Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-06-25 / 13. szám
Henni néni Balázsné Mednyánszky Henriette, az „Újpest Gyermekeiért” díj egyik kitüntetettje, nem újpesti. De sokan ismerik. És talán nem is teljes nevén hanem „csak” úgy, hogy Henni néni. Igen, igen. Pontosan Ő az akire gondolnak! Aki évekig az Ady Endre Művelődési Házban (még a régiben) tanította táncolni, majd a Magyar Pamutipar Dallos Ida Kultúrotthonában (gyár és kultúrotthon ugyancsak múlt időben értendő) mostanság pedig az Ifjúsági Házban. Szándékosan nem írom le, hogy növendékei közül kikből lett neves művész, mert a tanítványok a tánctudáson kívül még nagyon sok fontos dolgot tanultak Henni nénitől. És nemcsak a tanítványok hanem a szülők is. A kortalanul szép arcú, sudár termetű táncművész maga is két gyermeket nevelt, saját tapasztalatból ismeri a legfontosabbakat. Mindenekfelett persze azt, hogy a gyerekeket szeretni kell, önfeláldozóan, de nem kritikátlanul, következetesnek lenni - és esetleg elviselni a gyerek kritikáját is. Hennike kedvenc tanmeséjének „hőse” a fia (Balázs Péter a Vígszínház többszörösen kitüntetett színművésze), akkor még csak 5-6 éves lehetett és legszeretettebb könyve egy „Nézz körül a Földön" című képes útikönyv volt. Péterkét a Velencét ábrázoló képek elbűvölték és naphosszat sírta, kérte „Vigyél el Velencébe. Menjünk el Velencébe”. Anyuka nem részletezte a miérteket a nemleges válasz előtt: „Majd ha 10 éves leszel - nyugtatta a gyermeket - majd akkor elmegyünk.” Teltek az évek, Pé- terke 10 éves lett, születésnapjára megkapta az első karórát, biciklit is kapott és még a barátait is meghívhatta születésnapi uzsonnára. A nagy nap mégis keserves sírással végződött. „Megígérted, hogy elmegyünk Velencébe! Hát nem megígérted, ha 10 éves leszek elmegyünk?!”- A gyerekek - mondja Hennike - számontartják az ígéreteinket. És példa értékűnek is tartják. Ha elvárjuk a gyerektől, hogy őszinte legyen, nekünk sem szabad füllenteni, még a gyerek vélt érdekében sem, vagyis nem mondhatjuk, hogy „na most az egyszer majd igazolom a hiányzásod...”- Szigorú vagyok - jellemzi önmagát - de érzem, hogy a gyerekek szeretnek. Tudomásul veszik, hogy az órákon udvariasnak és segítőkésznek kell lenni a többiekhez, hogy „szépen” kell beszélni, hogy a „csajokat” másként is meg lehet nevezni. Hennike meg is tanítja őket a választékos kifejezésekre. Egy kicsit franciául is megtanulnak a művészpalánták, hiszen a táncművészet kifejezései franciául igaziak. Tehát azt már az alapállásnál tudni kell, hogy ez a „pozíció”. Bizony, a tanulást az alapoknál kezdik. Hennike nem is vesz fel nagyobbakat, csakis óvodás korú kicsinyeket, akiknél még a lehetőségek adottak. Természetesen csak akkor, ha szorgalmasan járnak az órákra. A kicsiket pedig lánya, Eszter tanítja.- Mint minden művészet, a tánc is önmutogatás. És a növendékek borzasztóan várják a szereplés lehetőségét. Karácsonykor nyílt óra van, év végén pedig vizsga.