Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1994-10-15 / 21. szám

„Mérlegkészítés” idején (Folytatás a 3■ oldalról) gásznyelven szólva a helyi önkormányzatok alanya a vá­lasztópolgárok helyi közössége, vagyis a nép, akik helyi önkormányzati jogaik gyakorlására megalakították a helyi képviselő-testületet. Hogy lehet-e a helyi közügyeket pár­tatlanul végezni, úgy vélem, erre az elmúlt 4 évben tette­inkkel válaszoltunk. • Újpesten az SZDSZ, a Fidesz, az MDF, az MSZP és a KDNP képviselői alkotják a képviselő-testületet, illetve né­hány hónapja vannak SZDSZ-ből kivált, független képvise­lők. Hogyan valósítják meg a pártatlanság elvét?- Nem hatalmi szóval, hanem időigényes módon egy­Káposztásmegyer közlekedési gondjainak megoldása még mindig várat magára más elképzeléseinek megismerésével, kompromisszumke­reséssel. Nem állítom, hogy ez egyik napról a másikra tör­ténik. Valamikor 1992 elején ismerte fel a testület, hogy Újpest lakossága nem pártpolitikai nézetek során elért vív­mányokat vár, hanem eredményeket. A testületi döntés ugyanis már együttes döntés, amelyet a jelen lévő 5 párt formált meg, hangsúlyozom, mindig konszenzussal születik, és közös a felelősség is, amit döntésünkkel felvállalunk. 1992 júniusában, amikor is 3 párt adott 1-1 al­polgármestert a testület képviselőiből, ország-világ előtt je­leztük: Újpesten pártpolitikai érdekeket mellőzve a szak- szerűséget, törvénytiszteletet nézve végezzük munkánkat. Ennek is köszönhető, hogy Újpestet úgy könyvelik el, hogy jól működik az önkormányzat, valamint a testület döntéseit végrehajtó, illetve azt előkészítő polgármesteri hivatal. • A belső békéjéről ismert Újpest tehát csak kifelé visel háborút? - Vagy - megítélés kérdése - hiszen a fővárosi önkormányzattal, Demszky Gábor főpolgármesterrel szem­ben viselt dolgokat sokan Önnel nevesítik, sőt szélmalom­harcnak is nevezik?- Polgármesterként természetesen én jelentem meg a vitákban, de végig a testület egyhangú támogatásával. A viták mindig Újpestről szóltak, arról, hogy az itt élőknek jobb legyen. Nem elszakadni, hanem együttműködni akarunk. Ha kerületen belül a viták kompromisszumok árán történő lezárását tartom követendőnek, kifelé is igaznak kell lennie. Szándékosan nem mondom, hogy „felfelé”, hiszen a fővárosi önkormányzat a kerületinek nem felettes szerve, hanem éppoly önálló, mellérendelt önkormányzat, mint a többi 22. Az önkormányzati, majd a fővárosi törvényből következően - mivel itt a főváros­ban 2 szintű önkormányzat működik - az önkormányzati funkciók, jogi és felelősségi körök úgy oszlanak meg a 2 szint között, hogy megvalósulhasson az egységes város- igazgatás és működtetés - majd a lakosság alapellátásá­nak a helyi szintű önkormányzathoz telepítése. Vitáinkra a törvény helytelen értelmezése miatt került sor, és első­sorban azért, mert úgy éreztük, a fővárosi önkormányza­tot a legcsekélyebb mértékben nem érdekli a közös, illet­ve bennünket érintő dolgokban a kerületekben folyó munka, a fogadókészség tettekben nem nyilvánult meg. Ebben az évben például egyetlen egyszer hívta össze Bu­dapest főpolgármestere a kerületeket. Vitáink az együtt­működésre tett kísérletek voltak, egy részük eredménnyel zárult. Ezzel együtt a forrásmegosztásban minden „csata” után megerősödve került ki Újpest, ha nem „harcolunk”, a mai napig nincs káposztásmegyeri tulajdonmegosztás, városközponti tulajdonrendezés, van viszont egy kibőví­tett szennyvíztisztítónk, a főváros által erőltetett város- rendezési program stb. Eredményeinket a magunk erejé­ből értük el, fájlalom, hogy voltak kudarcra ítélt kezde­ményezéseink - itt elsősorban a káposztásmegyeri lakó­telep közlekedésének megoldatlanságát értem. • Evek óta alig több mint 3,5 milliárd forinttal gazdál­kodik Újpest önkormányzata. Ezt a bevételi oldalt kell egyensúlyba hozni a kiadási oldallal, amely ennél - szigorú gondolkodással is - többet tenne ki. Mire futotta, mit emel­ne ki az elmúlt 4 év eredményeiből?