Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)

2016-02-18 / 2. szám

^Ezmsx Minőség és megfizethetőség Interjú Martonosiné Orosz Mártával Martonosiné Orosz Márta, a Vigyázó Sándor Művelődési Ház nyugalmazott, címzetes igazgatója vette át elsőként a Rákosmente Közművelődésért Díjat több évtizedes, magas színvonalú munkájának elismeréséül. Egykori munkahelyén, a Pesti úti művelődési ház aulájában ültünk le beszélgetni. Nyugdíjba vonulása után csak nagyon rövid ideig töprengett a múlton. Ma már, ha nem unokázik, irodalmi műsort szer­vez, felolvas az idősek napközi otthonában, asztalokat terít művészi szinten, és várja a tavaszt, hogy végre kertészked­hessen, amibe rendre a kutyái is besegítenek. Gyermekkorom óta van kötődé­sem a művelődési házhoz, amit mindenki csak Dózsának hívott, én ma is. Diákként, mint az iro­dalmi színpad tagja, nagyon sze­rettem ide járni. A színpad illata a mai napig elkísér, ha beme­gyek egy színházterembe. Negy­ven éve üzemi népművelőként az Orionban kezdtem el dol­gozni, de igazán a rákospalotai Csokonay Művelődési Házban, Tóth Lajos mellett tanultam meg ezt a szakmát. O azt vallotta, ezt a hivatást csak szívből jövő szeretettel érdemes és szabad csi­nálni. Igaza volt.- Az elméleti, majd a szak' mai tanulás után visszatért Rákosmentére...- Amikor elkezdtem itt dol­gozni, bementem a színházte­rembe és leültem a színpad desz­kájára. Eszembe jutottak azok az évek, amikor az életemet még el sem tudtam képzelni anélkül, hogy héttőn és csütörtökön ne a Dózsában, az irodalmi kör­ben próbálnék. Akkor én ott megfogadtam, hogy jó gazdaasz- szonya leszek ennek a háznak. Tele voltam tenni akarással, de félelemmel is. Segített ezt leküz­deni a megfelelő tapasztalom, szakmai és elméleti tudásom, ráadásul a munkabírásom akko­riban fantasztikus volt. Reggel­től estig bent voltam a házban, amikor későn este haza mentem beszalonnáztam, lefeküdtem és másnap ismét nem volt olyan akadály előttem, amit ne tudtam volna megoldani.- I 991'ben átvette az intézmény szakmai vezetését, amely nem csak az épület korszerűsítését jelentette, de szakmai tekintetben is gyökere- sen megújult a művelődési központ. Miként látott neki a munkának?- Kijelenthetem, hogy egy abszolút üres házat vettem át. Egyetlen szakember nem dolgo­zott itt sem a gazdasági, sem a népművelői területen. Az egész intézményben egy néptánc cso­port, valamint egy német nyelv- tanfolyam működött, szombaton­ként pedig ismerkedési bál volt. Ezt a semmit, azonban remekül tudták akkoriban adminisztrálni. Itt akkoriban délután öttől már csak a portások voltak. Ha va­laki napközben bement újságot olvasni, az akkori igazgató meg­kérdezte a portást, ki ez és mit akar. Az embereket inkább kiűz­ték, mint idecsalogatták. Nekem viszont azt volt a feladatom, hogy az emberek újból benépesítsék a művelődési házat. Az első nagy rendezvényünk egy hüllőkiállítás volt. Megszórtuk a kerületet rek­lámcédulákkal, ami akkoriban még nem igen volt szokás. A há­rom nap alatt összesen 7600 láto­gatója volt a művelődési háznak. Az emberek sorba álltak.- A sikeres kezdet után miként folytatódott a ház élete?