Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1994-09-17 / 19. szám

♦♦♦ ÚJPESTI VÁROSNAPOK ÚJPESTI VÁROSNAPOK ❖ Színházavató - megérdemelt sikerrel GELLÉRTHEGYI ÁLMOK - ÚJPESTEN Szeptember 2-án az Újpesti Városnapok rendez­vénysorozat keretében kamaraszínházat avatott a vá­ros. Bár ez a kis ékszerdoboz a IV. kerületé, a fővá­ros színházszerető szakmai és laikus közönsége egyaránt szívébe kell hogy zárja Thália új szen­télyét. különösen, ha ilyen rangos előadásra invitál­hatja a nézőt, mint a színházavató Karinthy Ferenc- bemutatóra. A színháznak szurkoló kritikus ugyanis boldogan hirdeti: Emberek, ezt az előadást látnia kell mindenkinek, aki igazi színházra vágyik! A színházavatón is vastaps volt a művészek jutalma. (fotó: Horváth Dávid) „Álom. Szorongásos álom” Karinthy Ferenc „Gellérthegyi álmok” című szín­padi játéka a magyar drámairodalom egyik legigé­nyesebben megírt színműveinek. Olyan összetett, olyan sokrétegű játéklehetőséget kínáló, olyan nevet­ve könnyeztető, olyan emberpróbáló két szerepet írt a szerző, amivel csak a legjobbak birkózhatnak meg a siker reményével. Újpesten most mindez sikerült. Az ostrom idején egy gellérthegyi elhagyott villába egymástól függetlenül bemerészkedik egy fiú és egy lány, hogy a túlélés reményében meghúzzák magukat. Hogy elüssék az időt, játszanak és álmodoznak. Játszanak a betűkkel, szavakkal, nevekkel és (mint holmi XX. századi Ádám és Éva) szorongásos álommal végigélik a velük és körülöttük zajló múlt­jukat és elképzelt jövőjük jó és rossz pillanatait. „Úgy kell tenni, mintha élnénk. Mozgatni, járatni, tornáztatni az agyat: játszani. Ha abbahagyjuk, azzal már föl is adtuk...” - mondja a fiú a hóban menete­lük túlélési taktikájáról és ugyanez vonatkozik kettejükre is. Játszanak, és ennek a hol szaggatott, hol önmagába visszaforduló játéksorozatnak va­gyunk egyre beavatottabb külső szemlélői mi, a né­zők. Mert a béke gellérthegyi szigete csak látszólagos. A lövések csak kívülről riogatnak; igaz, egy lövés idebenn is eldördül. Valóság? Álom? Az igazán fáj­dalmas lövések már eldördültek. A Duna meg a Drá­va partján. A másokat ért sebek a mi hőseink szívét égetik. Sőt az el nem dördült, csak fenyegetőleg ló­bált fegyverek képe is szorongást hoz a jelenre. Jutalomjáték Nem tudom, hogy az előadás létrehozói mennyire érezték előre, hogy jutalomjátékká válik számukra az előadás. A gyermeklány alkatú Palásthy Bea valahová a tudatalattijába nyúlhatott vissza, amikor ezt a szere­pet kidolgozta, mert ilyen mély színészi alakítást na­gyon kevés produkció tud felmutatni. Ez a lány (és ez a művésznő) minden színpadi percében egyszerre beszél, játszik két, olykor három síkon: a jelenben, a múltban és az emberi lélek labirintusában. Mást mond a szája és mást a szeme, arcának, testének rez- zenetei. Kimondva-kimondatlanul elénk tárja az igazságot és magamentő hazugságot keverő történe­tek mögött a sárga csillagra kényszerítettek, a győz­tesek által meghágott legyőzöttek, a Dunába lőttek, a menekülve védelmet keresők minden rettegését és túlélési ösztönét. Félelmetes, ahogy a játék mögül kivillannak a lé­lek belső mozgatói: az igazi érzelmek, emlékek, vá­gyak és mi egyszerre több szólamban kapjuk az in­formációkat erről az asszonnyá ért gyermeklányról. Ha a szakma valóban odafigyel az Újpest Színházra, nem lehet, hogy ne vegye észre: az évad legnagyobb színészi teljesítményeinek egyikét kapja Palásthy Beától. Kautzky Armand a