Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-06-23 / 8. szám
SPORT RÁKOSMENTE Kubala, Kocsis és Czibor - Magyarok a Barcáért „Több mint egy film” a Vigyázóban A páros évek júniusa mindig kiemelt szerepet játszik a futball- szerető emberek életében, hát még akkor, ha a válogatottunk harminc év után kvalifikálja magát egy világversenyre. Jó másfél évszázada viszont még magától értetődő volt, hogy a magyar csapat a világ legjobbjaival versenyezhet. Az ötvenes évek legendás Aranycsapatát a mai napig kívülről fújja mindenki, amit nem csupán a mai futballra jellemző tartós enyészet tart az emberek fejében. Június 1-jén a Vigyázó Sándor Művelődési Ház váfta a futball és a sporttörténelem iránt érdeklődőket egy közönségtalálkozóval egybekötött filmvetítésre, amelyen a Balázs Béla-díjas rendező, Kocsis Tibor és az Ezüst Cipős, olimpiai bajnok, Dunai II Antal is részt vett. „Ez a film sokkal többről szól, mint pusztán a labdarúgás. A három kiváló játékos karrierje mellett komoly hangsúlyt kap az emberi küzdelem, az akaraterő, a kitartás és az az üzenet, hogy az álmaink igenis megvalósíthatóak, ha mindent megteszünk értük. Ebben az időszakban a történelem keményen beleszólt az emberek életébe, egyikőjük sem jókedvében hagyta el a hazáját és érkezett meg Spanyolországba. Arra törekedtem, hogy igazi mozifilmet alkossak drámai hősökkel, könnyekkel és nevetéssel.” - összegzett a rendező. Az alkotást hároméves kutatómunka előzte meg. Dunai Antal mesélt a Kubaiéhoz fűződő személyes barátságáról, akinél nemegyszer meg is szállhatott, és közös nyaralásaik is voltak. Kocsis Tibor filmje egy régi adósság törlesztése, hiszen amíg Puskás Ferenc kultusza töretlen, hiszen stadiont, klubot és akadémiát is elneveztek róla, hagyatékát pedig a legmagasabb szinten gondozzák, addig a korszak többi futballista géniuszáról méltatlanul kevés szó esik. Holott Kubala Lászlót a XX. század legjobb Barcelona játékosának választották meg a katalánok olyan nevek előtt, mint Johan Cruyff és Diego Maradona! Miatta építették százezres méretűre a Camp Nou stadiont, hiszen a filmszínész kinézetű labdazsonglőr játékának megtekintéséért még az asszonyok is felülkerekedtek nemritkán több száz kilométerről. Kubala már a ’40-es évék végén látta, hogy az épülő szocializmus fabatkát se ér, és ha ki akarja magát teljesíteni, azt csak a szabad világban teheti meg. Az „Aranyfejű” Kocsis Sándornak olyan mutatója van a magyar válogatottban, mint senki másnak (68 meccsen 75 gól), mindkét lábát remekül használta, súlypontemelkedése és fejjátéka pedig utánozhatatlan volt. Mivel Puskás megsérült az 1954- es világbajnokság NSZK elleni (8-3) csoportmeccsén, Kocsisra hárult a feladat, hogy góljaival győzelemre vezesse a magyar csapatot. Az ő találataival győzték le Brazíliát és Uruguay-t is két nagyon nehéz, durvaságoktól sem mentes mérkőzésen. Kocsis a svájci vb-n így toronymagasan lett gólkirály 11 találattal, de ez sem vigasztalta a balszerencsésen elbukott berni vb-döntőt követően, amely sorsfordítónak bizonyult jó néhány labdarúgónk, így az ő életében is. A „Bolond Madár” Czibor Zoltán ördöngösen cselező, kiszámíthatatlan balszélsőként az őrületbe kergette a védőit. Azt tartották róla, hogy azért nem lehetséges tőle elvenni a labdát, mert ő maga sem tudja, hogy merre indul majd el vele. Czibor nagyon szerette a hazáját, és legalább ennyire utálta a megszálló hatalmat, valamint annak helytartóit. 1956-ban fegyvert is fogott, ezért nem volt kétséges, hogy a szabadságharc leverése után nem lesz célszerű hazamén- nie. A váltás viszont egyikőjük számára sem volt egyszerű, hiszen a Magyar Labdarúgó Szövetség a játékjogukat 2-2 évre felfüggesztette, ez alól Puskás sem volt kivétel természetesen. Magyarország elhagyása után Kocsis és Czibor osztrák majd olasz menekülttáborokban időztek, egzisztenciájukat bemutató meccsekből tartották fenn, és hatalmas erőfeszítést kívánt tőlük a családegyesítés is, hiszen a kommunista hazai vezetés ebben cseppet sem volt partner. A film egyik legerősebb motívuma, hogy a játszótársak és a kortársak mellett megszólalnak a gyermekeik is. Szavaikból egyértelműen kitetszik, hogy ezek a férfiak nem csak a pályán voltak bajnokok. S ez még akkor is igaz, ha Kocsis egyáltalán nem találta meg a számítását civilként, hiszen az edzői pályára nem tette alkalmassá szófukarsága és introvertált személyisége. Czibor vendéglőt nyitott és erőteljes rock and roll életstílust folytatott a fröccs, a cigaretta és a barátok háromszögében, a honvágy viszont Kockához hasonlóan mindvégig gyötörte, ezért haza is költözött a rendszerváltás idején. A rendkívül karizmatikus Kubala viszont képes volt átadni a tudását az utána jövő generációknak is. Edzői pályafutását pontosan fémjelzi, hogy több mint egy évtizeden át töltötte be a spanyol szövetségi kapitányi posztot (1969-1980), ami sosem tartozott a nyugdíjas állások közé. Jó volt őt hallgatni egy 1992-es interjúban is, amelyet az MTV-nek adott tökéletes magyarsággal, holott akkor már 43 éve Hispániában élt. A szocialista rezsim állhatatos volt e három géniusz nevének az elhallgatásában, mintha nem is léteznének. A helyzet a ’80-as években enyhült, de akkor már Kocsis nem élt. Kubala László viszont a mai napig sem kapta meg méltó helyét a nemzeti emlékezetben, holott a világfutball- ban betöltött szerepe Puskáséval vetekszik. Nem véletlen, hogy Kocsis Tibor a következő filmjét „Kuksiról” forgatja majd, akinek a két és fél méteres szobra örök mementóként áll a XXL század legsikeresebb klubjának a stadionja előtt. A hatalmas sikert aratott filmvetítést támogatta és a filmvetítésen is részt vett Dunai Mónika országgyűlési képviselő asszony és a XVII. Kerületért Egyesület, továbbá Füzesi Péter, Sarkadi Nagy Adrien, Szabó Katalin és Virág Mihály önkormányzati képviselők. A rendezvény végi kvízjátékban tíz darab DVD és számos filmplakát is gazdára talált. Horváth Tibor Jg$
