Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-07-14 / 9. szám
„Szerencsések vagyunk, hogy ilyen egészségügyi ellátásunk van” Beszélgetés Gáspár Attilával, az afrikai misszióban résztvevő mentőtiszttel ♦♦♦♦♦♦♦♦♦ 1. oldalról Ugandáról az első, ami beugrik, az a szavannák, a Viktória-tó, illetve, hogy innen ered a Nílus. De itt is vannak nagy városok, az emberek- nek orvosokra is szükségük van. Milyen az egészségügyi ellátás ebben az afrikai országban?- A fővárosban, Kampalában, valamint a tőle 500 kilométerre fekvő kisebb városokban dolgoztunk önkéntesként. Kampala egy nyüzsgő világváros, hatalmas kontrasztokkal. Úgy tudnám ösz- szefoglalni, hogy van egészség- ügyi ellátás, de még sincs, illetve van mentőszolgálat, de még sincs. Például, vannak mentőautók, de szinte üresek. A társadalom szétszakadt: van egy szűk, rendkívül gazdag réteg, akik a jobban felszerelt magánkórházakba járnak, és van rengeteg szegény ember, akik a hihetetlenül zsúfplt és infrastrukturálisan elmaradt ingyenes kórházakat tudják látogatni. A közlekedés nagyon rossz. A dugók órákon át tartanak, ilyenkor a mentőautóval mozdulni sem lehet.- A magyar orvos csapat hogyan tudta segíteni az ugandaí egészség- ügyi dolgozók munkáját?- A csapatot öt fő alkotta: egy koordinátor, egy belgyógyász és egy ftil-orr-gégész szakorvos, egy önkéntes munkatárs és jómagam, képviselve a magyar, illetve a rákosmenti mentősöket. A Buganda királyság (Buganda egy ősi királyság a mai Ugandái Köztársaság területén. A szerk.) felkérésére minden nap másmás kijelölt területre utaztunk, ahol egészségügyi szűréseket végeztünk. Önkéntes munkánkat megköszönve, meghívtak bennünket a királyság születésnapi ünnepségére is. Lélegzetelállítóan látványos zenés, táncos műsorokat, előadásokat láthattunk. Én végig büszkén viseltem a Rákosmente feliratú pólót. És itt megragadnám az alkalmat arra, hogy megköszönjem a kerületiek segítségét. Támogatásukkal gyógyszereket, tisztálkodó szereket és játékokat tudtam kivinni. Miután a közös terepmunka véget ért, egyesével jártuk a területeket. Olyan helyekre is eljutottunk, ahol a lakók még sohasem találkoztak orvosokkal.- Milyen tapasztalatokra tettek szert? Milyen egészségügyi problémákkal küzdenek az ugandaiak?- Azt hihetnénk, hogy mivel szinte csak banánt fogyasztanak, egészségesebbek, mint mi, de sajnos a lakosság 90%-a küzd valamilyen betegséggel. Sok a fertőzés, az AIDS, a szifilisz, a malária, Meglepően sokaknak magas a vérnyomása, vagy sokuknál alakult ki cukorbetegség. Ami a legszembetűnőbb, hogy egy bizonyos kor után a nőknél reumatológiai problémák, derék- és hátfájás jelentkezik. Ennek az az oka, hogy hagyományosan olyan seprűkkel, sarlókkal dolgoznak, amiknek nagyon rövid a nyele, így 90 fokban meghajolva végzik a munkájukat. Egyébként mindenhol nagyon örültek nekünk. Volt, ahol egy nap több száz beteget fogadtunk. Nyugodtan kivárták a sorukat. Ajándékokat is kaptunk. Például, a falu három tyúkjából nekünk adtak egyet, amit el kellett fogadnunk. A legrosszabb körülményekkel Kampala nyomornegyedében találkoztunk. A viskókat sokszor szeméttelepekre építik, és van, akinek olyan kis „háza” van, hogy épphogy le tud benne ülni. Itt mindenféle betegség, fertőzés megtalálható.- Találkozott olyan esettel, ami nagyon megérintette? Illetve milyen gondolatokat, érzéseket keltett Önben ez az út?- Régóta dolgozom mentősként, így olyan ecetet nem tudnék kiemelni, ami jobban megérintett volna az átalagosnál, de összességében azt látom, hogy nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat mi európaiak, magyarok. Nálunk az természetes, hogyha valami baj történik, hívjuk a mentőt, ha megbetegszünk, elmegyünk az orvoshoz, és felírja a gyógyszert. Ott, ha valaki rosszul lesz, nem biztos, hogy el tud jutni a kórházba. Rossz a közlekedési infrastruktúra, nincs pénz, nincs TB-rendszer.- Hasonlóan nehéz a helyzet a szomszédos országban, Malawiban is?- Malawi szegényebb, mint Uganda. Nekem a személyes tapasztalatom, hogy ennek ellenére jobban éreztem magam itt. Az emberek mosolyognak. Mindenki jön-megy, mozgásban van. A fővárosban, a lilongwe-i tűzoltóállomáson oktattam újraélesztést. Mentőszolgálat még nem működik és az egész országban jó, ha van egy defibrillátor. Sok támogatásra van szükségük. Megtiszteltetés volt számomra, hogy ott lehettem és segíthettem. Szepesi Nikoletta JS$ I 2016. július 1 4 2