- Megköveteltem a népmű­velőktől, hogy próbáljanak meg kapcsolatot teremteni az embe­rekkel. Beszélgessenek velük. A jegyek mellé minden esetben tettünk egy kérdőívet, amelyből választ vártunk arra, hogy ki, mit szeretne csinálni, mit lótna szíve­sen a házban. Persze voltak, akik nem akarták megérteni, hogy az embereket nem lehet egyik napról a másikra becsalogatni, de így is szép lassan benépesült a ház. Különböző klubok ala­kultak, életkor, érdeklődési kor szerint. Remek közösségek jöttek létre, gyerekszínjátszó csoport, kisállattenyésztők, nyugdíjas­klub, mozgássérültek, cserkészek, jazz klub, felsorolni sem tudom. Az én kínálatomból és a nézők igényeiből szép lassan kialakult a műsortervünk is. Vidámabb, könnyedebb dolgokkal indul­tunk, aztán jöttek a komolyabb színházi előadások is. Minőség, megfizethetőség, sokszínűség, ez volt az ars poeticám.- Az ön ötlete alapján jött létre annak idején az emberek körében igen népszerűvé vált helytörténeti vetélkedő.- Ébresztő! - címmel. Arra na­gyon büszke vagyok. A vetélkedő által sok közösség jött létre. Nagy­mamák, unokák együtt gyűjtötték a régi képeslapokat, adatokat, tárták fel a kerület múltját. Rá­koscsabán ennek köszönhetően alakult meg a polgári kör. Milyen programokat kedveltek akkoriban a rákosmentiek?- A főiskolán azt tanították, mindig tartsuk szem előtt, hogy kinek, mit és hogyan csiná­lunk. Amikor meghívtam Cseh Tamást, féltem, hogy nem fog senkit érdekelni. Tele lett a szín­házterem. A koncert után Cseh Tamás átölelt, és azt mondta: „Tudod, te milyen remek kö­zönséged van? őszinte emberek, __ ______________ A akik nyitottak az énelmek, az igaz gondolatok befogadására." Nagyon jó érzés volt. De ilyen volt a Zorán koncert is, két nap alatt elfogyott minden jegy.- A művelődési ház igazgatójá- noli voltak kedvencei?- Hát persze. Dóczy Péter, Lukács Sándor, Bálint Andrást, Sebestyén Márti, Charlie, de ilyen volt Bozsik Yvette és tár­sulata. Őket nagy merészség volt meghívni, de megérte.- Orosz Márta nevéhez fűződik a rákosmenti díjátadási ünnepségek koreográfiája is.- Csekovszky Árpád volt az első kitüntetett. Úgy gondoltam, neki szóljon a gálaműsor. Ezzel hagyományt teremtettem.- Mit gondol, miért egyre nehe­zebb kimozdítani az otthonaikból az embereket?- Nem gondolnám, hogy ez azért van, mert nem megfele­lőek, nem elég színvonalasak Rákosmentén a művelődési há­zak programjai. Sőt. Szerintem elsősorban a televízió az, ami legjobban otthon tartja az em­bereket. Az igazán nagy nevek­re azonban most is hajlandóak megmozdulni, de hát nem lehet minden héten sztárokat felvo­nultatni.- Van, aki már nagyon várja, van, aki retteg attól, hogy nyugdíjas lesz. Ön melyik táborba tartozik?- Talán egyikbe sem. Először kipihentem magam, majd ne­kiálltam a házunk olyan helyeit is kitakarítani, amit amúgy nem lehet látni. Aztán eltelt egy fél év, és már nagyon hiányzott a régi munkám. Elkezdtem tor­názni, jógázni, könyvet olvasni, zenét hallgattam, de tudtam, mindez pótcselekvés. Ami iga­zán jó volt, hogy sok időt tölt­hettem az unokáimmal. Ezután megvalósítottam régi álmomat, különböző asztalterítési módo­kat kiállításon mutattam meg a rákosmentieknek. Két éve zenés irodalmi műsort tartok a rákoskerti idősek napközi ottho­nában, illetve a rákoshegyi nyug­díjas klubban. Fontos számomra, hogy nyugdíjasként is tehetek a kerületért, így teljes az életem. Szakács Zsuzsa JeŐ 2016. február 18. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom