Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)

2016-10-27 / 13. szám

Ip KULTÚRA Átadták a Rákoshegyért Díjat A 18. alkalommal megrendezett Rákoshegyi napokon adták át a Rákoshegyért Díjat, amelyet Rákosmente Önkormányzatá­nak Képviselő-testülete a nem­régiben elhunyt Szegedi Tivadar baptista lelkésznek adományo­zott a városrész érdekében kifej­tett, elkötelezett közéleti tevé­kenysége elismeréséül. A háromnapos rendezvény- sorozatot Szabó Tibomé ön­kormányzati képviselő nyitotta meg szeptember 30-án a Baptista Imaházban. Köszöntőjében rá­mutatott, közösséget építeni nem egyszerű feladat, de azt megtarta­ni még nehezebb. Elkötelezettség és alázat kell hozzá. A díjazottat Mihály Ta­más presbiter méltatta. A laudációban elhangzott Szegedi Tivadar 1945-ben, Budapesten született, majd Debrecenben nevelkedett, ahol édesapja lel­kipásztorként szolgált. A Bánki Donát Műszaki Főiskola elvég­zése után, gyártástechnológus üzemmérnökként helyezkedett el Pakson. A pestlőrinci gyüle­kezetben az ifjúsági csoport ve­zetését bízták rá, majd meghívást kapott a cigányok közötti mun­kára. 1973-ban feleségül vette Bartha Zsuzsannát. 1983-ban, 38 évesen lett lelkipásztor. A teo­lógiát munka mellett végezte el. 1985-ben Kiskunhalason és an­nak körzetében állt szolgálatba. Elmondása szerint, mindig na­gyon boldog volt, amikor bicik­livel járta az utcákat magyar és cigány embereket látogatva. Azt tehette, amit nagyon szeretett. 1997 óta szolgálta a rákoshegyi gyülekezetét, miközben kapcso­latot épített a nehéz helyzetben lévőkkel, a mások szemében le­nézettekkel. 2011-ben befejezte rákoshegyi szolgálatát, nyugdí­jasként a Vajai Baptista Gyüle­R *«*>$#* t NTT kezet hívta meg pásztorának. Ott végezte munkáját egészen beteg­ségéig. A folytatásban Riz Levente polgármester átadta Szegedi Ti- vadarnénak, Szegedi Tivadar öz­vegyének a Rákoshegyért Díjat, valamint az emlékplakettet és az oklevelet. A díszoklevél Budai Tibor grafikusművész, a művészi kivitelezésű bronz emlékplakett Kiss György Munkácsy-díjas rákoshegyi szobrászművész alko­tása, aki szintén ebben az évben hunyt el. A Szegedi Tivadar tiszteletére összeállított ünnepi műsorban közreműködött Onczay Csaba, Kossuth-díjas gordonkaművész, Onczay Zoltán csellóművész, Bácsatyai Gergely színművész, Lakatos József Péter, valamint a Rákoshegyi Baptista Imaház kamarakórusa. Zongorán kísért Szegedi Teodóra. Az ünnepség a Rákoshegyi Kö­zösségi Házban állófogadással ért véget, ahol Riz Levente mondott pohárköszöntőt. Szakács Zsuzsa & Film készült Rákoshegyről A Rákoshegyi Napok rendezvénysorozat második napján igazi meglepetés „bomba” robbant. Szombat este, ahogy besötétedett, a közösségi ház udvarán láthatta először a közönség a majd másfél évig készült „Rákos- hegy-őseink öröksége a mi jelenünk” című helytörténeti filmet. Mire véget ért a vetí­tés, már mindenki elfogultan szerette, ma­gáénak érezte, hisz nagyszüleink, szüléink, szomszédjaink és saját életünk színterét lát­tuk vissza a filmkockákon. A jelenlévő rákoshegyiek óriási tapssal köszönték meg az alkotóknak, Pölös Mónika szerkesztő, narrátornak, valamint Horváth Péter rendező-operatőrnek, vágónak a film megszületését. A fiatal alkotók a Hírhozónak elmondták, Pál Sándor, a Rákoshegyi Polgári Kör elnö­ke és Szabó Tibomé képviselő kereste meg őket, hogy szeretnék Rákoshegy múltját, jelenét és büszkeségeit egy filmen keresztül bemutatni. Megtisztelő volt számunkra a felkérés, annál is inkább, mert ez az alkotás a maga nemében egyedülálló itt a kerületben, így azonnal igent mondtunk - idézte fel a kezde­teket Pölös Mónika. — Hosszas kutatómun­ka, illetve szövegírás vette kezdetét. Itt óriási segítséget kaptunk Szabó Tibomé Katikától és Pál Sándortól. Az élet úgy hozta, hogy a felkérés napján azonnal elkezdtünk forgatni, mert leesett a hó, így meg tudtuk örökíteni a Merzse-mocsár téli arcát. Ez 2015 január­jában volt. A forgatások alkalmával igye­keztünk különleges képi világot teremteni a filmnek, hogy a néző úgy érezze, végig repül Rákoshegy kanyargó utcáin. Péter ehhez a legújabb, a filmes piacon akkortájt megjelenő 3 tengelyes gömbcsuklós kamerastabilizátort szerzett be, egy úgynevezett gimbalt, amelyet egy 2 méteres rúd végére szerelt. Ennek az ügyes szerkezetnek a segítségével a magas költségvetésű filmekben használt, úgyneve­zett technokrán kamerák látványos mozgását tudta lemodellezni.- Milyen célt fogalmaztak meg, amikor el­kezdtek forgatni?- A választ a kérdésére a film utolsó gon­dolata fogalmazza meg: Rákoshegyet, ezt az egyszerre modern, de mégis családias, zöld­övezeti településrészt szerettük volna bemu­tatni. Egy kis szigetet, amely a fővárosban, az ország szívében található. Egy olyan ke­rületrészt, ahol kultúrtörténeti emlékekre alapozva építik a jelent és a jövőt. — A film elkészítése előtt mennyire ismer­ték Rákoshegyet? — Egyikünk számára sem volt ismeretlen Rákoshegy. Péter itt él a kerületben, én pedig itt dolgoztam, mielőtt megszületett a kisfiam. De igazán az alkotófolyamat során szembesültünk azzal, mennyi érték, tárgyi emlék, csodás épület, (el)ismert ember él(t), alkot(ott) itt. Szerettünk volna nagyon ala­pos munkát végezni. Az utómunkálatok több mint másfél évig zajlottak. Ahogy végig néztük a rákoshegyiekkel a filmet, úgy tűnt, tetszett nekik. Bízunk abban, hogy a nyilvá­nos vetítés is ilyen sikeres lesz. A film elkészítését dr. Bényi Zsolt és Szabó Tibomé rákoshegyi képviselők támogatták. Szakács Zsuzsa ^ 201 6. október 27. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom