Újpest, 1993 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1993-10-02 / 18. szám
ÚJPEST DÍSZPOLGÁRAI * II. rész Társak a munkában is... „Azután azt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie, alkotok hozzáillő segítőtársat... Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját... asszonnyá formálta... és odavitte az emberhez” (Mózes első könyv 2. rész) Neogrády László tanár urat, Újpest díszpolgárát egy héten háromszor délután lehet megtalálni a helytörténeti gyűjtemény helyiségében. Kedd, szerda, csütörtök délután mindig ott van és soha nincs egyedül. Természetesen vannak látogatók, érdeklődők, akik jönnek-mennek, akit azonban állandóan ott találni a tanár úr mellett: Judit, a felesége. Magas, vékony testalkatú, gyors beszédű, óriási lexikális tudással, fantasztikus memóriával megáldott férfi s a kicsi, kedves, minden iránt érdeklődő asszony. 49 éve együtt. Bizony, jövőre lesz az aranylakodalmuk. László Ziláltról indult, Judit Aradról és Budapesten egy színházi előadáson találkoztak. S mint a mesében, meglátni és megszeretni egymást... 1944-ben házasodtak össze egymásba kapaszkodva a történelem viharában. A vihar mégis elszakította őket, az ifjú férj katona volt, fogságba esett. Judit mint gyógyszerészhallgató vöröskeresztes szolgálatot vállalt s engedélyt kapott férje keresésére. Foksányiban találta meg. Hogyan sikerült kiszabadítania, külön regény lehetne.- Meg is akartam írni - mondja Judit -, amíg Laci a fogolytáborban volt naponta leveleztünk. Ezek a levelek alkották volna a regény gerincét. És tudja, mi történt a levelekkel? Kifakult a tinta, olvashatatlanná váltak... De tényleg csoda volt, hogy újból megfoghattuk egymás kezét. Mentünk haza Aradra. Lacit felhizlalni. 50 kilóra fogyott szegénykém.- Szörnyű idők voltak. És érdekes, hogy az emberben milyen események rögződtek. Kaptunk valahonnan egy garmada almát és az orosz őr megengedte, hogy kiosszuk a foglyok között. Egy embernek egy almát. S egyszer csak elfogyott az alma. Ott állt előttem a sorban következő fogoly, tartotta a kezét s nekem nem volt több almám. Soha nem felejtem a tekintetét amikor megértette, hogy nincs, neki már nem jutott. A fiatal házasok egy katonaládával és abban két lepedővel kezdték el az életet. Lacit katonaként ide-oda helyezték ahogy a feladatok éppen megkövetelték. Majd később a Hadtörténeti Múzeumban a hadi levéltárba került. Lakást is kaptak, nyugalmas éveknek tekintettek elébe.- Laci nagyon szerette az ottani munkát, neki való feladat volt. Aztán felborult minden. Nem, ne kérdezzen erről. Nagyon rossz emlék. Lacit igaztalanul megvádolták, munkahely és lakás nélkül maradtunk... Judit eltakarja a szemét. A könnyeit rejti vagy az emlékképeket próbálja eltakarni-? - Az újpestiek segítettek - mondja s már újból mosolyog. - Laci tanári állást kapott a Megyeri úti iskolában s ott, Megyeren, lett lakásunk is. A pedagógusok fizetése akkor sem verte a plafont, Judit is megpróbált elhelyezkedni. Volt is ott a közelben egy gyógyszertár ahol alkalmazták volna. A közelben, ez volt a lényeg, hiszen Juditnak a családot a két kicsi gyereket is el kellett látni. De nem sikerült a terv. Valaki, egy kisember a maga ala- csonyságából megpróbált sorsdöntő óriást játszani „Maga majd oda mehet, ahová én küldöm”. Voltak, vannak is ilyen emberek, hatalmuktól megszédültén várták, hogy majd könyörögjenek a rájuk, jóindulatukra szorulók. Judit azonban nem kért még egyszer. Jól beszélt németül, otthon, a szülői házban tanulta. Tanítani kezdett. 0 is szerette csinálni, a gyerekek is szerettek Tőle tanulni. - Ha tudná, ki mindenki vette nálam az első leckét - mosolyog, de neveket nem mond. így mindenki jól járt, azok is, akik jól megtanultak egy nyelvet, Judit is, hogy ily módon hozzájárulhatott a háztartáshoz, meg a két kislánya is, akikre több ideje jutott, mintha el kellett volna járni dolgozni. Hogyan kezdett a tanár úr helytörténettel foglalkozni, már ismert történet. A tanítványok kedves időtöltéséből alakult a gyűjtemény, a lurkók elkönyörögték otthonról, amit a gyűjteménybe valónak véltek. Talán voltak, akik örültek is, hogy méltó helyre kerül a féltett régi darab. Mások meg tán szívesen vették, hogy nem kell kerülgetni az „ócskaságot”, amit azért nem volt szívük kidobni. így gyarapodott lassan a gyűjtemény, s utóbb már kaptak gyáraktól, intézményektől is sok anyagot. A helyet már rég kinőtték. A tanár úr szomorú, hogy nincs lehetőség az anyagok rendszerezésére, de nem türelmetlen, hiszen tudja, tapasztalja, jóindulatban nincs hiány, csak a pénz kevés. Az is köztudott, hogy sok értékes anyagot átadtak a Nemzeti Múzeumba, az Országos Levéltárba. Neogrády László sok elismerést kapott, aminek mindig együtt örült a család. Van-e követője a családban? Hát az nincs. A kertészmérnök lánya, aki kerttervezéssel is foglalkozik, érdeklődik időnként a régi kertművészetről. Az unokák már nagyok, szintén más hivatás felé fordult az érdeklődésük. De Judit asszony társ a munkában is. Eleinte csak ő is örült ha a félje örvendett valaminek, aztán egyre inkább részesévé vált a tevékenységének. Kicsit féltem - mondja - mit fog csinálni Laci ha nyugdíjas lesz. És nagyszerű, hogy ezt csinálhatja, amit szeret, ami értelmet ad az életének. Látja, mennyien jönnek, érdeklődnek. Fiatalok, mint, aki ott, a sarokban ír, szakdolgozatra készül, kutatja hozzá az anyagot. Van egy állandó „kuncsaftunk” aki a drámapályázatra keres anyagot. Aztán sokan, idősek, akik csak úgy bétémek nézelődni, eszmét cserélni. Persze - teszi hozzá kis mosollyal -, vannak vitáink is. Egyik látogató ezt szeretné a fő helyen látni, a másik meg azt. Kifogásolják, hogy valami miért van kiállítva, avagy miért nincs kiállítva. Laci mindig igyekszik megmagyarázni, hogy a gyűjteménynek tárgyilagosnak is kell lenni. Most igen nagy örömet jelentett városszerte, hogy ismét van Újpesten hősi emlékmű. Sokan hiányolták és siratták a régit, főleg akik hozzátartozóinak a neve rajta szerepelt. Az új emlékmű, Zala György alkotása, nagyon szép. - Kérem, írja meg, hogy az emlékmű a Budapest Galéria ajándéka Újpestnek és büszkék rá az újpestiek. Az is örömteli hír, hogy a levéltári anyagnak hamarosan külön helye lesz, egy nyugdíjas levéltáros vezeti majd. És tavasszal ismét vetélkedő a középiskolásoknak.