Újpest, 1993 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1993-04-17 / 6. szám

Rovatunk az Önök véleményét tárja az olvasók elé, az írások tartalmával az Újpest szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Szerkesztőségünk - terjedelmi korlátok miatt - a beküldött le­veleket, írásokat rövidítve közli. Tisztelt Szerkesztőség! glek a lehetőséggel, amit Önök kínáltak. Kérik, írjuk meg, mi az, ami nem tetszik, és mi az, amivel elégedettek vagyunk. Én elégedett vagyok azzal, hogy megjelent az „ÚJPEST” újság, amely Újpestről szól, újpestieknek. Tetszik a megjelenése, a tartalma, az információi. Köszönet a létrehozóknak. Nem tetszik viszont, hogy a személygépkocsik a gyalogjár­dán parkolnak és sok esetben ott is javítják. A gyalogjárda te­le olajjal, ami balesetveszélyes, de senki nem törődik vele (pl. Kassai u. 9-11. előtti terület). Az sem tetszik, hogy a tavaszi munkát végzők a több 8-12 cm vastagságú fákat a föld fölött 15-20 cm magasságban levágták. Szerintem ilyenkor a fákat ayesni szokták és nem kivágni. Ez minden, csak nem tavaszi parkrendezés (a példa megtekinthető: Kassai u. 13-15.). Az Újpest újságból értesültem, hogy bennünket is bekap­csoltak az újpesti egységes kábeltelevíziós rendszerbe, mely­nek örültem. Az öröm ürömbe vegyült, mert azóta a TV 1 adás képminősége sokkal rosszabb lett, az ÚKTV adásának képminősége legtöbb esetben élvezhetetlen, természetesen a Sky News adás is. A többi adón a kép jó. Kérdezem, ez átme­neti jelenség, vagy ez a végleges? Elnézést, hogy levelem panaszos levélnek tűnik, de ebben nincs semmi rosszindulat, csak érdeklődés. A Majoros László újpesti lakos Nagyon örülök az Újpest újságnak, végre egy rendszeresen megjelenő helyi lap. Sok örömet kívánok kedves mindannyi- uknak, sok sikert és támogatást valamennyi újpesti érdekében. A hozzászólásomnak, amit az alábbiakban írok le, én azt a cí­met adtam magamban, hogy „Egy nagyapa öröme”. Olvastam az Újpest híradását arról a diákvetélkedőről, amit még február végén rendeztek meg. Ezzel kapcsolatban had osszam meg egy nagyapa örömét az olvasókkal. Sejthetik ezután, hogy unokám révén én is versenyző voltam. Bár soha nem foglal­koztam várostörténettel, de mint 70 éve itt lakó újpesti, sok mindenről tudtam. Unokám pedig naponta hozta haza az új feladatokat. így tehát magam is izgalommal készültem ama szombati délutánra. Sajnos, unokám és csapata nem végzett az első három helyen. Akkor minek is örülök? - kérdezhetik. Nos, néhány ok az én örömömre: Az első, hogy a város vezetői megtisztelték a gyerekeket, Hock az alpolgármester úr vállalta a zsűrielnöklés - sokszor hálátlan - feladatát. (Megjegyzem, tavaly ugyanezt dr. Derce polgármester tette.) Öröm továbbá, hogy akadtak intézmények Újpesten, akik nem csekély értékű különdíjakkal örvendeztet­ték meg a fiatalokat. Örülök annak is, hogy vannak még polgártársaink között néhányan, akik vállalják e gyönyörű örökség ápolását. Vállal­ják ebben, az egyre inkább ridegülő világunkban is, abból a meggyőződésből, hogy a múlt ismerete és megbecsülése a jö­vő sikereinek lehet a záloga. Sajnos, személyesen nem volt al­kalmam velük kezet szorítani, így ezek a sorok jelentsék egy jókedvű újpesti