Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-06-07 / 7. szám
KULTÚRA RÁKOSMENTE „A film erkölcsi tett Beszélgetés Lugossy László rendezővel ♦♦•♦♦♦♦♦♦ 1. oldalról Miért ezt a pályát választotta? Hogyan lett filmrendező?- A filmezéshez szépen lassan kerültem közel. Gyerekkoromban opera- és színházrajongó voltam, kamaszkoromban pedig a filmek érdekeltek igazán. Egy alkalommal, amikor a Balatonnál jártam, szemtanúja lettem, amint Makk Károly a Liliomfit forgatja. Már akkor ámulattal néztem az „irányítót”, a rendezőt. De felkeltette figyelmemet az operatőr is, aki akkoriban még egy fekete lepel mögül fo- tografált. Aztán elkezdem szakkönyveket olvasni, és jelentkeztem a Színház és Filmművészeti Főiskolára, ahova később fel is vettek Illés György osztályába.- Nehéz volt akkoriban is bekerülni a filmművészetire?- Bekerülni és bent maradni is nagyon nehéz volt. Én meg voltam róla győződve, hogy az első év végén elküldenek. Tehetségtelennek éreztem ugyanis magam. Aztán a második év közepe táján jött egy sorsdöntő pillanat egy műtermi vizsgagyakorlat során. Külső és belső anyagokat is kellett készíteni. A beltéri képek lényege a világítás volt, hiszen akkoriban még fekete-fehéren forgattunk. Bár úgy maradt volna!- Hogyhogy? Így zárójelben megkérdezve. Az érzelmi kifejezés miatt?- Magasabb rendűnek tartom. Elvonatkoztat. A sorsdöntő pillanathoz visszatérve pedig: bevilágítottam, helyeztem a kamerát ide-oda, amikor észrevettem a többiek tekintetén, hogy mesterem, Illés György a hátam mögött áll, és engem néz. Odajött hozzám és azt mondta: „Lugossykám, tudja magából mikor lesz operatőr? Amikor nem csak azt fogja látni, ami a képkereten belül van, hanem az egész jelenetet.” Ez óriási hatással volt rám. Az év végére e tárgyból már jelest is kaptam.- Hogyan lett mégis az „irányító” , a rendező'? Esetleg a személyiségjegyeiből adódóan?- Amikor kijártam forgatni, egyre csak azt éreztem, hogy a legjobban az a szerep érdekel, aki mindenre rálát, mindent irányít. Ezt találtam a legizgalmasabbnak.- Milyen érzésekkel gondol visz- sza az első' rendezésére?-. Az első rendezésem Karinthy: Cirkusz című novellájának rövid filmes változata volt, amit Lőrincz Józseffel készítettünk közösen. Sajnos őt is elvesztettük. De akkoriban már többször jártam kint a Szovjetunióban, ahol Grigorij Csuhraj rendezővel dolgoztam együtt. A szárnyai alá vett, és rengeteg mindent tanított nekem. Mindenkinek ilyen jó mestert kívánok, mint Ö. Még forgatás közben is lehetett tőle kérdezni, sőt az ötleteimet is meghallgatta, és ha úgy találta beépítette a filmbe.- Átvette ezt a nézetet? Elfogadta a tanácsokat, ötleteket a rendezés alatt?- Igen, átvettem. De persze számít, hogy ki az illető, aki az ötletet adja. Általában színészektől kaptam jó tanácsokat. Ha úgy éreztem, hogy beleillik, sőt gazdagítja a produkciót, akkor alkalmaztam. De operatőröktől is fogadtam tanácsokat, pl. Ragályi Elemértől, akivel nagyon szerettem együtt dolgozni.- Milyen volt a közös munka Ragályi Elemérrel, akár a Szirmok, virágok, koszorúk című filmben?- Élmény volt vele dolgozni. Lelkiismeretes, alapos. Minden részletet világosan lát. Amikor Kardos Istvánnal, aki sajnos szintén elhunyt, befejeztük a forgatókönyvet, megbeszéltük, hogy a „Szirmok” inkább az ábrándok világát festi le, mint a valóságot. Ez nem kötődik any- nyira a valósághoz, inkább a káprázat világa. Máshogy kellett tehát fotografálni. így kerestük meg Ragályi Elemért, aki egyébként azt mondta, pont egy „szép filmet” szeretett volna készíteni. Ez teljesült is.- Milyen érzésekkel gondol ma vissza erre a filmre? Milyen viszony fűzi a „Szirmokhoz”?- Régen volt már..., de jó érzéssel gondolok vissza erre a filmre. Túl fog élni engem. Meg fog maradni. Ha a nemzeti ünnepek megmaradnak, akkor ez az alkotás is. Üzenetei ma is érvényesek, megérinti az embereket. A film nemrég jelent meg DVD-n. A bemutatóra eljött Cserhalmi György is, aki azt mondta: néhány film van, ami igazán emlékezetes volt a számára. A „Szirmokra” a mai napig emlékezik. Ez nagyon jól eső érzés volt.- Amikor elkészül egy alkotás, egy film, az alkotók talán úgy érezhetik, hogy mindig van rajta valami, amin lehetne változtatni, de valamikor le kell tenni. Ön erró'l hogyan vélekedik?- Ez így van! Eljön ugyanis a pillanat, amikor már csak ronthat rajta az ember. Mert ti ketten, „Te és a Film” elvégeztétek egymással, ami a dolgotok volt.- A rendezés során rengeteg mindenre kell koncentrálni. Ezt Önnek hogyan sikerült megoldania?- Arra kell figyelni, mi a jelenet, nem arra, amit a lyukon látunk. Tudni kell, hogy mik azok a kérdések, amikre keressük a választ. És ha meg tudjuk válaszolni őket, akkor jó úton járunk.- Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik most a filmrendezést szeretnék hivatásuknak választani?- Nem adnék tanácsot, mert az egy másik világ volt. Amikor mi filmet készítettünk, a többség által elfogadott elv az volt, hogy a film egyben tett is, erkölcsi tett. Egy komoly dolog, és semmiképpen sem fogyasztási cikk. Szepesi Nikoletta ^ 2016. június 7. ! 9
