Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-11-03 / 23. szám
m „Mérlegkészítés” idején - III. rész Körültekintő döntésekkel hatnak. Az Újpesti Családsegítő Központ helyiséggondokkal küzd, ezt 1990-ben a 8. választási körzetben a Fidesz jelöltjeként, a területen élők bizalmából lehettem önkormányzati képviselő. A megalakuló ön- kormányzatban első feladatom a lakásügyi bizottság vezetése lett. Az önkormányzat képviselő-testülete később összevont Népjóléti és lakásügyi bizottságot hozott létre, amelynek vezetésére én kaptam bizalmat. Az egyre növekvő feladataink hatékonyabb kezelése érdekében döntött úgy a képviselő-testület, hogy átalakítja a Polgármesteri Hivatal szervezetét és szakmai területeket átfogó osztályokat hoz létre. A szociálpolitikához kapcsolódó tevékenységet végző irodákból (gyámügyi, szociális és lakásügyi) létrejött a Népjóléti osztály. Az új hivatali szervezet tisztségviselői szinten is változtatást igényelt. A képviselő-testület az egyes ágazatok (gazdasági, művelődési, szociális) felügyeletére alpolgármestereket választott. Tehát egy átgondolt, a helyzetet értékelő, és a problémákhoz igazodó döntéssorozat, komoly szakmai és politikai viták után jutottunk el az új szervezeti felálláshoz. így lettem szociális ügyekkel foglalkozó alpolgármester, társadalmi megbízatásban. Ennek számomra fontos eleme volt, hogy Fideszes képviselőtársaim, mind dr. Derce Tamás polgármester úr képviselte és vállalta ennek a változtatásnak az igényét. Mint ahogy az is, hogy el tudtam fogadni a velem együtt megválasztásra került alpolgármester-társaim személyét is. Az önkormányzati munka megszervezése, működési mechanizmusának kialakítása, szervezeti és szemléleti átalakítása nem volt könnyű feladat, és nem is problémamentesen zajlott le. Eleinte sokak számára szokatlan volt, hogy a döntés kompetenciája, a prioritások meghatározása az önkormányzaté, a feladatokkal kapcsolatos munkavégzés a polgármesteri hivatalé. Ebben a rendszerben a Népjóléti osztály szorosan kapcsolódik a Népjóléti bizottság feladatköréhez, a döntések szakmai előkészítésében tevőlegesen részt vesz. Nehéz helyzetben... A rendszerváltás előtt és az azóta folyamatosan tartó, az újpesti társadalom széles rétegeit érintő elszegényedés, a munkanélküliség fokozódása, a társadalmi körülmények differenciálódása, a lakásra várók kilátástalan helyzete, az egészségügy nehézségei mindannyiunk előtt ismertek. Sajnos a lakáshoz jutás kérdésében nem tudtunk előbbrelépni. Az önkormányzati lakásgazdálkodás lehetőségei külső okok miatt beszűkültek. Az állami szerepvállalás az új lakások építésében mára teljesen eltűnt. Tapasztalataink alapján állíthatom, hogy a szociálpolitikai kedvezmények, kedvezményes hitelek és önkormányzati támogatások általában a kedvezőbb anyagi lehetőségekkel bíró családokat segítik lakáshoz. Az önkormányzati rendelkezésű bérlakás-állomány az elidegenítés felgyorsulása miatt rohamosan csökken. Az önkormányzat tulajdonában megmaradó, és esetleg megürülés után bérbeadható lakások színvonala romlik. A megüresedő lakások újbóli bérbeadására csak lakáspályázat útján kerülhet sor, amely a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt, elszámoltatható módon zajlik. A lakásügyben hozzánk forduló ügyfelek esetében kötelességünk, hogy lehetőségeikről a legkorrektebb tájékoztatást adjuk, mert az ügyfelek hitegetése csak az egyébként is jogos indulatokat gerjeszti. Elkeserítő és számomra elfogadhatatlan, hogy Újpesten több ezer gyermek kényszerül olyan vizes, penészes lakásban felnőni, amelyekben maradandó egészségkárosodást, allergikus, asztmatikus megbetegedést szenvedhetnek. Ami szintén elgondolkodtató, és ez már a szociálpolitika irányába átvezető probléma, hogy a lakásukat megvásárlók közül sokan félszobánként élik fel lakásukat, az értékkülönbözet, elmaradt közüzemi díjak kiegyenlítésére fordítódik. Szociális csapdahelyzetet eredményez a kényszervevők megjelenése, azoké, akik egy összegben nem képesek megvásárolni a lakásukat és a későbbiekben nem képesek a törlesztőrészletek és a lakbérnél magasabb közös költség kiegyenlítésére. A szociálpolitika területén már 1991-ben kritikus helyzet alakult ki. A gyakorlatban addig működő szociális juttatások - eseti és rendszeres segélyek - már nem tudták kompenzálni a romló életviszonyokat, ekkor az is előfordult, hogy szüneteltetni kellett a rendkívüli segélyek folyósítását, mert az erre tervezett keret kimerült. A kedveződen gazdasági változások leginkább a többgyermekes és a nyugdíjas családokat érintették. Az iskoláztatás terhei a gyermekétkeztetés költsége, a többszöri közüzemi díj és energiaár- emelkedés következtében egyre több család, egyén került veszélyhelyzete. Ezt a szomorú helyzetet tükrözik a statisztikai adatok is. A Polgármesteri Hivatal ügyiratforgalmának (és az ezek mögött lévő személyes sorsoknak) kétharmadát a Népjóléti osztály intézi. Évtől évre emelkedett a szociális támogatásokra fordított összegek nagyságrendje: 1991-ben 100 millió Ft, 1992-ben 160 millió Ft., 1993-ban 200 millió Ft-ot fordítottunk ilyen célra, míg 1994-ben a módosított előirányzat mintegy 300 millió Ft. Korszerű és „emberi” körülmények Ebben a helyzetben a szociálpolitika területén csak az előremenekülés stratégiáját választhattuk. Az ügyintézésre váró, a Polgármesteri Hivatal szűk, sötét és levegőtlen folyosójára bezsúfolódó ügyfelek sokszor idegesek és türelmetlenek voltak a hosszú várakozás miatt. A leginkább támogatásra szoruló idős, beteg emberek közül sokan inkább lemondtak a segélyről, mert nem tudták elviselni a sorbanállás- sal járó megterhelést. A Király utcában megüresedett bölcsőde átalakítása után a Népjóléti osztály átköltöztetésével, az ügyintézést segítő számítógépes rendszer kiépítésével és korszerű irattár kialakításával európai szintű feltételeket teremtettünk ügyfeleknek és ügyintézőknek is. A megnövekedett feladatokhoz fokozatosan bővülő létszámot biztosítottunk. A zsúfoltság és várakozási idő csökkentése érdekében pedig a hét minden munkanapjára kiterjedő ügyfélfogadási időt vezettünk be. Kollégáim felkészültsége lehetővé tette egy család - egy ügyintéző rendszer bevezetését, ezzel a humánusabb ügyintézés irányában léptünk előre. Az 1993 elején hatályba lépő új szociális törvény kötelezően definiálta a szociális alapellátás feladatait, de közben nem garantálta a pénzbeli juttatások minimális szintjét, és nem írta elő az intézményes ellátás minimális kritériumát sem. Gondot okozott az előkészítés nélküli hatálybalépés és a végrehajtási utasítás késedelmes megjelenése miatt jelentkező értelmezési bizonytalanság. Ugyanakkor a törvény kötelezte az önkormányzatokat helyi rendeletek megalkotására. A rendeletalkotás egyébként is nehéz feladat, ezt tovább nehezítette, hogy meg kellett határoznunk a rászorultságtól függő segélyek jogosultsági kritériumait, a jövedelemigazoláshoz szükséges dokumentumok körét és mélységét, a jogosultság igazolásának menetét. Sem a Népjóléti osztály szakmai apparátusa, sem a Népjóléti és lakásügyi bizottság sem pedig a képviselő-testület nem tudta meghatározni a helyben elismert minimális lakásnagyságot és -minőséget, sem az elismert közüzemi díjfogyasztás mértékét és nem utolsósorban a támogatható családok, egyének körét. Ennek nyilvánvaló oka a településszerkezet sajátossága. Más szabályozást kíván meg a kertváros, mást a hagyományos és megint mást a lakótelepi városrész. A lakótelepek sem eshetnek egységes elbírálás alá, gondoljunk csak arra, hogy pl. Káposztásmegyeren hiányzik a gázellátás. A lakhatási támogatás bevezetése számomra csak akkor lett volna elfogadható, ha ezzel a támogatásban részesülők körét bővíteni tudtuk volna, nem pedig a már támogatottak körében kummulálódik az erre fordítható forrás. így ez a támogatási forma nem került bevezetésre, helyette más módon próbáljuk meg segíteni a lakhatási