- Elsősorban azt, hogy hitelfelvétel nélkül, adósság nél­kül sikerült ezt a 4 évet végigélni. Hitelt felvenni könnyű, visszafizetni azonban lehetetlen. Erre példával több főváro­si kerület szolgált. Mi addig nyújtózkodunk, ameddig a ta­karónk ért, és igyekeztünk olyan megoldásokat keresni, amelyek nemcsak viszik, hanem hozzák is a pénzt. A testü­let, amikor a költségvetési koncepciót tárgyalja, mindig megfogalmazza az elsődleges szempontokat, minek kell zöld utat kapnia? Újpesten évek óta elsődleges szempont, hogy működjön a város és annak intézményrendszere. A költségvetést minden évben egyhangúan fogadta el a testület, minden párt megszavazta. Az önkormányzati törvény szelleméből adódóan átvet­tük a fővárostól a kerületi egészségügyi alapellátást, majd a felnőtt- és a gyermekszakrendelőt. Munkáltatói lettünk a kerületben tevékenykedő orvosoknak és egészségügyi dol­gozóknak, ugyanakkor anyagilag is felelős az önkormány­zat az egészségügyi intézmények működéséért. Hosszú előkészítő munka után a IV-XV. kerületi IKV jogutódja­ként létrehoztuk az Újpesti Vagyonkezelő Részvénytársa­ságot, amely sokrétű feladata mellett irányítja az önkor­mányzati lakások privatizációját. A kerület teljes lakásállománya több mint 41 000, ebből 12 000 mindössze az önkormányzati tulajdonú lakások száma. Az újpestiek többsége tulajdonos lett, még akkor is, ha gonddal jár a magántulajdon kezelése. Van elfoga­dott városrendezési tervünk, a már említett tulajdonvi­szony-rendezés hatására jelentkeztek befektetők, a kerület több pontján, az István úton, az Árpád úton, az uszodával szemközt bontásokra, illetve építésre került sor, piaci árú lakások, üzlethelyiségek épülnek. A Matáv-privatizáció előnyeit mi is élvezzük, 1995 végéig minden kerületi igénylő telefont kap. Gondunk szociális téren a szegény­ség és a növekvő munkanélküliség, a Király utcai volt böl­csődébe átköltöztetett népjóléti osztály munkatársai kultu­A népjóléti osztály a Király utcában kulturált körülmények között fogadja az ügyfeleket rált körülmények között fogadják az ügyfeleket, I ügyintéző a támogatást kérő, igénylő család valamennyi ügyét elvégzi, a családsegítő központok részvétele, mun­kája arra ad biztosítékot, lépünk előre a Humánpolitikai Szolgáltató Központ kialakításában. A főváros helyett az újpesti önkormányzat költöztette emberi körülmények kö­zé a mentálhigiénés szakrendelőt és orvosait és a Király utcai ovosi rendelőben szintén fővárosi feladat átvállalá­sával ultrahangos diagnosztikai egységet adtunk át, sőt üzemeltetünk. Felújítottuk a kábeltelevíziós hálózatot, a nézők szavazata döntötte el a csatornakiosztást. Bár érez­zük a családok nehéz anyagi helyzetét, meg kell hogy mondjam, pénzhiány miatt egyetlen segélykérőt nem uta­sítottunk el. A törvény adta keretek között történik a segé­lyezés. Időseknek gyógyszerutalványt adunk, nyugdíjas­házaink, napközi otthonaink bázisai az idősgondozó mun­kának. Több mint egy éve átadtuk a káposztásmegyeri ügyfélszolgálati irodát, a kerületben a csökkenő gyermek­létszám ellenére ugyanannyi iskola működik, mint koráb­ban. A közalkalmazotti és köztisztviselői törvényben ránk ruházott