Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-09-08 / 11. szám
KULTÚRA „Kezet kell fogni” Interjú Szarka Tamással, a Ghymes frontemberével ••• + RÁ TE illeti, az egy más dolog. Az ember beleteszi a sebeit, az örömeit.- Ami a zenekar zenei stílusát illeti, hogyan változott az elmúlt években?- Alapvetően táncházi zenekar voltunk, de én már ezelőtt is írtam zenét. Hogy miért érzi az ember szükségét, hogy írjon? Erre nagyon nincs igazán magyarázat. Emlékszem, 7-8 éves lehettem, amikor leírtam az első motívumokat, és amikor rádiót hallgattam, mindig az volt az érzésem, hogy jó, jó, de hiányzik belőle valami. Ma már nem kísérletezünk, van egy hangulat, és ezt zenésítem meg. A hangszerek... Nagyon fontosak, kardinálisak, de nem perdöntőek. A legfontosabb számunkra a muzsika, a hangulat.- A Seregek dicséretét választotta a közmédia a riói olimpia dalának. Ez milyen érzéssel tölti el a zenekar tagjait?- A dal Szappanos János témája és testvérem, Szarka Gyula által lett feldolgozva. A szövege különösen megragadott bennünket. „Az szép szabadságra, magyarság javára törekedő jó urunk”. Nagyon örültünk annak, hogy a közmédia ezt tette be. Engem az olimpia személyesen is nagyon megérint. 1988-ban, amikor innen nagyon messze egy cseh kaszárnyában, 2500 gyalogossal egyetemben ültem éppen a szolgálatom, és mindenki nagyon távol volt, egyszer csak a TV-ben megjelent egy kicsi lány, Egerszégi Krisztina. Az borzasztó nagy erőt adott nekem akkor, és éreztem, hogy igen, én is magyar vagyok.- Hogyan tovább?- Én készülök egy szólólemezzel és egy új karácsonyi anyaggal is. A 33 fokban most nehéz elképzelni a havazást. De ilyenkor felidézem azt, amikor ebben a bizonyos kaszárnyában télen, fél méteres hóban kellett gyalogolnunk, sőt az egyik éjszaka kitettek minket, hogy éljük túl. Az ünnepi lemez bemutatója december 28-án lesz a Szent István- bazilikában, de persze addig még sok-sok Ghymes koncert lesz. Szepesi A Keresztúrok találkozóját a Ghymes koncertje zárta, amelyen - egyebek mellett - felcsendült a Seregek dicsérete is. Ezt a dalt választotta a közmédia a magyar olimpikonok köszöntésére. Rióban tehát minden versenyszám előtt ez biztatta a sportolókat. A Hírhozó, államalapításunk ünnepén hazaszeretetről, múltról, jövőről, na és persze az olimpiáról beszélgetett a zenekar egyik frontemberével, Szarka Tamás dalszerzővel, énekessel, aki egyúttal hegedűn, kobzán, gitáron játszik a koncerteken. Kettős ünnepnek örvendünk ma itt Rákosmentén: egyfelől államalapító Szent Istvánra emlékezünk, másfelől a Keresztár nevű települések találkozóját tarjuk. Mivel készültek a mai koncertre?- Egy állam megszületéskor az a cél, hogy azok, akik együtt szeretnének élni, azoknak fizikai értelemben véve is, de legfőképpen a lelkekben kezet kell fogni. Igazából erről szól ez a mai, ünnepi koncert.- 25 település érkezett ma ide Rákosmentére, határon innen és túlról. Miért fontosak Ön szerint ezek a találkozók? Beszélhetünk-e ma nemzeti összetartozásról?- Igen, ma már beszélhetünk róla. Abban a rendszerben ugyanis, amelyben én felnőttem anno Szlovákiában ennek híre hamva nem volt. Állandóan kerestük ezt. Nem tudatosan, ösztönösen. Amikor átjöttünk Magyarországra sokan mondták, hogy milyen jól tudunk magyarul. Hátborzongató érzés volt ezt annak hallani, aki 7 éves koráig tulajdonképpen abban a hitben volt, hogy Magyarországon él. Akkor jöttem rá a dolgokra, amikor bementem a városba, a zeneiskolába, hogy itt valami nem stimmel. És erről sokan Magyarországon akkor semmit nem tudtak, pedig mi imádtuk Magyarországot, felnéztünk rá. Úgyhogy, szerintem most már helyre kerültek a dolgok, és ebben az ilyen jellegű rendezvények nagyon sokat segítettek, segítenek.- 1983 és 2016, több mint 30 év... Honnan hova jutott a Ghymes? Mi ma az együttes küldetése?- Mint zenészeknek a legnagyobb küldetésünk, hogy zenéljünk. Ez ösztönösen jön. Muzsikosok voltunk, vagyunk és leszünk. Ebben nincs változás. Hangulatokat próbálunk megragadni és a zene nyelvén tolmácsolni azokat. A lényeg az energia. Persze szeretnénk, ha szeretnének bennünket. Nem igaz, hogy csak magunknak játszunk, de fontos, hogy nekünk is tetsszen az, amit csinálunk. Van egy csodás erdélyi mondás: „nem szánt-vet az égi madár, mégis eltartja határ. Én sem szántok, nem is vetek, mégis megélek közöttetek.” Minket is eltart az, amit szeretünk, panaszra nincs okunk. Számtalan csodás zenésszel találkoztunk és dolgozhatunk együtt. Én pl. október 22-én adok a BKK-ban egy közös koncertet A1 Di Meolával. Ami a költészetet 2016. szeptember 8. 25
