Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-10-29 / 22. szám
ÚJPEST „Mérlegkészítés” idején - II. rész Az önkormányzat négy évéről kérdeztük Vajda Pált, Újpest gazdasági alpolgármesterét „Mérlegkészítés idején címmel, előző lapszámunkban dr. Derce Tamással, Újpest polgármesterével készült interjút adta közre lapunk. A témát két lapszámunkban folytatjuk, elsőként Vajda Pál, az önkormányzat gazdasági alpolgármestere által készített számvetést, majd egy hét múlva a szociális és a kulturális területek összefoglalóját adjuk közre. • Ön Vajda Pál, hogyan élle meg az önkormányzatiság első négy esztendejét?- Újpest lakosságának döntő többsége nagyon nehéz négy évet tudhat maga mögött. Városrészünk gazdasági életében szinte robbanásszerűen játszódtak le azok a negatív folyamatok, amelyek hatásait önkormányzati eszközökkel qjak enyhíteni lehetett. Közel negyvenezer munkahely szűnt meg Újpesten, ezért a fővárosi átlagnál magasabb a munkanélküliek aránya. Sok család felélte utolsó tartalékait és kiszolgáltatott helyzetbe került. Leállt az állami lakásépítés, ami további szociális feszültségeket idézett elő. Mindezekkel párhuzamosan, évről évre csökkent az önkormányzat költségvetési támogatásának reálértéke. Az így kialakult helyzetet önkormányzati tisztségviselőként, szocialista gondolkodású és mások sorsáért felelősséget érző emberként nekem is nehéz volt megélni. • Egy ilyen helyzetben össze kell fogni. Ebből fakad a pártok korrekt együttműködése az önkormányzati munkában?- A helyzetből fakadó gondok enyhítésében sokat jelentett az összefogáson alapuló önkormányzati munka kialakítása, amiért magam is rengeteget dolgoztam. Természetesen ez nem ment egyik napról a másikra, de a végén mégis sikerült az együttműködést létrehozni. Megkönnyítette a dolgot, hogy még az első szabad önkormányzati választások előtt a hat parlamenti párt helyi szervezete megalakította az Önkormányzati Bizottságot. A bizottsági munkának nagy jelentősége ugyan nem volt, de az éjszakába nyúló viták segítették az egymás jobb megismerését és a személyes kapcsolatok megteremtését. A másik fontos tényező az volt, hogy a választási eredmények, valamint az SZDSZ és a FIDESZ között húzódó ellentétek olyan szervezeti és működési szabályzat elfogadásához vezettek, amely szinte kötelezővé tette a döntések előtti egyeztetéseket és a többségi egyetértés létrejöttét. A folyamatos egyeztetések mentén kialakult együttműködés viszont megteremtette a színvonalas szakmai tevékenység feltételét és háttérbe szorította a pártpolitikai törekvéseket. Ezt azért mondom el, mert az összefogás nemcsak a pártok meghatározó személyiségeinek, hanem a kialakult helyzetnek is köszönhető. • Szándékosan nem tett említést arról az eseményről, amikor az MSZP-t felkérték arra, hogy Ön töltse be a gazdasági alpolgármesteri tisztséget?- Az MSZP nem kapott soha senkitől semmilyen felkérést. A polgármester kicsit késve ugyan, de felismerte, hogy a kötelező egyeztetésen alapuló együttműködés kifulladóban van. A problémák halmozódtak, ami viszont a testületi munka jobb szakmai összefogását követelte meg. Ezért kért fel az alpolgármesteri tisztség ellátására. Természetesen a feladatot csak a pártom támogatásának megszerzését követően vállaltam el. Ez nem volt nehéz, mert az újpesti szocialisták a helyi politizálásban mindig a város ügyét tartották elsődlegesnek. Még egy feltétele volt a vállalásnak, mégpedig a jelenlegi FIDESZ-es alpolgármester ugyanilyen tisztségre történő felkérése. Az új vezetési konstrukciót egyébként az MDF és a KDNP képviselői egy kivétellel mereven ellenezték, és azt hiszem, később sem tudtak megbarátkozni vele. • A korábban említett Önkormányzati Bizottságban ismerte meg későbbi tisztségviselő társait?- Az alpolgármestereket igen, a polgármestert nem, mert ő még akkor nem volt az SZDSZ meghatározó személyisége. Őt viszont korábbról ismerem, mivel osztálytársak voltunk a rákospalotai Czabán Samu Téri Általános Iskolában. Talán ez a gyerekkori ismeretség is hozzájárult a közöttünk lévő jó viszonyhoz. • Milyen munkakapcsolat volt és alakult ki a későbbi tisztségviselők között?