Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-03-10 / 3. szám
QcnnBi A közművelődés a hivatása Interjú Klein Mariannával, a Vigyázó igazgatójával Húsz éve Budapesten él, de otthonról (Zemplén) hozott ízes nyelvhasználatát, olykor keménynek tűnő magatartását, őszinte mosolyát a mai napig megőrizte. A közművelődóst tekinti hivatásának, amit 2014 nyaráig a Budapesti Művelődési Központban ÍBMK) gyakorolt. A kihívásoknak inkább elébe megy, mint elkerüli, így másfél évvel ezelőtt megpályázta a Vigyázó Sándor Művelődési Ház igazaatóhelyettesi posztját. Szakmai hozzáértése, kemény munkabírása, az emberekkel való jó kapcsolatteremtő képessége megkérdőjelezhetetlen. Klein Mariannával, a Vigyázó Sándor Művelődési Ház igazgatójával beszélgettem. Budapesten a Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Főosztályán dolgozott, ahol civil szervezetekkel működött közre kulturális célú programok megvalósításában. A Miniszterelnöki Hivatal után a Budapesti Művelődési Központba került, amely a fővárosi közművelődési intézmények szakmai módszertani központja. Képzési osztályvezetőként az intézmények szakmai munkáját segítette továbbképzésekkel, innovatív, szakmai programok kifejlesztésével, tanácsadással. Szakmailag vonzó állása volt, ahol komoly sikereket ért el, ön azonban 2014-ben megpályázta egy külvárosi művelődési ház igazgató- helyettesi posztját.- A Budapesti Művelődési Központban elsősorban szakmai, módszertani munkát végeztem, amely inkább elméleti munka volt. Jelenleg egy intézményhálózatot vezetek, rendezvények, kulturális célú programok megvalósítása a feladatom, ami jelentős váltásnak tűnik. Amikor megpályáztam az igazgatóhelyettesi posztot a Vigyázóban, úgy gondoltam, itt jól tudom majd a vezetői gyakorlatomat, szakmai tapasztalatomat hasznosítani. Később úgy alakult, hogy néhány hónap igazgatóhelyettesi munka után, 2015. október 1. óta kinevezett igazgatóként dolgozom a Vigyázó Sándor Művelődési Házban.- A belvárosból érkezett Rákosmentére.- Igen, de ezt nem énem különleges dolognak. Az eltöltött hónapok megerősítettek abban, hogy számomra ez a közeg nagyon szimpatikus, befogadó. Jól énem magam itt. Az emberek közvetlenek, nyitottak. Erős a lokálpatriotizmus. Tiszteletben tartom a kialakult hagyományokat, szokásokat. Figyeltem a környezetemet, az embereket, hogy mennyire tudnak elfogadni, befogadni engem a magam újszerűségével. Minden vezető új szemléletet, ötleteket hoz magával, ami egyben meghatározza az általa vezetett intézmény hangulatát, arculatát. A változtatásaimat úgy próbálom meg bevezetni, hogy ne okozzon feszültséget, örömmel fogadják a munkatársak és a látogatók egyaránt.- Az itt töltött idő alatt mit tudott megvalósítani az ötleteiből!- Én jellemzően bevállalós vagyok, azt hiszem. Karácsony előtt Marék Veronika mesekönyveiből, illusztrációiból rendeztünk kiállítást. Az addig megszokottól eltérően, kicsit másként tartottuk meg a megnyitót. Remek délután volt. Vagy említhetném a Sulibörzét- ifjúsági napot. Tudom, hogy az iskolákban vannak iskolaválasztó napok, de mi úgy gondoltuk, csinálunk egy kicsit másfélét. A visszajelzések nagyon jók voltak. Az utóbbi hónapokban igen jó együttműködés alakult ki a kerületi iskolákkal. Fogadjuk a fiatalokat iskolai közösségi szolgálatra is. Egyre több rendezvényünkön vannak jelen. Belelátnak kicsit a munka világába, a közművelődési területbe, szakmánkba.- Ezt akár nevezhetjük „árukap- csolásnalí" is, hisz köztudott, hogy igen nehéz a programokra becsalogatni a fiatalokat.- Fejtörést okoz szakmánknak is, miként vonzzuk be a fiatal korosztályt a művelődési házakba. Vannak plázák, romkocsmák, alternatív szórakozóhelyek. Hozzánk ma kicsit „ciki” bejönni ennek a korosztálynak. Viszont akár a sulibörze, amit ifjúsági nappal kapcsoltunk össze, akár a közösségi szolgálatosok fogadása talán segít ezen is kicsit változtatni. Arra törekszünk, hogy minél szélesebb korosztályt szólítsunk meg programjainkkal.- Igazgatóként nem csak egy, hanem mindjárt hat intézményt kell vezetnie.- Amikor idekerültem, meg kellett ismerjem a kerületet és az intézményrendszer életét is, hogy jobban megértsem, hiszen nem egy szokásos struktúra ez a fajta működés. Az egyes kerületrészekben működő „kisházakhoz” nagyon ragaszkodnak az ott élő emberek, ott szeretnék látogatni a programokat helyben. Minden intézménynek meg van a sajátos hangulata, vannak egyedi programjai, ami hozzá köthető.- Vajon mi lehet az oka, hogy egyre nehezebb ma az embereket kimozdítani otthonaikból!- Mi is tapasztaljuk, hogy az elmúlt évek alatt lassan csökken vagy stagnál a látogatói szám a közművelődési intézményekben. Megváltoztak a kulturálódási szokások, sokkal több lehetőség kínálkozik, de befolyásolja az anyagi helyzet is. Olyan programokat kell kínálnunk, amely egyedi, és magas színvonalat, minőséget kell biztosítanunk. Azért panaszra nincs okunk itt a kerületben, szeretik intézményeinket a látogatók.- Milyen programokra megy ma be szívesen a közönség a művelődési házakba’- A rákosmentiek igénylik a kimondottan igényes és jó minőségű programokat. Ezt meg is szokták, hiszen gazdag a kerületben a programkínálat, közöttük jelentős az ingyenesen látogatható rendezvények száma. Ennek köszönhetően egy szélesebb látogatói kört tudunk elérni, lehetőséget biztosítva a speciális élethelyzetben lévők számára is programjaink látogatására.- Miként tudják ezeket a programokat megvalósítani1- Figyelünk az igényes, minőségi munkára, igyekszem a rendszerszerű, folyamatokban történő gondolkodást erősíteni a munkatársakban. Arra törekszem, hogy a jól bevált programok mellett mindig kitaláljunk valami olyat, amivel egy kicsit kikacsintunk a megszokottból, és amire felkapják a fejüket az emberek. A szakmánkban csak úgy tudunk megfelelő hangsúly- lyal jelen lenni, a kerület látogatóinak minőségi programokat kínálni, ha folyamatosan fejlődünk, időnként megújulunk. Jó kollégákkal dolgozunk, akikkel mindent megteszünk azért, hogy színesebb, izgalmasabb legyen az itt élők kulturális élete, elégedetten távozzanak látogatóink egy-egy rendezvényünkről. Szakács Zsuzsa £5 14 HÍRHOZÓ
