Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)

2016-02-18 / 2. szám

»•« KJä\ Ml— Bokor Jutta volt Balogh Lázár vendége Rákoshegyi beszélgetések cím­mel új interjúsorozat indult a közösségi házban, helyi híres­ségeket bemutatva, kicsit más­képp, emberközelből. Január 29-én Bokor Jutta operaénekes, a Bartók Zeneház vezetője volt a vendég. Balogh Lázár orgo­naművész, karmester, a Bartók Béla AMI igazgatóhelyettese beszélgetett vele. A művésznő Rákoshegyen született. Operaénekesi és ta­nári pályája mellett aktív sze­replője a zenei életnek. Édes­apja orvosként dolgozott. Jutta zeneszerető családban nőtt fel. Nagyapja katolikus papnak ké­szült, de betegsége miatt nem lehetett belőle szerzetes. Jól beszélte a latint, a görögöt, a németet, így nyelvtanár lett belőle és később gimnáziumi igazgató. Színes egyéniség volt. Természetesen Juttát is taní­totta a nyelvre, méghozzá úgy, hogy latinra fordította a magyar népdalokat. A kicsi tehetség ült a tornácon és latinul énekelte, bogy „vörösbort ittam az este”. Ez volt a módszere, amit szeret­tek a diákjai is. Ma is eszébe jut, és jó hasznát veszi az ő tanításá­nak, főleg amikor misét énekel, hisz tudja, miről is szól. Kicsi korától nagyapjának ő volt a kedvence, mert szép hangja volt és bármit egyből visszaénekelt a zene után. Az óvodában már látszott, hogy jobb a füle, mint a többi gyereké, és biztosan éne­kel, ehhez társult a benne lévő erős szereplési vágy is. Zenei óvodába akarták irányítani, de édesanyja bölcs asszonyként azt mondta: járjon csak rendes óvo­dába, és majd kiderül, hogy az érdeklődése csak a zene felé irá- nyul-e, vagy lesz-e valami más is. Ugyanígy történt az általános iskola kiválasztásakor is. A zeneiskolába zongorát és szolfézst tanult, de az éneklés lett a legerősebb oldala. Kü­lönböző kórusokban szerepelt, tizenhárom évesen már orszá­gos énekversenyt nyert és ekkor határozta el, hogy operaénekes lesz. A középiskolában nyelve­ket tanult, orosz és angol tago­zatra járt. Elsőre, sőt másodszorra sem vették fel a Zeneakadémiára. Majd olyan tanárokhoz járt ta­nulni, akik rávezették a siker igazi útjának eléréséhez. A sok magánóra és gyakorlás meghoz­ta a gyümölcsét. Felvették. A Zeneakadémián élete leg­boldogabb korszakát töltötte, legszívesebben odaköltözött volna. Úgy érezte, ez az a temp­lom, amibe világ életében vá­gyott. Nagy tudásszomja volt és végre azt csinálhatta, amit legjobban szeretett volna. Éne­kelte Carment és a hozzátartozó egyéb szerepeket is. Ha kellett, Mercedes volt, vagy nadrágos fiú, vagy akár a Figaro házassá­gában is főszereplő. Tehetségét kamatoztatva, sokfelé megfordult a világban. A kilencvenes években, ami­kor az országhatárok kinyíl­tak, rengeteg orosz és bolgár énekes került ki a nemzetközi színpadokra. Nyelvtudásának köszönhetően könnyedén tu­dott beszélni, és így sokkal egy­szerűbb volt együtt dolgoznia a kollégákkal. A művésznő járt Bécsben, Amerikában, a Prágai Nemzeti Színházban, Japánban és a mai napig is Németország kedvelt operaénekese. Bokor Jutta második otthona a Rákoshegyi Bartók Zeneház, ahol Bartók 1912 és 1920 között élt. Vezetését anno az édesanyja kapta meg. A művésznő gye­rekkora óta ismeri az épületet, és büszkén viszi tovább Bartók szellemiségét. Régebben a házat nem használták semmire, elha­nyagolt állapotban volt, csupán nyaranta a füvet vágatták le az udvarán. Rákosmente önkormányzata bő tíz évvel ezelőtt létrehozott egy alapítványt. Tudták, hogy a művésznő akár öt perc alatt is képes egy koncertet megszer­vezni. Bíztak abban, hogy Jutta életet tud lehelni ide, így felkér­ték, hogy legyen a kuratórium elnöke, amit örömmel elvál­lalt. Rövidesen kiderült, hogy ez egy csodálatos munka. Végül Bartók születésének 125. évfor­dulóján (2006) megnyitották a házat. Alkotóház lett, operaelő­adások tárháza. Ismeretterjesztő előadásokkal is találkozhatnak a látogatók azokról a darabokról, amiket Jutta huszonkilenc éven át énekelt az operában. A művésznő konzervatóri­umban sohasem akart tanítani. Az élet mégis úgy hozta, hogy ma tömegeket tanít a hivatá­sos énekes tanítványai mellett. Nyolcvan, száz gyerek is látogat­ja az óráit. Reméli, hogy az így szerzert élmény bennük tovább él, és a jövő operalátogatóivá nevelheti Őket. Szőke Csaba JSS Apraja napja a Vigyázóban Február 7-én össznépi vigadalom várta a gyerekeket és a felnőtteket a Vigyázó Sándor Művelődési Házban. A farsangi sokadalmon min­denki színes jelmezbe bújt, és úgy ropták a táncot a ház márvány­padlóján. A táncházat Gordos Anna vezette a Forgórózsa Tánc- és Énekegyüttes közreműködésével, Hajós Erika meséit pedig minden gyermek élvezettel hallgatta. A kézműves-foglalkozás sem maradhatott el. A Rákosmenti Nép- művészeti Egyesület pazar és színes kellékeit könnyen használták a gyerekek: ragasztottak, vágtak, rajzoltak. Szőke Csaba &

Next

/
Oldalképek
Tartalom