Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-02-18 / 2. szám
^Ezmsx Minőség és megfizethetőség Interjú Martonosiné Orosz Mártával Martonosiné Orosz Márta, a Vigyázó Sándor Művelődési Ház nyugalmazott, címzetes igazgatója vette át elsőként a Rákosmente Közművelődésért Díjat több évtizedes, magas színvonalú munkájának elismeréséül. Egykori munkahelyén, a Pesti úti művelődési ház aulájában ültünk le beszélgetni. Nyugdíjba vonulása után csak nagyon rövid ideig töprengett a múlton. Ma már, ha nem unokázik, irodalmi műsort szervez, felolvas az idősek napközi otthonában, asztalokat terít művészi szinten, és várja a tavaszt, hogy végre kertészkedhessen, amibe rendre a kutyái is besegítenek. Gyermekkorom óta van kötődésem a művelődési házhoz, amit mindenki csak Dózsának hívott, én ma is. Diákként, mint az irodalmi színpad tagja, nagyon szerettem ide járni. A színpad illata a mai napig elkísér, ha bemegyek egy színházterembe. Negyven éve üzemi népművelőként az Orionban kezdtem el dolgozni, de igazán a rákospalotai Csokonay Művelődési Házban, Tóth Lajos mellett tanultam meg ezt a szakmát. O azt vallotta, ezt a hivatást csak szívből jövő szeretettel érdemes és szabad csinálni. Igaza volt.- Az elméleti, majd a szak' mai tanulás után visszatért Rákosmentére...- Amikor elkezdtem itt dolgozni, bementem a színházterembe és leültem a színpad deszkájára. Eszembe jutottak azok az évek, amikor az életemet még el sem tudtam képzelni anélkül, hogy héttőn és csütörtökön ne a Dózsában, az irodalmi körben próbálnék. Akkor én ott megfogadtam, hogy jó gazdaasz- szonya leszek ennek a háznak. Tele voltam tenni akarással, de félelemmel is. Segített ezt leküzdeni a megfelelő tapasztalom, szakmai és elméleti tudásom, ráadásul a munkabírásom akkoriban fantasztikus volt. Reggeltől estig bent voltam a házban, amikor későn este haza mentem beszalonnáztam, lefeküdtem és másnap ismét nem volt olyan akadály előttem, amit ne tudtam volna megoldani.- I 991'ben átvette az intézmény szakmai vezetését, amely nem csak az épület korszerűsítését jelentette, de szakmai tekintetben is gyökere- sen megújult a művelődési központ. Miként látott neki a munkának?- Kijelenthetem, hogy egy abszolút üres házat vettem át. Egyetlen szakember nem dolgozott itt sem a gazdasági, sem a népművelői területen. Az egész intézményben egy néptánc csoport, valamint egy német nyelv- tanfolyam működött, szombatonként pedig ismerkedési bál volt. Ezt a semmit, azonban remekül tudták akkoriban adminisztrálni. Itt akkoriban délután öttől már csak a portások voltak. Ha valaki napközben bement újságot olvasni, az akkori igazgató megkérdezte a portást, ki ez és mit akar. Az embereket inkább kiűzték, mint idecsalogatták. Nekem viszont azt volt a feladatom, hogy az emberek újból benépesítsék a művelődési házat. Az első nagy rendezvényünk egy hüllőkiállítás volt. Megszórtuk a kerületet reklámcédulákkal, ami akkoriban még nem igen volt szokás. A három nap alatt összesen 7600 látogatója volt a művelődési háznak. Az emberek sorba álltak.- A sikeres kezdet után miként folytatódott a ház élete?- Megköveteltem a népművelőktől, hogy próbáljanak meg kapcsolatot teremteni az emberekkel. Beszélgessenek velük. A jegyek mellé minden esetben tettünk egy kérdőívet, amelyből választ vártunk arra, hogy ki, mit szeretne csinálni, mit lótna szívesen a házban. Persze voltak, akik nem akarták megérteni, hogy az embereket nem lehet egyik napról a másikra becsalogatni, de így is szép lassan benépesült a ház. Különböző klubok alakultak, életkor, érdeklődési kor szerint. Remek közösségek jöttek létre, gyerekszínjátszó csoport, kisállattenyésztők, nyugdíjasklub, mozgássérültek, cserkészek, jazz klub, felsorolni sem tudom. Az én kínálatomból és a nézők igényeiből szép lassan kialakult a műsortervünk is. Vidámabb, könnyedebb dolgokkal indultunk, aztán jöttek a komolyabb színházi előadások is. Minőség, megfizethetőség, sokszínűség, ez volt az ars poeticám.- Az ön ötlete alapján jött létre annak idején az emberek körében igen népszerűvé vált helytörténeti vetélkedő.- Ébresztő! - címmel. Arra nagyon büszke vagyok. A vetélkedő által sok közösség jött létre. Nagymamák, unokák együtt gyűjtötték a régi képeslapokat, adatokat, tárták fel a kerület múltját. Rákoscsabán ennek köszönhetően alakult meg a polgári kör. Milyen programokat kedveltek akkoriban a rákosmentiek?- A főiskolán azt tanították, mindig tartsuk szem előtt, hogy kinek, mit és hogyan csinálunk. Amikor meghívtam Cseh Tamást, féltem, hogy nem fog senkit érdekelni. Tele lett a színházterem. A koncert után Cseh Tamás átölelt, és azt mondta: „Tudod, te milyen remek közönséged van? őszinte emberek, __ ______________ A akik nyitottak az énelmek, az igaz gondolatok befogadására." Nagyon jó érzés volt. De ilyen volt a Zorán koncert is, két nap alatt elfogyott minden jegy.- A művelődési ház igazgatójá- noli voltak kedvencei?- Hát persze. Dóczy Péter, Lukács Sándor, Bálint Andrást, Sebestyén Márti, Charlie, de ilyen volt Bozsik Yvette és társulata. Őket nagy merészség volt meghívni, de megérte.- Orosz Márta nevéhez fűződik a rákosmenti díjátadási ünnepségek koreográfiája is.- Csekovszky Árpád volt az első kitüntetett. Úgy gondoltam, neki szóljon a gálaműsor. Ezzel hagyományt teremtettem.- Mit gondol, miért egyre nehezebb kimozdítani az otthonaikból az embereket?- Nem gondolnám, hogy ez azért van, mert nem megfelelőek, nem elég színvonalasak Rákosmentén a művelődési házak programjai. Sőt. Szerintem elsősorban a televízió az, ami legjobban otthon tartja az embereket. Az igazán nagy nevekre azonban most is hajlandóak megmozdulni, de hát nem lehet minden héten sztárokat felvonultatni.- Van, aki már nagyon várja, van, aki retteg attól, hogy nyugdíjas lesz. Ön melyik táborba tartozik?- Talán egyikbe sem. Először kipihentem magam, majd nekiálltam a házunk olyan helyeit is kitakarítani, amit amúgy nem lehet látni. Aztán eltelt egy fél év, és már nagyon hiányzott a régi munkám. Elkezdtem tornázni, jógázni, könyvet olvasni, zenét hallgattam, de tudtam, mindez pótcselekvés. Ami igazán jó volt, hogy sok időt tölthettem az unokáimmal. Ezután megvalósítottam régi álmomat, különböző asztalterítési módokat kiállításon mutattam meg a rákosmentieknek. Két éve zenés irodalmi műsort tartok a rákoskerti idősek napközi otthonában, illetve a rákoshegyi nyugdíjas klubban. Fontos számomra, hogy nyugdíjasként is tehetek a kerületért, így teljes az életem. Szakács Zsuzsa JeŐ 2016. február 18. 17