kötelezettségeinket teljesítjük, a közalkalmazot­tak a törvény által előírt 8000 Ft-os alapilletmény helyett 9000 Ft-ot kapnak, a kiemelt F kategóriába sorolást is le­hetővé tettük. Az eltelt 3 évben nem kellett emelnünk, il­letve a szülőknek a diákétkeztetés árát, ingyenesen kapja szeptemberben minden általános és középiskolás diák az alaptankönyveit. (Ezzel még egy kerület dicsekedhet.) A rendszeres nevelési segélyben részesülők automatikusan dupla összeget kapnak tanévkezdéskor, és bevezettük a beiskolázási segély rendszerét is, amely kérelemre, egyedi elbírálás alapján kapható. Büszkeségünk az Újpest Szín­ház és az Újpest Galéria épületegyüttese, amely Polgár­centrum néven lesz ismert. Köztéri szoborral, az I. világ- háborús emlékmű újraavatásával szereztünk megnyugvást az áldozatok hozzátartozóinak. De a gyors leltár végére kívánkozik az is: külsőségeiben is hagyománytisztelő a város - amely köztudottan 1949-ig önálló volt - a régi ha­gyományok felélesztését jelenti a hivatalos zászló- és cí­merhasználat, a hagyományok ápolását a városnapi ren­dezvénysorozat, helytörténészeink kutatómunkája élteti. • A testület teret adott civil kezdeményezéseknek, helyi kitüntetéseknek, amelyeket a polgárok felterjesztései alap­ján ítélnek oda...- Valóban, második alkalommal adtuk át az Újpest Gyermekeiért kitüntető címet és az Újpest Díszpolgára el­ismeréseket. A testület 40 millió forintot költ egyébként évente a civil szervezetek és helyi sportszervezetek támo­gatására. • A városnak voltak, vannak nemzetközi kapcsolatai, sőt újak is születtek...- Berlin Marzahn városrészével többéves a testvér- városi kapcsolatunk. Ebben az évben a kínai Hobei tartomány Handan városával alakítottunk ki testvérvá­rosi kapcsolatot, amelynek gazdasági és kulturális együttműködés is a részét képezi. És megtiszteltetés volt számunkra, hogy a Washingtoni Barátság Tuli­pánkert alapítvány, Ottawa, Washington, Varsó és Berlin után Újpestet „szemelte ki” a barátság tulipán­kert telepítésére, a béke eszméjének hirdetésére. Ezál­tal a négy év alatt a mindennapi feladatok mellett olyanokban is részünk volt tehát, amely egyszeri és megismételhetetlen. • Elkerülhetetlen a kérdés: sikeres 4 évet könyvel el a polgármester úr?- A hivatalos összegzés még nem készült el, de úgy ér­zem, aki tagadja a fejlődést, a közügyek intézésében történt előreléépést, nem őszinte, sőt a szíve nem Újpestért dobog. Bár tudom, midenki „másképpen csinálja”, mi így csinál­tuk, és a testület véleménye alapján nem rosszul. Jó lenne, ha ezt megerősítené a másik oldal, a lakosság is. Minden polgárnak joga van bepillantani, részt venni a testületi ülé­sek munkájában, a 2 helyi kábeltelevízió és az Újpest újság (a lap is az utóbbi 1,5 év „termése”) közvetítő mindkét fél számára. Ha az üzenetet befogadja valaki és nyitott a lakó­helye iránt, tapasztalnia kell a fejlődést, és akkor a folyta­tást is igényli... Az ember soha nem lehet elégedett, ha az volnék, nem vállaltam volna fel az SZDSZ-ből való kilépé­semet. A politikusnak a.szakszerűségen túl még egy mércé­je van: a saját lelkiismerete. Újpestért cselekedtem, az itt lakókért akkor is, ha sokan úgy vélik: fejjel mentem a fal­nak, amikor az SZDSZ további támogatásáról lemondtam. Ebben az esetben is a felsőbb pártvezetéssel volt nézeteltérésem, a helyi SZDSZ-tagok célkitűzéseit támogatni tudtam. Esküm pártatlanságot követelt, az ügy szolgálatát függetlenként is vállalom, magánemberként sem kívánok ez alól feloldozást. Bangha Katalin (Fotók: Horváth Dávid)

Next

/
Oldalképek
Tartalom