Újpest, 1993 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1993-04-17 / 6. szám
Rovatunk az Önök véleményét tárja az olvasók elé, az írások tartalmával az Újpest szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Szerkesztőségünk - terjedelmi korlátok miatt - a beküldött leveleket, írásokat rövidítve közli. Tisztelt Szerkesztőség! glek a lehetőséggel, amit Önök kínáltak. Kérik, írjuk meg, mi az, ami nem tetszik, és mi az, amivel elégedettek vagyunk. Én elégedett vagyok azzal, hogy megjelent az „ÚJPEST” újság, amely Újpestről szól, újpestieknek. Tetszik a megjelenése, a tartalma, az információi. Köszönet a létrehozóknak. Nem tetszik viszont, hogy a személygépkocsik a gyalogjárdán parkolnak és sok esetben ott is javítják. A gyalogjárda tele olajjal, ami balesetveszélyes, de senki nem törődik vele (pl. Kassai u. 9-11. előtti terület). Az sem tetszik, hogy a tavaszi munkát végzők a több 8-12 cm vastagságú fákat a föld fölött 15-20 cm magasságban levágták. Szerintem ilyenkor a fákat ayesni szokták és nem kivágni. Ez minden, csak nem tavaszi parkrendezés (a példa megtekinthető: Kassai u. 13-15.). Az Újpest újságból értesültem, hogy bennünket is bekapcsoltak az újpesti egységes kábeltelevíziós rendszerbe, melynek örültem. Az öröm ürömbe vegyült, mert azóta a TV 1 adás képminősége sokkal rosszabb lett, az ÚKTV adásának képminősége legtöbb esetben élvezhetetlen, természetesen a Sky News adás is. A többi adón a kép jó. Kérdezem, ez átmeneti jelenség, vagy ez a végleges? Elnézést, hogy levelem panaszos levélnek tűnik, de ebben nincs semmi rosszindulat, csak érdeklődés. A Majoros László újpesti lakos Nagyon örülök az Újpest újságnak, végre egy rendszeresen megjelenő helyi lap. Sok örömet kívánok kedves mindannyi- uknak, sok sikert és támogatást valamennyi újpesti érdekében. A hozzászólásomnak, amit az alábbiakban írok le, én azt a címet adtam magamban, hogy „Egy nagyapa öröme”. Olvastam az Újpest híradását arról a diákvetélkedőről, amit még február végén rendeztek meg. Ezzel kapcsolatban had osszam meg egy nagyapa örömét az olvasókkal. Sejthetik ezután, hogy unokám révén én is versenyző voltam. Bár soha nem foglalkoztam várostörténettel, de mint 70 éve itt lakó újpesti, sok mindenről tudtam. Unokám pedig naponta hozta haza az új feladatokat. így tehát magam is izgalommal készültem ama szombati délutánra. Sajnos, unokám és csapata nem végzett az első három helyen. Akkor minek is örülök? - kérdezhetik. Nos, néhány ok az én örömömre: Az első, hogy a város vezetői megtisztelték a gyerekeket, Hock az alpolgármester úr vállalta a zsűrielnöklés - sokszor hálátlan - feladatát. (Megjegyzem, tavaly ugyanezt dr. Derce polgármester tette.) Öröm továbbá, hogy akadtak intézmények Újpesten, akik nem csekély értékű különdíjakkal örvendeztették meg a fiatalokat. Örülök annak is, hogy vannak még polgártársaink között néhányan, akik vállalják e gyönyörű örökség ápolását. Vállalják ebben, az egyre inkább ridegülő világunkban is, abból a meggyőződésből, hogy a múlt ismerete és megbecsülése a jövő sikereinek lehet a záloga. Sajnos, személyesen nem volt alkalmam velük kezet szorítani, így ezek a sorok jelentsék egy jókedvű újpesti nagypapa elismerését azokért az élményekért - és ismeretekért -, amit a gyermekeink és mi kaptunk. Kázmér Gábor A A napi sajtóban megjelent egy korrekt, jó szándékú, ám nem a valós tényeket tükröző cikk, miszerint: „Részönkormányzat alakult Káposztásmegyeren”. Mint az újpesti önkormányzat képviselője, a káposztásmegyeri bizottság elnöke, erkölcsi kötelességemnek érzem (az Újpest újság segítségével is) az olvasók hiteles tájékoztatását. Bizottságunk 1990 novemberében azzal a céllal alakult - sőt: azért hívta létre Újpest önkormányzata! -, hogy kidolgozzuk a káposztásmegyeri („területi”) részönkormányzat koncepcióját. A tagok (jelenleg) nyolcán vannak, ők az újpesti önkormányzat testületébe egyénileg vagy pártlistán bekerült képviselők (FIDESZ, SZDSZ, MDF, KDNP, egy külsős MSZP-s), valamennyien a település lakói. Felmerül a kérdés: miért nem született meg Hidegkúthoz, Soroksárhoz hasonlóan Káposztásmegyeren is a részönkormányzat? A válasz tulajdonjogi: ma sem tisztázott, hogy Ká- posztásmegyer „kié”, hiszen fővárosi (illetve állami) nagyberuházásként kezelték e területet, ahol közel 30 000 ember él egyre rosszabbodó körülmények között. Sem az oktatási ágazat alapellátása, sem az egészségügyi hálózat, sem a közlekedés nincs megoldva. Káposztás I.-ről csak két átszállással lehet eljutni a metróhoz, amelyet 10 év késéssel vezettek el - drámai módon csak Újpest központjáig, így az „anyakerület” kénytelen eltűrni, hogy naponta tízezrek csorduljanak át a kertváros egyetlen bekötőútján, szennyezve a levegőt, rezgetvén a házakat, roncsolva az útburkolatot. Két és fél év nem volt elég ahhoz, hogy a főváros közgyűlése válaszra méltassa bizottságunk petícióit: a sajtóorgánumok közül egyedül a Magyar Nemzet közölte nyílt levelemet dr. Demszky Gáborhoz tavaly, a regionális (körzeti) stúdióban öt perc erejéig nyilatkozott Újpest polgármestere s jómagam. Bizottságunk álláspontja szerint kb. 1,5 milliárd forintnyi beruházás maradt el (1990-es áron) Káposztásmegyeren, természetesen a beígért metrót nem számítva ezen összegbe. Teljesítésére semmi remény. Ezért is szerettünk volna alkut kötni a fővárossal: tisztázzuk a tulajdonjogokat, majd kössünk olyan szerződést, amelyben rögzítjük, hogy a káposztásmegyeri ingatlanokon 50-50 százalékban osztozunk, s az eladásukból befolyt összege(ke)t visszaforgatjuk a település igencsak hiányos infrastruktúrájának fejlesztésére. E megállapodást mind a mai napig nem parafáltuk. Köszönöm a Városvédő Egyesületnek, hogy többször meghívtak, s érdeklődést mutattak a részönkormányzatok koncepciói iránt. Lehet, hogy e tipikus „civil” szervezet szavát hallatván többet tud tenni, mint a túlszervezett, adminisztratív hálókban és pártfrakciók nyűgeiben vergődő fővárosi közgyűlés? Sajóhelyi Gábor, a káposztásmegyeri bizottság elnöke Munkatársakat keresnek A Budapest IV. kerületi Polgármesteri Hivatal- tanárképző (tanítóképző) főiskolai,- államigazgatási főiskolai,- középiskolai végzettséggel, valamint- érettségizett, gép- és gyorsírni tudó munkatársakat keres. Jelentkezni lehet szakmai önéletrajzzal a személy- és munkaügyi irodán. V (Budapest IV., István út 14. II. emelet 59.) Telefon: 169-3333/181 mellék Görgey Artúr születésének 175. évfordulójára A Városháza bejáratánál emléktábla hirdeti, hogy 1849. január 4-5. éjjelén Görgey tábornok Újpesten vonult át dicső seregével Vác irányába. Ez indított arra, hogy a szabadságharc legnagyobb vezéréről megemlékezzek és felhívjam a figyelmet az évforduló alkalmából. Apai dédapám, dr. Závory Sándor (1842-1921) gleichenbergi fúrdőorvos-tudós, egykori pápai diák igen nagy tisztelője volt Görgey Artúrnak, akit személyesen volt szerencséje megismerni. Millenniumkor felkereste a zseniális hadvezért. Görgey öccsének, Istvánnak könyvét háromszor is végigolvasta, amelyben a szerző okiratokkal bizonyított állításaival megvédte Görgey becsületét az ellene felhozott vádakkal szemben. Felment hát Görgey Istvánhoz, hogy megköszönje neki azt az élvezetet, amit könyvének olvasásából merített. Remélte egyúttal a tábornokot is talán megláthatja, mert ott lakott az öccsénél. Szerencséje volt, mert Görgey Artúr otthon tartózkodott, s nagy szívélyességgel fogadta tisztelőjét. Leültette és jól elbeszélgettek a dicső szabadságharc eseményeiről. „Nem volt én nálam boldogabb ember, midőn Görgeytől eljöttem. 48 esztendeig vártam a szerencsére, hogy megláthassam szabadságharcunk e héroszát. Vágyam teljesült.” - említi az írói vénájú orvos az „EMLÉKEIM” című könyvében - melyben hiteles dokumentumok feltárásával a nagy hadvezér védelmére kelt. (74-104. oldalak) Idézek: „Görgey volt szabadságharcunk legnagyobb hadvezére, a legtisztább látású, leghelyesebben gondolkodó államférfija. Mégis, mikor a mások elhibázott politikája miatt megbuktunk: őt tették felelőssé. Árulónak bélyegezte a Wid- dini levél. - Ha már nem éreznek hajlamot Farkas Emődék az igazság keresésére: hagyjanak legalább békét annak az agg oroszlánnak, ne bántsák szabadságharcunk legnagyobb katonáját, akinek a nemzet nemcsak hogy adósa maradt, de a honvéd név dicsőségének megszerzéséért a legrútabb hálátlansággal fizetett...” Felhívom a tisztelt olvasó figyelmét az e könyvben található „Emlékeim a forradalomból” című írásra is (3-29. oldal), mely kortörténelmi tükörkép a szabadságharc Komárom és környékének eseményeiről. - Závory Sándor másik könyve: „Emlékezzünk régiekről”. (A szerző életrajzát magam is megírtam.) Az említett könyveket az életrajzzal együtt a nemzeti, valamint a pápai református kollégiumi könyvtár őrzi. Én, a dédunoka az általam festett és faragott képpel fe- Görgey Artúr seroge élén... jeztem ki Görgey iránti tisz- (A képet festette és a keretet faragta: teletemet. Sajnos, még koz- __________________1 téri szobra sincs Budapesten e jeles embernek! De Újpestnek van már egy Görgey Artúrról elnevezett utcája, mely jó jel. Talán előbb-utóbb egy mellszobor is felbukkan majd a kerületben egy vállalkozó szellemű lelkes művész és az önkormányzat közreműködésének jóvoltából. Görgey Artúrnak nemzetünk nagyjai közt van a helye! Tisztelettel: Somossy Tamás IV., József Attila utca A Az Újpest szerkesztősége várja leveleiket! Közzétesszük véleményét, írja meg, mi az, ami nem tetszik önnek, és örömmel közöljük azt, amivel elégedett. Címünk: 1042 Bp., István út 14.