Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-09-08 / 11. szám
Qm III Mill MM——— Huszonhárom halfaj él a Rákos-patakban Egyre több sikert ér el Szendőfi Balázs természetfilmje Már most, ősbemutatóját követően néhány hónappal több rangos elismerést is kapott Szendőfi Balázs, a sokoldalú zenész, halkutató természetfilmje. A Budapest halai helyszínei között kiemelt helyet kapott a Rákos-patak rákosmenti szakasza, a Naplás-tó és a Vegyi-tó is. A filmből megtudhatjuk azt is, hogy a patakban újra van élet: jelenleg huszonhárom halfajnak ad otthont. Ezt tudományos alapokon elsőként Szendőfi Balázs igazolta. A Hírhozó a halkutatót a forgatás körülményeiről, a film utóéletéről, valamint természetvédelemről és megoldásokról kérdezte. Eddig főleg basszusgitárral a kezedben láthattunk téged, ám most halászhálót és kamerát ragadtál, így született meg a Budapest halai természetfilm. Mikor kezdtél a halkutatással foglalkozni?- Ötéves se lehettem, amikor befőttes üvegekbe mindenféle bogarakat gyűjtöttem. A természet szeretete tehát előbb jött, mint a zene. De zenész családból származom, így én is ebbe az irányba indultam el. Azonban a zeneiskola befejezését közve- tően éreztem, hogy állatokkal is szeretnék foglalkozni. Először madarakat mentettem, majd a Kárpát-medence halai nyűgöztek le. Otthon elkezdtem hazai halakat tartani, és mivel ilyen állatok nem kaphatóak az akvarisztikái boltokban, magamnak kellett kifognom őket.- Hazai halak az akváriumban címmel kiadtál egy saját kötetet is. Nehéz őket otthon tartani?- Sokan azt hiszik, hogy kényesek, de nem. Ha hozzászoknak, jól érzik magukat szobahőmérsékletű vízben is. Nekem most 10-12 akváriumom van, a legnagyobb 600 literes. A hazánkban megfigyelhető körülbelül 90 halfaj 90%-ával volt dolgom. Tartásuk és befogásuk során sok megfigyelésre tettem szert, amiket a Magyar Halta- ni Társaságnak továbbítottam. Később, a gödöllői Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékével működtem együtt. A szakma javaslatára 2014-ben hivatalos halkutatói státuszt, illetve országos halfogási engedélyt kaptam. — Milyen tudományos eredményeket sikerült elérned? Melyikre vagy a legbüszkébb? — Sok eredményem van. Az egyik legbüszkébb arra vagyok, hogy először tudtam igazolni, hogy a Rákos-patakban újra van élet, hogy egy természetes revitalizáció történt. — Én úgy emlékszem 15-20 évvel ezelőtt a békákon, piócákon és csíkbogarakon kívül nem élt benne semmi. Most milyen halakat találtál? — Én is emlékszem azokra a szörnyű időkre. Zuglóban, a patak mellett nőttem fel. Gyerekkoromban bele se lehetett nyúlni a vízbe. Ám néhány éve újra megjelent benne az élet. Eddig 23 halfajt sikerült azonosítani. A leggyakoribbak a fenékjáró küllő, a vágócsík, a tarka és ke- rekfejű géb. Utóbbi legnagyobb számban a patak XVII. kerületi szakaszán található. Sőt, sok még erre a kispaduc is, amit egy fiatal, kerületi segítőm, Bodor Bence is megerősített. A fenék- járó küllő egyébként őshonos, védett faj, és csak megfelelően tiszta vizekben él meg. — Hogyan született meg a Budapest halai? — Kutatásaim alátámasztásához elkezdtem vízalatti felvételeket készíteni, és már akkor láttam, hogy több olyan képsor is született, amit érdemes megtartani és másoknak is megmutatni. Ezen kívül Mosonyi Szabolcs, a Vad Szigetköz rendezője egy ízben felkért, hogy segítsek neki abban, hova is érdemes a víz alá tenni a kamerákat, hogy táplálkozó domoly- kókat „fogjon”. Az ő munkájának megfigyelése a saját filmem elkészítésekor is jól jött. A Budapest halait egyedül forgattam, egy éven át, egy GoPróval, valamint egy kézi kamerával, amivel a víz feletti képeket rögzítettem. A helyszínek közt pedig biciklivel ingáztam.- Igaz, hogy a Mer zse- mocsámál is forgattál, de ki kellett vágnod a filmből ezeket a képeket? Miért?- Igen, forgattam a Merzsénél is. A mocsár azonban abban az évben teljesen kiszáradt, halat nem tudtam mutatni, így ezeket a képeket a szűkre szabott terjedelem miatt kivágtam, főleg, hogy azóta a mocsár újra megtelt vízzel, így a szárazságról szóló filmrészlet szerencsére már nem teljesen aktuális. Rákosmenti helyszínek voltak még a Rákos-patak, a Naplás-tó, a Vegyi-tó. Forgattam továbbá a közelben található kőbányai Mély-tóban, a Felsőrákosi rétek utolsó kis mocsaránál, (A többit betemették sittel. Ez csak azért maradhatott meg, mert a magas feszültségű áramvezetékek alatt van. A szerk.) a rákos- palotai mocsárnál, valamint a városligeti Csónakázó-tóban, a békásmegyeri Barát-patakban és a Dunában.- Milyen sikereket értél el a filmmel?- Az ősbemutató a Tabán Moziban volt. Sokan voltak rá kíváncsiak. Aztán több helyen, televízióban is láthatták az érdeklődők. A XV. kerületi önkormányzattól oklevelet kaptam a filmben látható rákospalotai mocsárvidék bemutatásáért. Ezt az élőhelyet egyébként, ami az őshonos, kihaló félben lévő széles kárász egyik utolsó mentsvára, nagy veszély fenyegeti, lakóparkot szeretnének építeni a helyére. Tervezzük egy olyan természet- film leforgatását, ami csak erre a mocsárra fókuszál, ezzel elindítva a terület védetté nyilvánításának folyamatát. Felkérésre indultam a Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztiválon, ahol a nemzetközi tudományos- ismeretterjesztő filmek fődíját kaptam. De elnyertem a legjobb vizes élőhelyeket bemutató filmnek járó kitüntetést és az MTA különdíját is.- Gratulálunk! Ezek után nem lehet megállni. Hogyan tovább?- Már készül egy nagyszabású természetfilm, ami a Tátrában fellelhető halakat mutatja be. Budapestet illetően tervezzük a már említett rákospalotai mocsár bemutatását. Felkérést kaptam továbbá Török Zoltántól is, hogy az előkészítési fázisban járó Vad Magyarország II. című filmben is segédkezzek.- Mit szeretnél üzenni a filmekkel?- Ahogy a film epilógusában is megfogalmaztam, amikor természetvédelemről van szó, sokan csak a tigrisek, bálnák védelmére gondolnak, pedig tőlünk karnyújtásnyira is vannak olyan élőhelyek, élőlények, amik segítségért kiáltanak. Itt még lehet segíteni. A siker a közösség erejében rejlik. Szepesi Nikoletta I ÚRI KVO J )