- Nagyszerű érzés ez - mondja Hennike - mikor a vizsgán szereplő szép fiatalokban, akik már valóban röpködnek a színpadon, látom a csetlő-botló kicsinyeket. Igazán mondom, lelki szemeimmel látom őket, ez nemcsak a növendékek vizsgája, hanem mindig az enyém is. És nem lehet befejezni évek elteltével sem egy-egy tanfolyamot. Sokan felnőttként is eljönnek, mert a tánc nemes testépítés, mert hiányzik a mozgás és hiányzik az együttlétek jó hangulata is. Mednyánszky Henriette Ági húgával együtt európai hírű és Európát beutazó táncművészek voltak. A háború megakasztotta a karriert. Henni férjhez ment, és azóta gyerekeket nevel és tanít. Előbb a sajátjait, azután... — de hiszen minden gyerek az övé... F. Zs. A kép a városházi díjátadó ünnnepségen készült, Balázsné Mednyánszky Henriette mellett leánya, Eszter ül, aki a legkisebbeket tanítja a mozgás művészetére. (Fotó: Horváth Dávid) Új tárlat A Csehi Pogány István művészkörben alkotó diákok műveiből nyílt kiállítás az Ady Galériában (Bp. IV. Tavasz u. 4.). A tárlat július 9-ig tekinthető meg minden nap 14-18 óra között, és kellemes időtöltésként ajánljuk a művészetkedvelőknek. Klub a város szélén... Magyarországon számos olyan család él, ahol a házastársak valamelyik fele külföldről érkezett hazánkba. Újpest több lengyel-magyar családnak ad otthont. Az újpesti lengyel-magyar házaspárok 1989 ősze óta minden hónap harmadik péntekén találkoznak a Káposztásmegyeri Közösségi Házban. A klub alapítói, Priszler György és lengyel származású hitvese úgy vélik, a rendszeres összejövetelek jó lehetőséget kínálnak a hazájukból kiszakadt lengyeleknek az összeismerkedésre, a segítségnyújtásra, a lengyel- és a magyar kultúra több évszázados értékeinek ápolására. Romanek- né Satemus Wanda, aki április közepén magyar állampolgárrá nyilváníttatott a IV. kerületi polgármesteri hivatalban (az eseményt egyébként nagy ünnep követte a klubban), mondja: csaknem húsz éve él Magyarországon... Fiatalkoromban arra vágytam, hogy bejárhassam a világot. Útnak is indultam, s az első állomás Magyarország volt. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz a végállomás. Budapesten ismerkedtem meg azzal a férfivel, aki ma a férjem és gyermekeim édesapja.-A klub létezéséről honnan értesült?- Priszler Györgynével először az AMK-ban, egy iskolai ünnepségen találkoztam, ő említette a * lengyel-magyar klubot és meginvitáit. A meghívást örömmel elfogadtam, s azóta rendszeresen részt veszek a találkozókon.- Ezek szerint jól érzi magát... Igen! Mind gyermekeink, mind pedig a mi számunkra kellemes időtöltést jelentenek ezek az esték. A gyerekek ilyenkor vidáman játszanak együtt, mi pedig megtárgyaljuk ügyes-bajos dolgainkat, tanácsokat adunk egymásnak. Gyakorta látogatnak hozzánk olyanok is, akiknek valamilyen kapcsolatuk van Lengyelországgal, a lengyel néppel és a lengyel kultúrával. Mi örömmel látjuk őket is. Priszler György nemcsak a klub alapító tagja, hanem a káposztásmegyeri Turista Egyesület elnöke is:- Gyakran szervezünk túrákat a klubtagok részére - mondja. - Az utazások célja többnyire az anyaország. Nemrég Krakkóban és Zakopánéban jártunk. A nagy ünnepeket is sokszor tartjuk Lengyelországban. Útjainkon az V. kerületben működő klub tagjai is gyakorta részt vesznek. Végezetül annyit, hogy a klub minden érdeklődőt szeretettel vár minden hónap harmadik péntekén este 6 órától a káposztásmegyeri Közösségi Házban. Varga Ferenc Lapzárta után érkezett: Dr. Derce Tamás polgármester lemondott az UTE társadalmi elnöki tisztségéről. Ugyancsak lemondott Kató Árpád önkormányzati képviselő az elnökségben viselt tagságáról.