fiú szerepében egy picit színte­lenebb, de csak partnemője tündöklő koloritjában. Pedig ő is nagyon sokat mutat fel ennek a katonás­kodásra, majd szökésre kényszerült fiatalembernek belső lényéből: határozatlanságából, szeretetéhségé- ből, társadalmi megbecsültségre törekvéséből, masz- kulin hiúságából és nem utolsósorban Karinthytól kapott játékosságából. Mindketten nagyon jól érthe­tően dolgozzák fel ennek a szövegnek daliami, ritmi­kai, érzelmi muzsikáját. Kettejük közül ő az irányító figura, aki játszatja magát és partnerét, és talán keve­sebbet is fog fel a felfordult világ embertelenségei­ből, mint a lány. Lelkileg gyengébb lényét jól viszi végig ez a megjelenésében férfias művészünk, aki nagyon sok jó színészi erényt mutat fel ebben a fő­szerepben. „Ez még a zsúr? Vagy már igazi?” Azt, hogy Pethes György Jászai-díjas rendezőnk kitűnő szereposztó és színészvezető, legutóbb is megcsodálhattuk. (Törődj a kerttel!) Ebben a műben nagyon fontos pontosan meghatározni, hogy melyik mondat, melyik történés melyik idősíkban játszódik. Sokszor a mondat egyik fele álom, a másik valóság. Vannak visszatérő motívumok, amikre rá kell érez­Az Újpest Színházat 1 színházi szék megvásárlásával, 30000 Ft-tal támo­gatni kívánom. A nevemre elküldött csekket befizetem. Beleegyezem, hogy nevem réztáblába vésve a szé­ken szerepeljen. Név:...................................................... Lakáscím: .......................................... Dátu m: 1994..............hó.........nap A láírás:................................................ t etni a nézőt. Vannak a szerzői utasítások közt nem szereplő játékok, amiket ki kell találni. Biztos, hogy a szocialista jövő-jelenetet másképp hangszerelte Adám Ottó az 1970-es bemutatón, és másképp Pet­hes ’94-ben. A realizmus és az idézőjel itt egyszerre munkál. A zenedobozból kibuggyanó dallam, a kel­lékek „átváltozása”, a szűk tér bejátszatása, de még a szerzői szöveg apró dramaturgiai változtatása is (a partizánnő érthetetlen szavai) egy műgonddal és tu­datos elképzelésekkel dolgozó, határozott rendezői egyéniség keze nyomát mutatják. A dramaturgiai hú­zások gazdaságosak és jók, az előadás végig feszes, jó tempójú, lebilincselő és főként pontosan érthető és követhető. Csányi Árpád kiváló művész, akinek színpadérzé­kenységét mind művészi, mind technikai oldalról csodálom már az egykori Egyetemi Színpadon foly­tatott tevékenysége óta, ezúttal is jó miliőt teremtett a játékhoz a falatnyi játéktér ellenére. Mindent egybevetve: méltóbb, nívósabb premier­rel aligha avathatta volna kamaraszínházát Újpest. Csak arra tudok biztatni mindenkit, lakjon bár város­részünkben vagy egyebütt: jöjjön el, legyen részese annak az élménynek, amit ez idő szerint az Árpád út 66-ban láthat! Muzsay András A színda­■ ÁJ «BP »W rab két sze­' • - aüB- ' replője: Pa­lásthy Bea ''s*v- if" md} és Kautzky Armand Kérjük borítékban küldeni Újpesti Önkormányzat Hock Zoltán kulturális alpolgármester titkársága Budapest István út 14. 1042 Lapunk ismételten közreadja a színházi szék vásárlására szolgáló jelentkezési lapot, remélve, Újpest színházszeretői között vannak olyanok, akik támogatni tudják a kerület kulturális életét. Az összegről az önkormányzat közcélú be­fizetést igazoló elismervényt ad. Jelentkezési lap----------------------------------------------------------------------- Q^. ------------------------, H H 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom