Újpest, 1993 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1993-09-04 / 16. szám
ÚJPESTI VRROSNftPOK ❖ ÚJPESTI VfiROSNfIPOK ❖ ÚJPESTI VRROSNfiPOK I Borúra derű Nem tagadom, talpon voltunk a zenés ébresztő előtt. Nem zeneszó, hanem az eső koppanása ébresztett fel bennünket, már hajnalban. Es hiába ingattuk a fejünket, hogy nem, nem. nem lehet igaz. mégis igaz volt. Eső áztatta a parkokat és tereket, s Újpest zászlaját a városháza homlokzatán. Szép kis városnapi nyitány! S talán soha |§ ennyien nem néztük a tv-ben, nem hallgattuk a rádióban az időjárási előrejelzést. Biztatóul ha- || tolt: délre kisüt a nap, sőt vasárnapra felszakadozik a felhőzet... Kémleltük az eget, s mint az i angoloknak, egyetlen témánk az időjárás volt. ■ Azután elindultunk a városháza felé. Nincs az a majoréit, aki kurta szoknyácskában tánclépéseket 1| járna, nincs az a lovas huszár, aki e szélben meg- , ülné a lovat, s a rézfúvósokkal mi is együtt fúj- || hatjuk az egészet, mondtuk esernyőink alatt. Négy-ötezer vendégre számítottunk. Reggel 9- J| ' kor szinte valamennyi, már utcán lévő újpesti II polgárral személyesen kezet foghattunk volna. |l || Olyan kevesen voltak. Azután elkezdődött a cső- ||| §| da, amely két napig tartott. Mint az eső. Jöttek és |f pl táncoltak a majorettes lányok, szépek voltak, vi- dámak, gyünyörűek, látványosak a huszárok, a |j paripák, és játszott a zenekar megállás nélkül. || amíg a Szent István térről a Semsey parkig ért. íf És mégiscsak jöttek az újpestiek, akiket már he- | gl tek óta „bolondítottánk", csábítottunk a Semsey || parkba és az AMK környékére. Mert érdemes - l| ígértük. i| A gyermekműsorokat mindkét helyszínen bete- 1 lephették „a Házba", a sportosok edzett emberek ' módjára dacoltak az idővel, volt egy kis protekció- || juk: az Erzsébet utcai iskola fái felfogtak valaki micskét az „áldásból". A sportversenyekre a Nap i kivételével sokan voltak kíváncsiak. Fociztak, bocsáztak, szkandereztek, kezet ráztak a XX. század |i Toldi Miklósával, és zajlott az élet Káposztásme- || gyérén is. S ebben a kutya időben még az ebeket * is felsorakoztatták a szépségversenyre. Vasárnap úgy éreztük: az idő kereke visszafelé ä “ jár, ismét szombatra ébredtünk, mert esett, esett, esett, az a bizonyos „felszakadozás" pillanatnyi volt csupán. Egy éve ezen a napon 36 fok volt. A hőmérő higanyszála most 15 foknál lecövekelt. Csoda, hogy így is jöttek a városlakók. Ki a fe- , den helyre, a betelepített programokhoz az ifjú- || sági házba, mások a színpadok közelébe, az ökör- II sütésre, amelynek előkészületei is képes szakács- § könyvbe illettek... p Égy idő után észre sem vettük, hogy esik, hisz s || ez a „természetes", de ne szépítsük a dolgokat, m meglettünk volna enélkiil. Az Óceán partin és a || , Roll Star’s együttes esti utcabálján már felmele- || gedtiink, s arra gondoltunk: szívünk szerint kezd- || » hetnénk újból, elölről. Hétfőn reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. || - De ma már nincsenek majorettek, huszárok, || sportversenyek, divatbemutatók, játszóházak, ve- 8 télkedők, lézershow és tűzijáték. Hétköznap van m és újraéljük élményeinket, az eltelt két napot, II azok szívmelengető pillanatait. Volt egy városnap, sőt kettő. Es már most tudjuk: lesz jövőre is! Mert a „visszavágót” a természetfelelőssel sem m II hagyhatjuk ki. így teremtünk hagyományt?! UK 3 2 jHaaaitw ÚJPEST DÍSZPOLGÁRAI DR. GYÖKÖSSY ENDRE református lelkész Rákospalotán (Istvántelken) született, a Viola utcai elemi iskolába járt. Majd az újpesti gimnáziumban érettségit, Nagykőrösön tanítói oklevelet szerez. A Református Teológiát Budapesten végzi. 1939-ben szentelik lelkésszé mint rákos- palotai vallástanárt és MAV-telepi templomépíto-lelkészt. Pszichológiai, pedagógiai stúdiumait a budapesti, debreceni és a baseli egyetemeken végzi. Gyökössy Endrét 1946- ban avatják - summa cum laude - a pszichopedagógia doktorává. A budapesti Református Teológián 1950- ben szerzi meg a magántanári képesítést. 1951- 52-ben órákat^ad. amíg szüleit ki nem telepítik. Ezért és külföldi feleségéért - közük vele - „osztályidegenné” válik, s mint ilyen, az ifjúság nevelésére alkalmatlan. Mint lelkész továbbszolgálhat. Az egyik református egyház, az újpest-újvárosi (megyer-kertvárosi) egyházalapító, majd templomépítő lelkésze 1942-től 1980-ig, nyugdíjba meneteléig. Közben kutató professzori megbízást kap. Mint ilyen, a végzett lelkészek pasztoralpszichológi- ai továbbképzését végzi. Ijelkigondozói szemináriumot vezet volt gyülekezetében, s ahová hívják, rendszeresen tanít, igét hirdet. A Magyar Pszichiátriai Társaság és a Református Egyház Doktorok Kollégiumának vezetőségi tagja. Gyakran tart előadásokat kultúr- házakban, előadótermekben a házasságról s a családról. Az 1994-es családi év egyik előkészítője a Népjóléti Minisztérium megbízásából. Több tv-kerekasztal-beszélgetés résztvevője. A Danubius Rádió tudományos tanácsadó-lelkigondozója. 1990-ben A Budapesti Református Teológia Akadémia díszdoktorává avatta, ugyanebben az évben AD HONOREM UJPEST-em- lékérmet kap. A főváros 1992-ben PRO URBE-díjjal tünteti ki, s 1993-ban a Parlamentben a köztársasági elnöktől veszi át a Köztársaság Tiszti Keresztjét. KÖNYVEI: 1945 előtt két verseskötet a Bethlen Gábor Szövetség kiadásában. Első írásai a Nyugatban jelennek meg. Az Országos Gyermekmisszió egyik alapító tagja 1945 után és egyik tanítója. ÚJABB KÖNYVEI: Magunkról magunknak, Együtt a szeretetben, Nem jó az embernek egyedül, Kálvin mint lelkigondozó, Mai példázatok, Novelletták, A növekedés boldogsága, Eletápolás, Hogyan tartsunk gyermek-bibüaórát?, Elet és ige. Aligha érhet nagyobb megtiszteltetés egy idős újpesti bennszülöttet, mint az, hogy városa díszpolgára lehet. Köszönöm... mondotta dr. Gyökössy Endre, a város díszpolgára. Mellette az oklevelet átadó dr. Derce Tamás polgármester látható... NEOGRÁDY LÁSZLÓ, az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény vezetője Zilahon született, Budapesterwvolt gimnazista, érettségi után a tatai járásbíróságon dolgozott, mezőjogász lett, diplomát szerzett. Katonaévei 1936-ban kezdődtek. A légvédelmi tüzérséghez hívták be tényleges szolgálatra. Katonaként élte át a második világháborút, visszacsatoláskor Marosvásárhelyre helyezték át, majd Budapestre került. A műszaki alosztályon a vasút- és hídépítők századának parancsnoka lett. Felépítették használhatóvá újból a gödöllői, a hatvani vasútállomást, a tiszafüredi vasúti hidat. Amikor a műszaki hadosztály megszűnt, a Hadtörténeti Múzeumban kapott feladatot, a hadi levéltár munkatársaként foglalkoztatták. Bár régi álmától, a régészettől messze került, közelebb került a legújabb kori történelemhez. Szép emléke: amikor 1948-ban a Nemzeti Múzeumban centenáriumi kiálÜtás nyílt, őt bízták meg, kérje s hozza kölcsön Aradról az 1848-as emléktárgyakat. Az 1848-as zászlók megkerülésének, hazatérésének történetét akár megírhatná: számára nem kis feladatot adott. A múzeum zászlóügyi előadója lett. Aztán a könyvtárvezető-helyettesi feladattal bízták meg. Szabad óráiban tanult, történelem-latin szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Az ötvenes években már az újpesti Megyeri úti iskola tanára volt. Munkahelye s családjának otthona az iskola lett. Közben történelmi, helytörténeti előadásokat tartott a munkásotthonban. Ekkor kezdte Újpest története egyre jobban érdekelni. A tudományos munka kedvtelésként elkezdődött. Először „otthonról régészfcedtek” tanítványaival, gyűltek a tárgyak, képek, írások - a helytörténeti gyűjtemény alapja. Végül a Templom utca 10-ben kialakult a gyűjtemény. Csak egy emlék a sok közül: a papírgyűjtő úttörők a volt Károlyi-uradalom egy nedves helyiségében iratokat találtak az 1840-1944-es időkből. Egy rész visszakerült a családi gyűjteménybe később. Itt került elő Újpest alapító oklevele is, a grófi család könyvritkaságaival egyetemben. (Helyük most a Nemzeti Múzeumban van, az Országos Levéltárban, a Széchényi Könyvtár különleges gyűjteményében.) Az elmúlt év őszén a Pro Űrbe Budapest kitüntetést kapta. Bejegyzés a Díszpolgárok Könyvébe: „Mint Újpest díszpolgára kívánom, hogy Újpest kulturális és gazdasági téren egyaránt kiemelkedően fejlődjék, és valamennyi lakójának adja a szellemi kibontakozás és boldogulás lehetőségét is.” Neogrády László sorait az emlékkönyv őrzi, amelynek számozott lapjai ötven év múlva is „beszélni fognak”...