- Kezdetben titkolódzó, hiszen az önkormányzat indulásakor még nem volt szimpatikus dolog a szocialistákkal a nyilvánosság előtt együttműködést tanúsítani. Ennek ellenére a háttérben maradva sokszor segítettük a polgármester munkáját. Később kimondottan korrekt, a nyilvánosság előtt is vállalt munkakapcsolat alakult ki a tisztségviselők között, ami sajnos az idei esztendőben egy kicsit megromlott. Úgy látszik, hogy a választási versenyhelyzet nem tesz jót a pártoknak és azok egyéniségeinek. • Térjünk vissza a város költségvetésének helyzetéhez. Mit tart az elmúlt időszak főbb eredményeinek és kudarcainak?- A költségvetést sikerült folyamatosan egyensúlyban tartani. A város mindvégig biztonsággal üzemelt. Fennakadás nélkül működött a lakosság alapellátását biztosító intézményrendszer. Komoly útfelújításokat sikerült elvégezni. Csatorna épült a kertváros megyeri részén, gázvezeték Székesdűlőn. Fejlesztettük a szociális intézményhálózatot. Tisztességesen rendeztük a közalkalmazottak és a köztisztviselők illetményét. Támogattuk a rendőrséget és a civil szervezeteket. A költségvetés mindezeket úgy tudta finanszírozni, hogy nem kellett hitelt felvenni és nem keletkezett költség- vetési hiány. Szakmai eredménynek tekinthető, hogy az Állami Számvevőszék több hónapos vizsgálat után megállapította: „Az Újpesti Önkormányzat költségvetési- és vagyongazdálkodására a törvényesség és a szabályszerűségre való törekvés a jellemző." A fővárosban, de talán az országban sincs ilyen számvevőszéki minősítéssel rendelkező önkormányzat. A vagyongazdálkodás területén is voltak eredmények, de érték kudarcok is az önkormányzatot. Viszonylag gyorsan sikerült megosztani a IV.-XV. kerületi IKV vagyonát. A két önkormányzat többfordulós tárgyalás után a kölcsönös előnyöket figyelembe véve megállapodást kötött. Nem volt ilyen zökkenőmentes a fővárosi önkormányzattal való va- gyonrendezés. Mintegy harminc hónapos vita után sikerült megállapodásra jutni. Ennek hátrányai mind a mai napig meglátszanak a vagyongazdálkodás forrásteremtő képességében és érezzük hatásait a lakásprivatizációs folyamatban. Sikerült korrekt szakmai alapon átalakítani az Ingatlankezelő Vállalatot, de az átalakulási folyamat elhúzódása, az azt megelőző áldatlan viták, a fővárossal történt vagyonrendezés késése és a lakásprivatizáció elmúlt évi üteme mindvégig hátráltatta az új gazdasági szervezet észszerű működésének kialakítását. • Említette a fővárosi önkormányzattal vívott vagyonmegosztási csatát. Általában mi az oka a folyamatosan jelentkező ellentéteknek?- Megítélésem szerint a felek tárgyalási kultúrájának és empátiakészségének hiányossága nagymértékben gátolta a gyors megállapodás létrejöttét. A tárgyalásokon én ugyan ritkán vettem részt, de megrökönyödve tapasztaltam azok tartalmi menetét és stílusát. A polgármester felkérésére közreműködője voltam a főváros és a fővárosi kerületek forrásmegosztásimunkájának. Több hónapos vita után sikerült csak szakmailag elfogadható megállapodásra jutni. Az ezt követő években viszont már nem jelentett akkora gondot a forrásmegosztás elfogadása. Az ellentétek elmélyülésének másik okát abban látom, hogy késve alakult ki a főváros önkormányzati rendszerének jogi környezete. Már javában működtek az önkormányzatok, amikor a parlament elfogadta a fővárosi és vagyonrendezési törvényeket. Ráadásul több ponton ezek egymással és az önkormányzati törvénnyel is ellentmondásban voltak. Ezért kellett napjainkban a parlamentnek ezeket módosítania. • Visszakanyarodva a helyi munkára, mi okozott önnek komoly nehézséget, követett-e el hibákat és mit csinálná másképpen, ha erre módja lenne?