nagypapa elismerését azokért az élményekért - és ismeretekért -, amit a gyermekeink és mi kaptunk. Kázmér Gábor A A napi sajtóban megjelent egy korrekt, jó szándékú, ám nem a valós tényeket tükröző cikk, miszerint: „Részönkormányzat alakult Káposztásmegyeren”. Mint az újpesti önkormányzat képviselője, a káposztásme­gyeri bizottság elnöke, erkölcsi kötelességemnek érzem (az Újpest újság segítségével is) az olvasók hiteles tájékoztatását. Bizottságunk 1990 novemberében azzal a céllal alakult - sőt: azért hívta létre Újpest önkormányzata! -, hogy kidolgoz­zuk a káposztásmegyeri („területi”) részönkormányzat kon­cepcióját. A tagok (jelenleg) nyolcán vannak, ők az újpesti önkormányzat testületébe egyénileg vagy pártlistán bekerült képviselők (FIDESZ, SZDSZ, MDF, KDNP, egy külsős MSZP-s), valamennyien a település lakói. Felmerül a kérdés: miért nem született meg Hidegkúthoz, Soroksárhoz hasonlóan Káposztásmegyeren is a részönkor­mányzat? A válasz tulajdonjogi: ma sem tisztázott, hogy Ká- posztásmegyer „kié”, hiszen fővárosi (illetve állami) nagybe­ruházásként kezelték e területet, ahol közel 30 000 ember él egyre rosszabbodó körülmények között. Sem az oktatási ágazat alapellátása, sem az egészségügyi hálózat, sem a közlekedés nincs megoldva. Káposztás I.-ről csak két átszállással lehet eljutni a metróhoz, amelyet 10 év késéssel vezettek el - drámai módon csak Újpest központjáig, így az „anyakerület” kénytelen eltűrni, hogy naponta tízezrek csorduljanak át a kertváros egyetlen bekötőútján, szennyezve a levegőt, rezgetvén a házakat, roncsolva az útburkolatot. Két és fél év nem volt elég ahhoz, hogy a főváros közgyű­lése válaszra méltassa bizottságunk petícióit: a sajtóorgánu­mok közül egyedül a Magyar Nemzet közölte nyílt levelemet dr. Demszky Gáborhoz tavaly, a regionális (körzeti) stúdióban öt perc erejéig nyilatkozott Újpest polgármestere s jómagam. Bizottságunk álláspontja szerint kb. 1,5 milliárd forintnyi beruházás maradt el (1990-es áron) Káposztásmegyeren, ter­mészetesen a beígért metrót nem számítva ezen összegbe. Teljesítésére semmi remény. Ezért is szerettünk volna alkut kötni a fővárossal: tisztázzuk a tulajdonjogokat, majd kössünk olyan szerződést, amelyben rögzítjük, hogy a káposztásme­gyeri ingatlanokon 50-50 százalékban osztozunk, s az eladá­sukból befolyt összege(ke)t visszaforgatjuk a település igen­csak hiányos infrastruktúrájának fejlesztésére. E megállapo­dást mind a mai napig nem parafáltuk. Köszönöm a Városvédő Egyesületnek, hogy többször meghívtak, s érdeklődést mutattak a részönkormányzatok koncepciói iránt. Lehet, hogy e tipikus „civil” szervezet sza­vát hallatván többet tud tenni, mint a túlszervezett, admi­nisztratív hálókban és pártfrakciók nyűgeiben vergődő fővá­rosi közgyűlés? Sajóhelyi Gábor, a káposztásmegyeri bizottság elnöke Munkatársakat keresnek A Budapest IV. kerületi Polgármesteri Hivatal- tanárképző (tanítóképző) főiskolai,- államigazgatási főiskolai,- középiskolai végzettséggel, valamint- érettségizett, gép- és gyorsírni tudó munkatársakat keres. Jelentkezni lehet szakmai önéletrajzzal a személy- és munkaügyi irodán. V (Budapest IV., István út 14. II. emelet 59.) Telefon: 169-3333/181 mellék Görgey Artúr születésének 175. évfordulójára A Városháza bejáratánál emléktábla hirdeti, hogy 1849. janu­ár 4-5. éjjelén Görgey tábornok Újpesten vonult át dicső sere­gével Vác irányába. Ez indított arra, hogy a szabadságharc legnagyobb vezéré­ről megemlékezzek és felhívjam a figyelmet az évforduló al­kalmából. Apai dédapám, dr. Závory Sándor (1842-1921) gleichenbergi fúrdőorvos-tudós, egykori pápai diák igen nagy tisztelője volt Görgey Artúrnak, akit személyesen volt sze­rencséje megismerni. Millenniumkor felkereste a zseniális hadvezért. Görgey öccsének, Istvánnak könyvét háromszor is végigol­vasta, amelyben a szerző okiratokkal bizonyított állításaival megvédte Görgey becsületét az ellene felhozott vádakkal szemben. Felment hát Görgey Istvánhoz, hogy megköszönje neki azt az élvezetet, amit könyvének olvasásából merített. Remélte egyúttal a tábornokot is talán megláthatja, mert ott lakott az öccsénél. Szerencséje volt, mert Görgey Artúr otthon tartózkodott, s nagy szívélyességgel fogadta tisztelőjét. Leül­tette és jól elbeszélgettek a dicső szabadságharc eseményeiről. „Nem volt én nálam boldogabb ember, midőn Görgeytől eljöttem. 48 esztendeig vártam a szerencsére, hogy megláthas­sam szabadságharcunk e héroszát. Vágyam teljesült.” - említi az írói vénájú orvos az „EMLÉKEIM” című könyvében - melyben hiteles dokumentumok feltárásával a nagy hadvezér védelmére kelt. (74-104. oldalak) Idézek: „Görgey volt szabadságharcunk legnagyobb had­vezére, a legtisztább látású, leghelyesebben gondolkodó ál­lamférfija. Mégis, mikor a mások elhibázott politikája miatt megbuktunk: őt tették felelőssé. Árulónak bélyegezte a Wid- dini levél. - Ha már nem éreznek hajlamot Farkas Emődék az igazság keresésére: hagyjanak legalább békét annak az agg oroszlánnak, ne bántsák szabadságharcunk legnagyobb kato­náját, akinek a nemzet nemcsak hogy adósa maradt, de a hon­véd név dicsőségének megszerzéséért a legrútabb hálátlanság­gal fizetett...” Felhívom a tisztelt olvasó figyelmét az e könyvben találha­tó „Emlékeim a forradalomból” című írásra is (3-29. oldal), mely kortörténelmi tükörkép a szabadságharc Komárom és környékének eseményei­ről. - Závory Sándor másik könyve: „Emlékezzünk régi­ekről”. (A szerző életrajzát magam is megírtam.) Az említett könyveket az életrajzzal együtt a nemzeti, valamint a pápai református kollégiumi könyvtár őrzi. Én, a dédunoka az általam festett és faragott képpel fe- Görgey Artúr seroge élén... jeztem ki Görgey iránti tisz- (A képet festette és a keretet faragta: teletemet. Sajnos, még koz- __________________1 téri szobra sincs Budapesten e jeles embernek! De Újpestnek van már egy Görgey Artúrról elnevezett utcája, mely jó jel. Talán előbb-utóbb egy mellszobor is felbukkan majd a kerü­letben egy vállalkozó szellemű lelkes művész és az önkor­mányzat közreműködésének jóvoltából. Görgey Artúrnak nemzetünk nagyjai közt van a helye! Tisztelettel: Somossy Tamás IV., József Attila utca A Az Újpest szerkesztősége várja leveleiket! Közzétesszük véle­ményét, írja meg, mi az, ami nem tetszik önnek, és örömmel közöljük azt, amivel elégedett. Címünk: 1042 Bp., István út 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom