Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)

2016-09-08 / 11. szám

KULTÚRA „Kezet kell fogni” Interjú Szarka Tamással, a Ghymes frontemberével ••• + RÁ TE illeti, az egy más dolog. Az ember beleteszi a sebeit, az örömeit.- Ami a zenekar zenei stílusát illeti, hogyan változott az elmúlt években?- Alapvetően táncházi zene­kar voltunk, de én már ezelőtt is írtam zenét. Hogy miért érzi az ember szükségét, hogy írjon? Erre nagyon nincs igazán ma­gyarázat. Emlékszem, 7-8 éves lehettem, amikor leírtam az első motívumokat, és amikor rádiót hallgattam, mindig az volt az érzésem, hogy jó, jó, de hiány­zik belőle valami. Ma már nem kísérletezünk, van egy hangulat, és ezt zenésítem meg. A hangsze­rek... Nagyon fontosak, kardiná­lisak, de nem perdöntőek. A leg­fontosabb számunkra a muzsika, a hangulat.- A Seregek dicséretét választotta a közmédia a riói olimpia dalának. Ez milyen érzéssel tölti el a zenekar tagjait?- A dal Szappanos János té­mája és testvérem, Szarka Gyula által lett feldolgozva. A szövege különösen megragadott ben­nünket. „Az szép szabadságra, magyarság javára törekedő jó urunk”. Nagyon örültünk annak, hogy a közmédia ezt tette be. Engem az olimpia személyesen is nagyon megérint. 1988-ban, amikor innen nagyon messze egy cseh kaszárnyában, 2500 gya­logossal egyetemben ültem ép­pen a szolgálatom, és mindenki nagyon távol volt, egyszer csak a TV-ben megjelent egy kicsi lány, Egerszégi Krisztina. Az bor­zasztó nagy erőt adott nekem ak­kor, és éreztem, hogy igen, én is magyar vagyok.- Hogyan tovább?- Én készülök egy szólólemez­zel és egy új karácsonyi anyaggal is. A 33 fokban most nehéz el­képzelni a havazást. De ilyenkor felidézem azt, amikor ebben a bizonyos kaszárnyában télen, fél méteres hóban kellett gyalogol­nunk, sőt az egyik éjszaka kitet­tek minket, hogy éljük túl. Az ünnepi lemez bemutatója dec­ember 28-án lesz a Szent István- bazilikában, de persze addig még sok-sok Ghymes koncert lesz. Szepesi A Keresztúrok találkozóját a Ghymes koncertje zárta, ame­lyen - egyebek mellett - felcsendült a Seregek dicsérete is. Ezt a dalt választotta a közmédia a magyar olimpikonok köszön­tésére. Rióban tehát minden versenyszám előtt ez biztatta a sportolókat. A Hírhozó, államalapításunk ünnepén hazasze­retetről, múltról, jövőről, na és persze az olimpiáról beszélge­tett a zenekar egyik frontemberével, Szarka Tamás dalszerző­vel, énekessel, aki egyúttal hegedűn, kobzán, gitáron játszik a koncerteken. Kettős ünnepnek örvendünk ma itt Rákosmentén: egyfelől államala­pító Szent Istvánra emlékezünk, másfelől a Keresztár nevű telepü­lések találkozóját tarjuk. Mivel ké­szültek a mai koncertre?- Egy állam megszületéskor az a cél, hogy azok, akik együtt szeretnének élni, azoknak fizikai értelemben véve is, de legfőkép­pen a lelkekben kezet kell fogni. Igazából erről szól ez a mai, ün­nepi koncert.- 25 település érkezett ma ide Rákosmentére, határon innen és túlról. Miért fontosak Ön szerint ezek a találkozók? Beszélhetünk-e ma nemzeti összetartozásról?- Igen, ma már beszélhe­tünk róla. Abban a rendszerben ugyanis, amelyben én felnőttem anno Szlovákiában ennek híre hamva nem volt. Állandóan kerestük ezt. Nem tudatosan, ösztönösen. Amikor átjöttünk Magyarországra sokan mondták, hogy milyen jól tudunk magya­rul. Hátborzongató érzés volt ezt annak hallani, aki 7 éves korá­ig tulajdonképpen abban a hit­ben volt, hogy Magyarországon él. Akkor jöttem rá a dolgokra, amikor bementem a városba, a zeneiskolába, hogy itt valami nem stimmel. És erről sokan Ma­gyarországon akkor semmit nem tudtak, pedig mi imádtuk Ma­gyarországot, felnéztünk rá. Úgy­hogy, szerintem most már helyre kerültek a dolgok, és ebben az ilyen jellegű rendezvények na­gyon sokat segítettek, segítenek.- 1983 és 2016, több mint 30 év... Honnan hova jutott a Ghymes? Mi ma az együttes kül­detése?- Mint zenészeknek a leg­nagyobb küldetésünk, hogy zenéljünk. Ez ösztönösen jön. Muzsikosok voltunk, vagyunk és leszünk. Ebben nincs válto­zás. Hangulatokat próbálunk megragadni és a zene nyelvén tolmácsolni azokat. A lényeg az energia. Persze szeretnénk, ha szeretnének bennünket. Nem igaz, hogy csak magunknak ját­szunk, de fontos, hogy nekünk is tetsszen az, amit csinálunk. Van egy csodás erdélyi mondás: „nem szánt-vet az égi madár, mégis el­tartja határ. Én sem szántok, nem is vetek, mégis megélek közötte­tek.” Minket is eltart az, amit szeretünk, panaszra nincs okunk. Számtalan csodás zenésszel talál­koztunk és dolgozhatunk együtt. Én pl. október 22-én adok a BKK-ban egy közös koncertet A1 Di Meolával. Ami a költészetet 2016. szeptember 8. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom