Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1994-11-25 / 26. szám

sss ÚJPEST Igazi arcát a hajnali órákban mutatja a piac. A ké­ső őszi napon a tér csokoládébama és fekete színek­kel fogadja az érkezőt. A Szent István térre begör­dülnek az áruval megrakott furgonok, a teherautók, az utánfutós kocsik... Elfoglalják helyüket az aszta­lok mögött a kosaras őstermelők is. A levegőt jóízű kacagás, harsány rikkantások, sült lángos és hurka illata tölti be. De orrunk megérzi a nyers zöldségek és húsok közelségét is. Ez az a pillanat, amikor kö­rülfog Újpest valódi hangulata, éltető középpontja. Ha figyelünk, meghallhatja belső fülünk a múlt századi lovas kocsik zaját. És az árusok sem veszik zokon, ha a vásárló alkudni mer. Biogazdálkodók Az ősz kincsei gazdagon kínálják magukat. Ezek többnyire Dunakeszi, Fót, Sződliget, Vác és Rétság kertjeiben fejlődtek és a hagyományos vegyszer- mentes gazdálkodás szabályai szerint váltak egész­séges élelemmé. A gombáknak is itt a szezonja. A termesztett csi­perke és a laska mellett, bőséggel akad a piacon az erdőben szedett vargányából, rizikéből és rókagom­bából is. Magam is - igyekezvén a gondos háziasszonyok­hoz hasonlítani - most veszek gombát. Előbb fő­A piac ezer arca zöm, pörkölöm, azután mélyhűtőm. Karácsonyra pompás kiegészítő lesz az ünnepi asztalon. Az árak a kerület piacain egyébiránt barátságosnak nevezhe­tők. A 400 forintos rókagomba kilójáért a Belváros­ban ötször ennyit kémek. Sütőtök és banán A Szent István téri Piac- és Vásárcsarnok Felü­gyelőségének vezetője, Móré Csaba is elégedetten nyilatkozik. Kijelenti, hogy a piac rendezett műkö­dése, a tradíciók megőrzése, nagyrészt annak kö­szönhető, hogy önkormányzati tulajdonban maradt, így az árusítás szabályozott rendje és méltányosan számított árak is szavatolhatok.- Ugyanez vonatkozik a kerület két külső piacára is - teszi hozzá Móré úr, ugyanis a Szilágyi téri és Megyeri úti „kispiacok” irányításáért is felel. Amikor a gombánál megjegyeztem, hogy szá­momra legalábbis ismeretlen gombafajokkal szem­ben bizalmatlan vagyok, Móré úr megnyugtat. Itt bátran vásárolhatok. A gombaszakértő kötelező és előírt piaci szolgáltatásként (reggel hattól este ötig) díjtalanul átvizsgálja a gyűjtött gombát eladás előtt. A krumpli, amely nemzeti eledelünkké vált, most 40 forint alatti áron kapható. A Lehelen lehet hogy olcsóbb, de a kerület Piacfelügyelőségének vezetője szerint könnyen lehet, hogy belül fekete, beteg. A káposzta-, a karfiol- és a brokkolihalmok mel­lett, itt vannak már a déligyümölcsök is. A banán-, a kiwi- és a narancsárak láttán még nem kapok a szí­vemhez, noha nem kétséges, az árhullám itt is közelít. A déligyümölcsök árrobbanása a vámrendelkezé­sek következtében előre kiszámítható. A honi termé­nyeknél szintén hasonló a helyzet. Áraik hamarosan az üzemanyag- és energiaköltségek felfutását fogják tükrözni. A karácsonyt várva... Persze van amiből még most novemberben „föl­tankolhatunk”. Például a csalamádé, a cékla, a sava­nyú káposzta sokáig eláll. Azután itt van a karácso­nyi étkezési hagyományokhoz illő bab és lencse, a mák meg a dió. A héjas diót 120-180 forint közötti áron vehetjük és a mák itt a téren 350 forintért már kapható. A ko­fasoron bámészkodva a sütőtök dekoratív formájára, színeire nem lehet nem figyelni... Többen a könnyebb, puhára süthető kanadai fajtát választják. Pedig a parázstök az igazi! Az a bizonyos 30-40 ki­logrammos kapitális méret! A téli csemegéből egy- egy nagyobb szeletet érdemes vásárolni. A forró sü­tőbe téve, párolva, fóliával takarva 30-40 perc alatt fenséges étel lesz belőle. A Szent István téri sajátosságokhoz tartozik, hogy a nagy boltokból - azaz a 80-240 négyzetméter alapterülettel rendelkezőkből - negyven üzemel itt. A 20-40 négyzetméternyi kis bolt és kis pavilon pontosan félszáz - Móré Csaba nyilvántartása sze­rint. Ami az őstermelők lehetőségeit illeti, nos 350 kisasztalon helyezhetik el reggelente az áruikat. Az őstermelők egyike: Nagy Jánosné Riba Mária. A 77 esztendős asszony lassacskán már két évtizede, hogy reggelente jókora kosarakkal, batyukkal megrakodva az Őrbottyáni busszal az újpesti piacra utazik. Az idős kofa szívesen megosztja velem gondjait. Elmeséli, hogy a család többi tagja a ház kö­rül a kertben és az egyhektárnyi földön dolgozik, amíg ő a piacon árusít.- Higgye el, kedvesem - mondja -, nagyon keményen és sokat dolgozik a család. És való­ban kisigényűek vagyunk. Idén, sajnos már nem tudtunk karfiolt és brokkolit termelni, mert a víz­díj miatt nem vállalkozhattunk az igényes zöld­ségek termesztésére.- Mariska nénihez hasonlóan a kofák többsé­ge igen kis jövedelmű - jegyzi meg a piac veze­tője.- A napi bevételük, gyakran nem több mint 400-500 forint. Az árusításnak pedig megvannak az elkerülhetetlen költségei is. A helybérlet naponta 40 forint. A lángos ára 25 forint. Az egész napi álldogálás aligha képzelhető el legalább egy kávé nélkül és legalább egyszer egy nap a mellékhelyiségbe is ki kell menni. Azután még további kiadás az árurakodás, a szállítás is. Amíg a piac vezetőjének szavaira figyelek, fél szemmel látom: gyanús alakok forgolódnak a szomszéd soron. A táskámat és a fényképező­gépemet magamhoz szorítom. Móré Csaba észrevéve mozdulatomat, bólint. Hétvégi napokon - tudom meg tőle - 8-10 pénz­tárcának lába kél. A tolvajok egyaránt meglopják a vásárlókat, a kereskedőket és a termelőket. Lá­ba kél az autónak, kosárnak, zöldségnek és hiá­ba járnak a sorokon a rendőrök és a közterület­felügyelők, a csapatban dolgozó bűnözők szerve­zetten működnek és gyakran aratnak. A hangosbemondón ezért a piaci sokadalmat napjában többször is figyelmeztetik: értékeikre vigyázzanak! A piacnak ugyanis ezer arca van. Az árusok és vásárlók forgatagához sajnos a csavargók és bűnözők siserehada is csatlakozik. Az oldalt összeállította: Egri Tamara

Next

/
Oldalképek
Tartalom