- Rohannak a napok - sóhajt erre Judit -, egyik hét a másik után. Három nap itt vagyunk, hét végén a családdal. Budáról járnak, mert sajnos Megyerről el kellett költözniük. Pedig hogy szerettek ott lakni! De a házat, ahol a lakásuk volt, eladták, s az új tulajdonos minden módon próbálta kipiszkálni őket. Neográdyék megértették, hogyha már házat vettek, egyedül akarják lakni, de nagyon fájt a szívük a régi szomszédokért, barátokért.- Nagy szerencsénk vdh végül is - mondják -, mert az évtizedekkel előbb elvett honvédségi lakás helyett kaphattak egy másikat. Kicsi ugyan, de nekik most már elég, és a fő az, hogy nagyon kedves, segítőkész emberek közé kerültek. Már itt is vannak jó szomszédok, barátok. Bizonyára nem véletlenül. Judit azt tartja, édesapjától úgy tanulta, hogy az emberek egymás iránti szeretete, tisztessége fontosabb a hírnévnél, dicsőségnél. - Úgy tapasztalta - mondja Judit -, hogy a jót a legtöbben jóval viszonozzák, a mosolyra derű a válasz. Kívánjunk a Neogrády házaspárnak még nagyon sok sikert, egyre bővülő gyűjteményt az újpesti polgárok örömére, és kívánjuk azt is, hogy Juditnak soha ne kelljen csalódnia. Faragó Zsuzsa Gazdasági szakértőt keresnek A Lőrinc utcai {volt Komját utca) Általános és Zenetagozatos Iskola olyan pénzügyi szakember jelentkezését várja, aki részmunkaidőben - akár gyes alatt - ellátná az iskola gazdasági szakértői teendőit. Jelentkezés: naponta személyesen az igazgatóságon. Cím: IV. kerület, Lőrinc utca 35-37. A tisztségviselők fogadóórái (Városháza, 1042 Bp., István út 14.) dr. Derce Tamás polgármester: minden hónap első szerdája 14.00-16.30 óráig a II. emelet 52-ben. dr. Vitáris Edit jegyző: minden hónap harmadik szerdája 14.00-16.30 óráig a II. emelet 55-ben. Hock Zoltán alpolgármester: (közművelődés, oktatás, iskolák, óvodák, sport, helyi sajtó, közérdekű kérdésekben eljárás). Minden hónap második szerdája 14.00-16.30 óráig a II. emelet 68-ban. Vajda Pál alpolgármester: (helyiséggazdálkodás, városüzemeltetés; közterület, Vagyonkezelő RT, ingatlanvásárlás, vagyonhasznosítás, közérdekű kérdésekben eljárás). Minden hónap harmadik szerdája 14.00-16.30 óráig a II. emelet 68-ban. Nagy István alpolgármestér: (népjóléti, szociális és lakásügyek). Minden hónap negyedik szerdája 14.00-16.30 óráig a II. emelet 55-ben. A tisztségviselők fogadóóráira az ügyfélszolgálati irodában lehet bejelentkezni, személyesen, vagy telefonon. Az ügyfélszolgálati iroda tájékoztatása szerint dr. Derce Tamás polgármester fogadóórájára a legkorábban 1994. március 2-ra lehet bejelentkezni. Nagy István szociális alpolgármesterhez bejelentkezést 1994. január 26-ra fogadnak. A POLGÁRMESTERI HIVATAL ÜGYFÉLFOGADÁSI RENDJE: Hétfő: 14.00-18.00 óráig Szerda: 10.00-18.00 óráig Péntek: 8.00-11.30 óráig AZ ÜGYFÉLSZOLGÁLATI IRODA a Városházán, az István út 14. alatt (Telefon: 169-3333), Káposztásmegyeren a Galopp u. 10-14. alatt (Telefon: 180-6526) fogadja az ügyfeleket az alábbiak szerint: Hétfőn: 8.00-18.00 óráig Kedden: 8.00-16.00 óráig Szerdán: 8.00-18.00 óráig Csütörtökön: 8.00-16.00 óráig Pénteken: 8.00-12.00 óráig Munkaidő után és hétvégeken a 169-3420-as telefonszámon üzenetrögzítő fogadja a Városházán a közérdekű bejelentéseket.
