Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)

2016-03-31 / 4. szám

CQ OKTATÁS RAKOSMtNTf Egy egyházi iskola mindennapjairól / Interjú Ágotái Ferenccel, a Jókai Mór református iskola igazgatójával A Jókai Mór Református Általános Iskolának 201 1 óta a Bu- dapest-Rákoscsabai Református Egyházközség a fenntartója. Ágotái Ferenc iskolaigazgatóval beszélgettünk az elmúlt négy év nehézségeiről, eredményeiről, az egyházi iskola megvál­tozott nevelési módszereiről, a várva várt egyhetes erdei is­koláról és a kormány oktatáspolitikája ellen zajló országos pedagógustiltakozásról. Magyar-történelem szakos tanár­ként egy újpesti általános iskolá­ban kezdtem el tanítani, majd a tantestület engem választott meg igazgatónak. Eléggé nyug­hatatlan ember vagyok, szeretek mindig valami újba kezdeni, így amikor 23 ev pedagógiai mun­ka elteltével megkerestek, hogy vállaljam el Szadán az Általános Művelődési Központ (ÁMK) vezetését, úgy gondoltam, az iskolában már elvégeztem a fel­adatomat, és igent mondtam a felkérésre. Tizenegy intézmény­nek - óvoda, iskola, saját kony­ha, műveló'dési ház, könyvtár, pedagógiai szakszolgálat, nevelé­si tanácsadó, helytörténeti gyűj­temény, stb. - lettem a vezetője, valamint egy kiváló közösségnek a tagja, akikkel igen magas szint­re juttattuk az oktatást. Az állami iskolában létrehoztunk egy bib­liaismereti osztályt, amely példa nélküli volt az egész országban. Persze ez akkoriban nem min­denkinek tetszett. Amikor létre­jött a KLIK, megszűnt az ÁMK. Három hónapja voltam munka­nélküli, amikor megkerestek az itteni iskolából. Az elbeszélgetés után eló'ször egy, majd négy évre kaptam megbízást az iskola igaz­gatására.- Hogyan fogadta a tantestület a váltást?- Nem volt könnyű a kezdet, de úgy gondolom, az Úr sege­delmével ma már egy remek, hiteles, összetartó tantestülettel dolgozhatom. A váltáskor persze volt olyan pedagógus is, aki ma­gától elment. Le a kalappal előt­te, mert ő legalább nyíltan vál­lalta, hogy ez nem az ő világa. A közvélemény szerint a pedagógu­si pálya egy szolgálat. De sokan félreértik, mert úgy tartják, hogy a fenntartót, a szülőt és a gyere­ket kell szolgálni. Az iskolában mi pedig úgy gondoljuk, hogy az Urat kell szolgálni, és amit ő kér tőlünk - ahhoz megkapjuk az erőt -, és ezt kell közvetítenünk a gyerekek felé.- Milyenek voltak az első benyo' másai?- A mi iskolánk még valószí­nűleg nem a kerület legszebb, legkorszerűbb intézménye. A kiváló képességű gyermekek mellett bőven akad részképes­ség- és magatartászavaros, nem teljes családban élő, szociálisan hátrányos helyzetű gyermek. Nekik még nagyobb szükségük van ránk, mindarra, amit az Úr kegyelméből nálunk „elsajá­títhatnak”. Az eredményekért hosszú, türelmes, akadályokkal bőségesen kikövezett utat kell bejárnunk.- Milyen nevelési módszerekkel tanítanak?