feltételek megőrzésében rászorulókat. Létfenntartási támogatásunk jövedelemtől függően lehetővé teszi idős vagy nyugdíjasháztartásokban a vízóra-felszerelés költségeinek átvállalását, a lakás megszerzéséért nagy áldozatokat vállaló, és később a kamatadó miatt megnövekedett hitelek törlesztése miatt nehéz helyzetbe került családok törlesztőrészleteinek támogatását, segély folyósítását abban az esetben, ha a lakhatás költségeinek kiegyenlítése veszélyezteti a család vagy egyén létfenntartását. A kerületi önkormányzat a szociális ellátás körében gondoskodik a pénz- beni segítségnyújtásról, amely lehet rendszeres vagy átmeneti segély. A rendszeres nevelési segély elsősorban a kiskorúakat nevelő családok helyzetén kíván könnyíteni. A tehetséges gyermekek támogatására ösztöndíjat biztosíthatunk. Tanévkezdéskor beiskolázási segélyért lehetett az önkormányzathoz fordulni és eddig minden évben ingyen biztosítottuk az alaptankönyveket általános iskoláink tanulói részére. Egyre többször alkalmazzuk a természetbeni juttatást. Többféle módon próbálunk segíteni a családokon, igény szerint ez lehet gyógyszer, ruha, élelmiszer vagy egyéb utalvány. Ennek a segélyezési formának a hatásait később még vizsgálnunk kell. A személyes gondoskodást szolgáló ellátórendszer már korábban kiépült. Házi szociális gondozásban részesül 1200 idős vagy fogyatékos ember, akiknek kiszállítják az önkormányzat által kedvezményesen biztosított ételt, bevásárolnak, a háztartási munkákban segítenek szociális gondozóink, akik ezt a feladatot nagy hivatástudattal és szeretettel végzik. Az ő jövedelmük sajnos méltánytalanul alacsony. Jól működnek az idősek napközi otthonai, ezek elsősorban a nyugdíjasházakban találhatók. A nyugdíjasházaknak csak a kezelését végzi az újpesti önkormányzat, az ott található lakások a fővárosi önkormányzat tulajdonában vannak. Ennek ellenére az idei évben új televíziók, mosógépek biztosításával tudtuk javítani a nyugdíjasházakban lakó vagy oda bejáró idős emberek kiszolgálását. Ha már többször említettem az idős emberek iránti elkötelezettségünket, megemlítem, hogy nagyon jó a kapcsolatunk az Újpesti Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetségével. A két családsegítő központ közül a káposztásmegyeri családsegítő központot új helyre költöztettük. Miután Káposztásmegyeren koncentráltan jelentkeznek olyan szociális problémák amelyeket a család- segítés feladatain belül lehet megoldani, az idei évben a költségvetési támogatásukat megduplázva 30 millió Ft feletti összeggel gazdálkodom sikerült megoldani. Nyugodtan kijelenthetem, az UJCSAKO kilábalt a válságból, munkájukra nagy szükség van a városközpontban. A családsegítő központok a szociális törvény végrehajtási utasítása szerint önállóan nem segélyezhetnek, bár a hozzájuk forduló családok elsősorban anyagi támogatást igényelnének. Ezt helyesnek tartom, mert így nem fordulhat elő, hogy párhuzamos segélyezés alakul ki. Ugyanakkor a családsegítő és a népjóléti osztály szorosabb együttműködésével az anyagi támogatás megoldható. Természetesen a gondok enyhítéséhez a család, az egyén alkalmazkodóképessége is szükséges. Ebben nagy szerepet játszik, hogy képesek-e életvitelüket a lehetőségeikhez igazítani. Az önkormányzat elsősorban azok segítségére törekedett, akik önhibájukon kívül kerültek hátrányos helyzetbe, és segítség nélkül nem képesek a felzárkózásra. A támogatások feltételeit és mértékét anyagi lehetőségeink határolják be. A rendelkezésre álló források csak a leginkább rászorultak támogatására elegendők. Ezek a források a jövőben várhatóan szűkülnek, miközben a támogatásra szorulók száma növekedni fog. A támogatások igazságosabb és hatékonyabb elosztásával, tehát csak a szociális területen dolgozók összefogásával lehet előrelépni. Ennek az alapját - és ezt jelentős eredményünknek tartom - az említett infrastrukturális fejlesztésekkel sikerült leraknunk. Szervezeti változtatásként