Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-01-22 / 2. szám
A téli, bágyadt napfényben is hangulatos és megkapó- an szép Zebegény, e dunakanyari település. Dimbes- dombos utcák, egymásra épült házak között, bővizű patak vize hömpölyög, üde zöld színű fenyők csábítják az érkezőt. Alig egy órányi autóút van mögöttünk Budapest felől. A főutcán, a templom előtt találomra megszólított helybéli asszonytól aziránt érdeklődünk: merre találjuk a Szőnyi-emlékházat. A múzeumot a kis hídon átmenve, jobbra találják - kapjuk az eligazítást. Hiszen Zebegénynek talán nincs is olyan lakosa, aki ne tudná, hol, melyik házban élt a festő. Sőt mint később megtudtuk, 1994-et Szőnyi-emlékévvé nyilvánította a múzeum és a helyi önkormányzat. Az emlékház kívülről is szép és gondozott, akárcsak a szomszédos épületek. Falán emléktábla hirdeti: ebben a házban élt és dolgozott 1960-ban bekövetkezett haláláig Szőnyi István. A ház ma már múzeumként őrzi a művész bútorait, festményeit, grafikáit, de falai között Triznya Mátyásné Szőnyi Zsuzsa és Zebegény község önkormányzata alapítványt hozott létre Szőnyi István festőművész születésének közelgő 100. évfordulója méltó megünneplésére. Az alapítvány célja az 1994-es emlékév keretében: elősegíteni a munkásságát bemutató kiállítások rendezését, kiadványok megjelentetését, magángyűjteményekben fellelhető műveinek felkutatását és pályázatok kiírása a művész életművének népszerűsítésére. Az alapítvány azzal a kéréssel fordul a Szőnyi István művészetét ismerő és szerető művészpártoló közönséghez, hogy felajánlásaival segítse a fent kitűzött célok megvalósítását, az alapítvány működését. A művészek felajánlott munkáit aukción értékesítik. Befizetéseket - Szőnyi István Alapítvány megjelöléssel - a Budapest Bank Rt. Váci Igazgatóságának számlaszámára (389-1274) várnak. (Az APEH Adóeljárási Osztálya hozzájárult az alapítványra befizetett pénzösszegek és térítés nélkül átadott értékek adóalapból történő levonásához.) Információ a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumon keresztül kérhető. Cím: 2627 Zebegény, Bartóky u. 7. Telefon: 06-27/370-104. Száz éve született - Újpesten - Szőnyi István A lélek hangjai nem állt meg az idő. S nemcsak most a születésének 100. évfordulójára emlékező 1994-es esztendőben. Klemmné Németh Zsuzsa, a múzeum igazgatóasszonya munkatársaival együtt örömmel ismertet meg bennünket az emlékmúzeum ez évi terveivel, s annak a tudományos emlékülésnek a programjával, amelyet a művész születésének 100. évfordulója alkalmából, január utolsó szombatján itt, Zebegényben tartanak. Természetesen lesz koszorúzás Szőnyi István sírjánál, majd azt követően a múzeumban „Szőnyi akvarellek és gouachok" címmel nyílik kiállítás Passuth Krisztina művészettörténész megemlékezésével. Sőt. A Szőnyi Úti Általános Iskola fogadja be aznap azokat az érdeklődőket, akik Végvári Lajos, Szabó Júlia és Zwitel András művészettörténészek előadásaira kíváncsiak. A tudományos emlékülés nyitánya tehát a Szőnyi emlékév gazdag programjának. S íme a tervezett folytatás: Februárban a szomszédos Szobon lévő Börzsöny Múzeumban, áprilisban Budapesten a Képzőművészeti Főiskola Barcsay Termében, májusban és szeptemberben Zebegényben, júliusban Szentendrén a képtárban nyílik Szőnyi kevésbé ismert műveiből kiállítás. Művészetét szeretnék a késői követőkkel is megismertetni: augusztusban egy festőverseny készteti majd kihívásra a mai tehetséges fiatalokat. A helybéliek és a sűrűn errefelé látogatók jól tudják, a múzeum vezetői, dolgozói mindig is szívügyüknek tekintették a Szőnyi-hagyaték megőrzését és minél szélesebb körű megismertetését. A centenáriumi év szerencsére anyagiakban is pluszt adott: a fenntartó Magyar Nemzeti Galéria anyagi hozzájárulása nyomán jutott pénz a múzeumépület apró felújítási munkáira. A szellemi örökséget az évtizedek óta meglévő „karbantartás” biztosítja. Olyannyira, hogy már híressé vált az emlékmúzeumhoz kapcsolódó baráti kör, amelynek művészkedvelők a tagjai, és messzi földön, határainkon túl is ismert a nyári festőiskola, amelynek szemeszterei alatt elismert képzőművészek oktatják az utánpótlást. Ebbe az iskolába tanár és tanítvány egyaránt örömmel jön - még a szünidő alatt is. A múzeumot járva nemcsak a kiállítás, az ősfogalmazott sorok örök érvényűek. Éppúgy, mint a festő művészete. A harmincas évek közepén Szőnyi pályája Bernáth Auréllal, Berényi Róberttel szinte egy időben kanyarodott vissza a híres nagybányai tradícióhoz. Olyan festészetet próbáltak teremteni, ami nincs alávetve semmilyen külső befolyásnak, eszmének, nem valaminek a tagadása, hanem a dolgok objektív létezését kutatja, az anyag mélyén keres menedéket és sokra tartja a látás és az érzékek örömeit - olvasható a katalógusban. Azok a festők, szobrászok, művészeti írók, gyűjtők, Kocsi elé fogott lovak akik az előbbi elvek szellemében próbáltak alkotni, gyakran találkoztak a Gresham kávéházban, így őket Gresham-csoport néven kezdték emlegetni. Közéjük tartozott Szőnyi István is. Szőnyi a húszas évek elejétől Zebegényben telepedett le, a kis falu varázsa meghatározta festészetének további alakulását. Szőnyi István művészetét találóan szokták Bonnad-hoz, a francia festőhöz hasonlítani. Mindkettőjüknél a mindennapok egyszerű eseményei, tárgyai, emberei kerültek a képeire - szakítva az irodal- mias témától, a romantika hősies pózairól és egzotikus elvágyódásaitól. A két festő üzenete arról szólt, hogy a belső történések, a lélek hangjai sokkal fontosabbak a civilizált világ esetleges agresszív valóságánál. A bútorok, a szobák, a tárgyak önálló életet élnek a most kiállításra kerülő, kevéssé ismert képekén. A kert csöndje, a kerti paddal. A falu csöndje az állatokkal, házakkal. így is leírhatnánk Szőnyi művészetének témáit. Épp olyan nehezen megfogalmazható ez a mondanivaló szavakkal, mint amilyen megfoghatatlanok a csönd hangjai. így került vászonra a Csikólábú asztal éppúgy, mint egy locsolókanna. Maga Szőnyi így fogalmazott a Kép című „megjegyzések a művészetről” kötetében: „Művészi alkotásnál a téma park bűvöl el, hanem az is, hogy a tárlatvezetők hangsúlyozzák, a művész Újpest szülöttje, és számunkra is öröm az, ha a szülővárosból érkezik - mint most is - látogató. S mi sem természetesebb a múzeumot irányitók számára: részt vettek - Szőnyi István unokájával együtt - azon a ko- szorúzási ünnepségen, amelyet az Újpesti Városvédő Kör és az újpesti önkormányzat rendezett január 16- án, a Deák Ferenc utcai szülőháznál. Szőnyi István szellemi öröksége így teremt élő kapcsolatot Újpest és Zebegény között. # Milyen „szép” is volna - és milyen jó -, ha a világot a szépség váltaná meg. Olvasható annak a katalógusnak az előszavában, melyet a centenárium alkalmából adott ki - alapítványok támogatásával - a múzeum. Kosztolányi Dezső, a költő kortárs ÁBÉCÉ-jében megmásodrendű fontosságú. Mindig a „hogyan” és nem a mit dönti el a mű értékét. Az kétségtelen, hogy a művészt, amikor alkot, valami mindenekfe- lett érdekli és ezt a művész ki akarja fejezni. De számára a téma is csak eszköz ahhoz, hogy a művészi mondanivalóit közölhesse. Éppen ezért a műalkotásnál sohasem a téma, hanem az, hogy a művész hogyan tudta megvalósítani azt, amit általa ki akart fejezni.” Szőnyi Istyán 100 éves lenne, s lehetne is, hiszen néhány embernek megadatik, hogy megérje ezt a kort. Az azonban kevesebbeknek adatott meg, ami Szőnyi Istvánnak igen, hogy emléke szinte személyes jelenlétet varázsol ennyi év után is az emlékház falai közé. Rómában élő és évente többször hazalátogató lánya nem vendégként, hanem családtagként jár vissza a múzé- umba. S így válik a múzeum is kiállítási anyagával maga is emberközeli, megfogható és csalogató valósággá.-bk-