- A diákokat keresztény és nemzeti szellemben neveljük, ami egyben fegyelmet, követke­zetességet és értékrendet jelent. Az ünnepeinket a templomban tartjuk. Nálunk minden gyer­mek megkapja az odafigyelést. Aránylag alacsonyak az osztály- létszámok, így szinte mindenki, mindenkit név szerint ismer, szá­mon tart. Van saját fejlesztőpe- dagógusunk, a beszédhibás tanu­lók logopédiai foglalkozásokon vesznek részt. Minden héten van közös áhítat. A csengő helyett zsoltárok szólnak. A telefono­kat le kell adni, a fiúknak nincs fülbevaló, nincs hajfestés, nincs körömlakk. Minimálisra sikerült csökkenteni az igazolatlan hi­ányzások számát. — Említette, hogy több problémás gyermek jár az iskolába. — A Bibliában is benne van, hogy fenyítsd meg a gyermeket az ő érdekében. Nálunk nagyon szigorú házirend van, nagy több­ségében be is tudjuk tartani. Nem gondolom, hogy itt min­dent szabad, mindent elnézünk, mert szegény gyerekek..., de az ajtónk mindig nyitva van. A gyerekek tudják, hogy bármi­kor bejöhetnek, elmondhatják a problémáikat. A keresztyén erkölcsiséget sértő jelenséggel szemben az értelmes szigor min­den eszközével eljárunk. Ha szükséges, büntetünk, de mindig meg kell bocsátani, segítő kezet nyújtani. Képességeikhez alkal­mazkodva igyekszünk megtaní­tani a diákokat mindarra, amit bármely állami iskolában meg­tanulhatnának, de mellette két fontos, meghatározó dologra sze­retnénk nevelni őket, büszkeség­re és a lehetőség megismerésére. Legyenek büszkék arra, hogy ma­gyarok, ismerjék meg gyökerei­ket, valódi értékeinket, hogy így nevelkedve gazdagítsák tovább a nemzetet. Igen fontos, hogy ismerjék meg a lehetőségeiket is, hogy minden bajuk, bánatuk, szenvedésük, fájdalmuk ellené­re van lehetőség újjászületni, új életet kezdeni. — Az iskolában csak református vallású diákokat fogadnak? 201 ó. március 3 1. 9 — Szó sincs róla. A mostani elsősök között több a katolikus, mint a református, de van evan­gélikus diákunk is. Nekik is lehe­tővé tesszük saját vallásuk megis­merését. — Milyen programok várják az év. során a diákokat? — A megszokott és hagyomá­nyos iskolai és egyházi ünnepek és programok mellett családi nap, hagyományőrző nap, minden évben egész napos kirándulásra megyünk. Igaz nem a Balaton mellé. Voltunk Recsken, a mun­katáborban, Várpalotán a Tria­non múzeumban, Komáromban az erődben, most pedig egy hét­re Zsóry-fürdőre, erdei iskolába megyünk, ahol megismerkedhet­nek tanulóink a matyó népmű­vészettel, a barlanglakásokkal, a kaptárkövekkel erdei iskola programokon vehetnek,részt, kézműveskedhetnek, lovagol­hatnak, fürödhetnek, s még hosszasan sorolhatnám a lehető­ségeket. A tantestület vállalta, hogy gyakorlatilag egy héten át 24 órás szolgálatot teljesítenek. 190-en megyünk, ötvenen ma­radnak itthon. Számukra tanítás lesz. Eddig másfél millió forint támogatást sikerült összegyűj­tenünk. Kollégáim közül hatan vállalták, hogy kifizetik egy-egy gyermek költségét. Ugyanezt fel­ajánlottam cégeknek, szülőknek is, közülük 15-en jelezték, hogy egy-egy gyermek költségét áll­ják. — Mi a véleménye a kormány ok- tatáspolitikája ellen zajló országos pedagógustiltakozásról? — Én 23 éve vagyok intéz­ményvezető. Megéltem már 3-4 oktatásváltást, reformot. Volt időszak, amikor megverték a tanárokat, vagy az önkormány­zatok nem tudták fenntartani a kis iskolákat és bezárták őket, amikor tilos volt a gyereket osz­tályozni, akkor hol voltak ezek a tiltakozók, akkor miért nem emelték fel a hangjukat? A tün­tetésből számomra az derült ki, hogy ennek semmi köze a szak­maisághoz. Sajnálom, hogy a gyerekeket használják fel az ok­tatásügyről vitatkozó felnőttek. Szakács Zsuzsa Jüí

Next

/
Oldalképek
Tartalom