- A legnagyobb nehézséget nekem az okozta, hogy nem volt igazán önkormányzati erő mögöttem, hiszen a választópolgárok akaratából csak ketten alkottuk a szocialista képviselőcsoportot. Ezért nekem lényegesen több idői kellett fordítani az egyeztetésekre és a képviselők meggyőzésére. Ez komoly szakmai és emberi teljesítményt követelt meg, hiszen az előterjesztéseim többségének elfogadásához a képviselők kétharmadának támogató szavazatát kellett megnyernem. Ez minden esetben sikerült. Az utóbbi időben sokat segített az, hogy az SZDSZ helyi szervezetével kiegyensúlyozottá vált a kapcsolatunk, ami kompenzálni tudta az idei választási évben felmerült egyébb együttműködési problémákat. Természetesen aki sokat dolgozik, az hibákat is elkövet. Ezek a hibák viszont nem voltak stratégiai jellegűek, tehát az újpestieknek nem okoztam hátrányos helyzetet. Az operatív kérdésekben sem tudtam nagyon hibázni, hiszen napi munkámat árgus szemmel figyelték, ellenőrizték, és biztos, hogy az orromra koppintottak volna, ha nagyot vétek. Mit csinálnék másként, ha azt tehetném? Talán a túlzott lojalitásomat fognám vissza egy kicsit és kevésbé bíznék a háttérmegállapodások betartásában. Valószínű, hogy kevesebbet csalódnék és nem lenne annyi álmatlan éjszakám. • Említette a stratégiai kérdéseket. Mondana erre néhány példát?- Fontos jövőbe mutató kérdésnek tartom az önkormányzati intézmények finanszírozásának új alapokra helyezését. A nem kis viták után a három éve elfogadott finanszírozási rendszer a napi gyakorlatban bizonyította pozitívumait. Nőtt az intézmények autonómiája és gazdálkodásuk felelőssége. Ennek jótékony hatásait érezzük a város költségvetésében és az intézményi munkában. Stratégiai kérdésnek tartom az előrelátó és szakmailag összefogott költségvetési tervezés és végrehajtás folyamatát, azok koncepcionális megalapozottságát. Talán az idei év az első, amikor a költségvetés belső szerkezetében torzulások jelentkeznek. Ez a választások politikai hatásaiból eredő túlzott kompromisszumoknak köszönhető. A vagyongazdálkodás új alapokra helyezése kiforrott koncepció alapján megkezdődött, de befejezése már az újonnan megválasztott önkormányzat dolga lesz. • Összességében sikeresnek tartja-e az újpesti önkormányzat elmúlt négy évének munkáját.- Az objektív körülményeket és a fővárosi önkormányzatok munkáját viszonyítási pontnak tekintve igen. Jó érzés tölt el, hogy az elért sikerekhez nem kevés munkával magam is hozzájárulhattam. Amennyiben viszont a még meglévő tennivalókra gondolok, úgy gondolom, nem lehetünk teljesen elégedettek. Nem sikerült igazán komoly tőkebefektetőket Újpestre hozni, ezért a munkahelyteremtés várat magára. Nem tudtunk előre lépni a lakásépítés területén. Néhány kisebb beruházáson kívül, komoly városfejlesztést nem sikerült elindítani. Káposztásme- gyer infrastrukturális gondjainak megoldásában jelentős előrelépést nem tudtunk elérni. Az állampolgárok ügyeinek egylépcsős intézését még nem sikerült megoldani. És még sorolhatnám. A megoldatlan feladatok többségében a fővárossal összefogva lehetne előrelépni. A helyi ügyeket pedig nagyobb akarattal, kreatívabb munkával és hatékonyabb döntéshozatali rendszer bevezetésével lehetne megoldani. • Végezetül az elmúlt négy év tapasztalatai alapján, mit tanácsolna a következő önkormányzati ciklus képviselői számára?- Örvendetes tény, hogy Újpesten egyre nagyobb a lakóközösségek, az egyesületek, az egyházi közösségek, a klubok, az alapítványok és a társadalmi szervezetek aktivitása a helyi közügyekben, a lakókörnyezet megóvásában és a szociális feszültségek enyhítésében. Erre az aktivitásra és szellemi tőkére jobban támaszkodjanak, vonják be őket az önkormányzati döntések előkészítésébe és segítsék hathatósan a helyi társadalom javára végzett munkájukat. Újpestnek nagy szerencséje, hogy az itt dolgozó közalkalmazottak és köztisztviselők döntő többségét szakmailag felkészült, hivatásukat és munkájukat szerető emberek alkotják. Szorgalmas munkájukra mindig lehet számítani. Önkormányzatok váltakoznak, képviselők és tisztségviselők jönnek, majd mennek. Ők viszont maradnak. Becsüljék meg őket. n. m.
