Újpest, 1993 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1993-07-24 / 13. szám
s4 tz*tán ún... Stáojfa a> Mucfeccmot... Felvételünk a kiállítás megnyitóján készült, amikor Jakab tanár úr a kép előterében álló dr. Derce Tamás polgármesternek mutatta be a tablókat. (Fotó: Horváth Dávid) Az Árpád út 161-163-as címet viselő általános iskolát ne keressék az Árpád úton. Az Árpád kórház magasságában található intézményt a sajátos magyar lakótelep-építkezés és - címzés jóvoltából bent, a házak sorfala mögött kell keresni, és még a bejárat is hátat fordít a főútvonalnak. Mindezt azért bocsátom előre, mert hátha kedvel kap az olvasó is ennek az egytermes, de sajátságos kis helytörténeti múzeumnak a megtekintéséhez, akkor ne bóklásszon hiába. Manapság mindenkinek vállalkoznia kell, talán még az iskoláknak is; de hogy valamely általános iskola éppenséggel arra vállalkozzon, hogy egy nyereséget nem termelő helyi múzeumot hozzon létre, az azért nem mindennapi. Ezért is kezdem látogatásomat a rokonszenves igazgatónőnél, Sömjén Gábornénál, hogy megtudjam: honnan, hogyan, miből jött az ötlet és főként a megvalósítás?- Iskolánkban hagyomány az Árpád-napok megrendezése, amit szeretünk valami újdonsággal, érdekességgel zárni - meséli az igazgatónő. - Tavaly „Haza és haladás” címmel vetélkedőt rendeztünk, idén létrehoztuk az Árpád Múzeumot. Van egy történelem szakos kollégánk, Jakab József tanár úr, aki szeretne többet tenni, mint ami a tanórákba belefér, neki köszönhető mind az ötlet, mind a megvalósítás. Kezdetben csak az iskolánk történetét akartuk feldolgozni, de a mögöttünk lévő tizenkét év azért nem túl nagy múlt. Egy felmérés azt mutatta, hogy nemhogy diákjaink nem, de még szüleik sem ismerik úgy.ezt a kerületet, a lakóhelyük múltját, ahogy ez kívánatos volna, így jött tehát a helytörténeti, a környezetismereti tárlat ötlete.- De egy kiállítás megrendezéséhez más is kell...- Értem, mire céloz. A gyermeklétszám csökkenése miatt megüresedett az iskolában egy tanterem, ezt oda tudtuk adni. Jakab tanár úr kifestette és kiállítóteremmé varázsolta. S úgy néz ki, hogy talán megkapjuk a Helytörténeti Alapítvány kuratóriumától azt az összeget, amit az iskola megelőlegezett...- És a látogatók? Nyitott a kiállítás mindenki előtt?- Igen. Visszajelzésünk ugyan még kevés van, de a megnyitón is voltak szülők és most lesz egy választmányi ülés, ahol szintén szeretnénk neki propagandát csinálni. Megkerestük a kerület más oktatási intézményeit is, már csak azért is, hogy fényképeket és anyagokat kapjunk tőlük a kerületi oktatás bemutatásához. Reméljük, nem lesznek közömbösek elképzeléseink iránt és ők is segítenek majd. Egyébként hétköznapokon 8 és 15 óra között bárki jöhet és csoportos látogatókat is szívesen várunk, csak egy telefonba kerül. Beszélgetésünk közben megérkezik Jakab József tanár úr is. A nagy tudású emberek csöndes figyelmével hallgatja az interjút. Amikor megszólal, örömmel fedezem fel beszédében azokat az ízeket, amiket Erdélyországból hozott két-három évnek előtte, áttelepültekor. így azok ejtik a szót, formálják a mondatot, akik nem csak úgy tanultak meg magyarul, de. irodalmon nőttek föl, és akiknél a nyelvhelyesség és szép beszéd a passzív ellenállás hatékony fegyvere is egyben. Arról faggatom, hogy az 6 lelkesedéséből ragadt-e át valami gyerekre, felnőttre?- A helytörténeti gyűjtemény és különösen annak vezetője, Neogrády László nagy örömmel fogadta a kezdeményezést - veszi át a szót a tanár úr. - Az ókori cserépanyagot, a fényképek, történeti leírások egy részét tőlük kaptuk. Járt-e róka a Lakkozó utcában? Először csak a Káposztásmegyereh lakók között, majd az Óceán TV-n keresztül is felröppent a hír: veszett rókát láttak a kiserdőben. Sőt a szerkesztőségünkbe érkező telefonhívásokból is kiderült: a ravaszdi késő este a Lakkozó utcában járt. Mint ahogyan dr. Fellegi Béla kerületi tisztifőorvos úrtól és munkatársától, Zahalka Károlynétól megtudtuk: nem az első eset, hogy róka ügyben Káposztásmegyerről bejelentés érkezett. S bár a tisztiorvosi szolgálat „hivatalból" csak akkor köteles eljárni, ha valakit megmart egy veszett állat, most is, mint korábban is, utánajártak, megpróbálták ellenőrizni a hír valóságtartalmát. Nem egyedi eset, hogy a róka (épúgy, mint a faluszéleken) a lakótelepek környékén is megjelenik, természetesen az élelemszerzés reményében. (Sokan emlékeznek még arra, hogy a szennyvíz- tisztítónál 2 évvel ezelőtt egy népes rókacsalád nevelkedett.) Tehát nem lehetetlen, hogy Káposz- tásmegyeren is rókát láttak az ottlakók. Am a tiszti- orvosi szolgálat által „riasztott” vadásztársaságnak és a kerületi állatorvosnak efelől kétségei vannak, s az sem bizonyított, hogy az állat valóban veszett, vagyis beteg lenne. Ezért egyelőre pánikra semmi ok: a gyermekeket viszont nem árt arra figyelmeztetni: kerüljék a kóbor állatokat, és ha mégis állattetemet találnak: kellő távolságból közelítsék, és értesítsék a tisztiorvosi hivatal munkatársait a 189-1095-ös telefonon. S ha valakit ismeretlen állat mart meg, szintén forduljon orvoshoz. De a mostani rókahírnél maradva: a szakemberek szerint az is lehetséges, hogy kutyát láttak a káposztásmegyeriek. A tisztiorvosi hivatal azonban mgnyugtatásként levélben ajánlotta fel segítségét az önkormányzatnak: veszettség elleni szérumot csalétekként ki lehetne tenni a- lakótelep szélére mint ahogyan ezt a szomszédos Ausztriában is teszik. Igaz, a szer nem olcsó, de hatásos megoldás lenne... b. A megkeresett gyárak és üzemek ugyancsak szeretettel álltak a dologhoz: küldtek kiállítanivalót, sőt a Bubiv - Nyíri Miklós igazgató úr jóvoltából - ingyen elkészítette még az Árpád-fej posztamensét is. A fejet egyébként kolléganőm. Matéka Éva tanárnő formázta a Gyermek- és Ifjúsági Háztól kapott agyagból. S voltak gyerekek, akik hoztak otthonról régi tárgyakat, amelyeknek nem mindegyike illett ebbe a tárlatba, de örültem ezeknek is, mert látszott, hogy az ügy érdekében mozdultak s hozták a pénzeket, vasalót, szódásüveget.- Milyen jövője van a kiállításnak? - kérdezem.- Ez most főként az ipart mutatja be. Legközelebb szeretném a kerületi iskolatörténetet bemutatni, aztán majd az egészségügyet is meg a kulturális élétet... Tudja, amikor múzeumba akartam vinni a gyerkeket, alig akadt néhány jelentkező. „Hát majd akkor én hozom ide nektem a múzeumot" - gondoltam. S ha majd a helytörténeti gyűjtemény végre méltó helyre kerülhet, lehet, hogy összetesszük a két anyagot, de szeretném, ha addig itt maradna az iskolánkban! Jakab tanár úr eleddig három diplomát is szerzett. Az archeológus Árpád-kori és gepida települések nyomait ásatta az Olt mentén. A tanár ipartörténeti kisdoktori disszertációt írt a kapitalizmus megjelenéséről Háromszéken, tanulmányt Kovászna megye faiparáról. A teológus pedig megtalálta az utat, amivel az érték felé irányíthatja környezetét. Megnézem a kiállítást. Gróf Károlyi István alapító okiratától térképeken, fotókon át ipartörténeti tárgyakig sok minden belefért ebbe a megüresedett osztályterembe: munka, tanulás, sport, s főként a múlt és jelen ötvöződő hangulata. Kicsi, de értékes anyag - nagyon sok szívvel egybeötvözve. És talán lesz majd egy kerületi monográfia vagy a hely- történeti kiállításon egy kis faldarab, ahol egy fénykép alá valaki azt írja: Jakab József, erdélyi származású újpesti lokálpatrióta képmása. Muzsay András Az ÚJPEST lap HIRDETÉSI TARIFÁI 1/1 oldal: 30 000 Ft + áfa 112 oldal: 15 000 Ft + áfa 1/4 oldal: 7 500 Ft + áfa 1/8 oldal: 3 750 Ft + áfa 1/16 oldal: 1 870 Ft + áfa Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben, személyesen, vagy telefonon: 169-3658, telefaxon: 169-3518 Kánikulában... A nyár közepén járunk, aki csak teheti, elhagyja a várost és víz mellett hüsöl, pihen. A nyári vakáció örömteli napjait töltik sokan a strandon is, az ifjak a medencéből szemlélik a világot... Hiába, itt a kánikula (Fotó: Horváth Dávid)