elkezdtük egy Humán Szolgáltató Központ létesítésének koncepcióját kidolgozni. Ez az intézmény a Polgármesteri Hivatal és a szociális intézmények közé telepítve olyan, még hiányzó szolgáltatásokat végezne, amelyek a jelenlegi szervezeti formába nem illeszthetők, és koordinálója lenne a szociális területen működő intézményi, civil és egyházi szervezetek tevékenységének, akikkel (pl. Nagycsaládosok Egyesülete, Vöröskereszt, Káposztásmegyeri Misszió Alapítvány) eddig csak egy-egy konkrét ügy kapcsán találkozhattunk. Terveink között szerepelt egy új családsegítő központ létesítése, gondozó és nyugdíjasház építése, amelyekben a döntés már az új önkormányzat dolga lesz. A szociálpolitikai terület volt a legtöbb konfliktussal terhelt. Ennek egyik oka, hogy az ilyen típusú ügyekben ütközik legtöbbször az egyéni érdek a közösségi érdekkel. Sokszor kellett nemet mondanunk ügyfeleink támogatási kérelmére. Nekünk minden esetben mérlegelnünk kell, annak érdekében, hogy a leginkább rászorultak vehessék igénybe az önkormányzat támogatását. Éz a mai viszonyok között nagyon nehéz feladat, hiszen a hozzánk forduló úgy érzi, ő támogatásra szorul. Igyekeztünk körültekintően dönteni, ennek ellenére a hatékonyságot tovább kell javítanunk. A másik ok, hogy ez a terület esik leginkább politikai megítélés alá. Mint más önkormányzati ügyekben, itt is a politikai nézetkülönbségek kiegyenlítésére törekedtünk. Sajnálom, hogy ezt nem minden esetben sikerült elérni. Az egészségügyről... Az egészségügyi alapellátás átvételével a lakosság egészségi állapotának javítása, az egészségügyi ellátás fejlesztése volt a célunk. A megelőzés és gondozás megalapozására a működés feltételeit javítottuk. Önálló intézményt hoztunk létre. Az intézmény vezetője mérnök- közgazdász, akit egy szakmai team (orvostanácsadó, a kollegiális orvosok, a közalkalmazotti tanács tagjai, a tisztifőorvos) segít. Egy új körzeti orvosi rendelőt Káposztásmegyeren, a Kordován téren már átadtunk, további két rendelő beruházása az év végéig befejeződik. A háziorvosi rendelők felszereltsége javult. Új EGK-készülékekkel bővült a műszerpark. A rendelők infrastruktúrája a régi telefonközpontok cseréjével, számítógépes rendszer kialakításával fejlődött. Példa nélküli, hogy háziorvosi szolgálat ultrahangos vizsgáló laboratóriumot működtet. A beszerzés és működtetés ebben az évben 16 millió Ft, amelynek teljes összegét az újpesti önkormányzat viseli. Nem feledkeztünk meg a kerületben működő kórházról sem. Többször kinyilvánítottuk, hogy a háziorvosi szolgálatok leválasztása után is egységesnek tekintjük az újpesti egészségügyi ellátást. Újpesten élő elesett embertársaink jobb gondozása érdekében vállaltuk a Mentálhigiénés Szakrendelő új helyre költöztetésének költségét. A Károlyi Kórházban segítségünkkel általános célú sebészeti ambulancia kialakítása folyik. Az egészségügyi ellátás javításáért tett erőfeszítéseinkben jelentős támogatást kaptunk az Újpesten élő vagy itt dolgozó egészségügyi szakemberektől. Az újpesti háziorvosok fáradozásait külön is megköszönöm. Az egészségügyi ellátáshoz tartozó bölcsödéi ellátáshoz az önkormányzat nem kap állami támogatást. Az ellátás színvonala csak racionális gazdálkodással volt biztosítható, ez a bölcsödéi vezetés érdeme. Egy bölcsödéi férőhely költsége éves szinten 160 ezer Ft. Összegezve az elmúlt négy évet, elmondhatjuk, hogy a lehetőségeinkhez képest a legtöbbre törekedtünk. Miután Újpesten az ügyek pártpolitikai megközelítése nem volt jellemző, az elért eredményeket nem sajátíthatjuk ki magunknak, mint ahogy az elkövetett hibák miatt sem mutogathatunk másokra. Ezért úgy gondolom, hogy az általam irányított ágazat eredményeiben valamennyi tisztségviselőtársam, képviselőtársam és kollégám munkája benne van. Jól eső érzéssel tölt el, hogy a más területen elért eredményeknek Fideszes képviselőtársaim és magam is részese lehettem. Nagy István szociális alpolgármester HHIW—1
