Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-01-21 / 1. szám
ÍJ KULTÚRA vjv RÁKOSMENTE Parrag Emil festőművészt köszöntötték 90. születésnapja alkalmából művésztársai, barátai, tisztelői a Csekovszky Árpád Művelődési Házban rendezett jubileumi kiállításon december 15-én, a Rákosligeti Polgári Kör szervezésében. A közösség nevében Ács József szobrászművész köszöntötte művésztársát, barátját: „Ha valaki képes az idő fonalára fűzni visz- szaemlékezéseit, az az életének moziját élvezheti. Parrag Emil barátom megtette Az életem és művészetem című könyvében. Több, mint 50 éve ismerjük egymást. Tanúja lehettem azoknak az útkereséseknek, amelyet a kíváncsisága is vezérelt, amikor a kezdeti naturális, majd a posztimpresszionista felfogás után a színes festékek anyagával, azok csorgatásával, de néha homok, vagy kavics hozzáadásával végez izgalmas kísérleteket. A remény láthatatlan vonala mellett halad töretlen akarattal a tapasztalatgyűjtésben, hogy aztán az absztrakt rendszer és a természetelvű értékek egyesítésével azt ma lenyűgözően, szemet ébresztő módon hasznosítsa. Alkotásait kezdetben színes diákon próbáltam rögzíteni. A mindig megújulni tudó Emil barátom engem is változtatásra késztetett, amikor még a Polgári Kör elnökeként arra kért, hogy az addigi reprodukálás körét bővítsem a számomra idegen riportszerű fotózással, a ligeti polgári élet eseményei, kiállítás megnyitók dokumentálásával. Szeretném, hogy egészségesen, továbbra is előttünk járnál. Varázsló képességeddel gyönyörűséget nyújtva, festékkel teremtett világoddal mesélnél tovább lelked nyugalmáról!” A rendezvényen részt vett Dunai Mónika országgyűlési képviselő és Rózsahegyi Péter önkormányzati képviselő, a Rákosligeti Polgári Kör elnöke. Isten éltesse Emil bácsit! Szakács Zsuzsa Isten veled tanár úr! A hír kora reggel váratlanul hasított belénk: szívhalál. Szívhalál? ... Azt hogyan meri, s mit képzel a test, pont a szív? Hiszen a lélek még tervezett: egy újabb fiatalember életútra indítása, utolsó megismételt út a távoli rokonokhoz, barátokhoz, egy izgalmas kutatási kihívás, szerkesztés és adatgyűjtés és írás és írás.... mérföldkövek kijelölése az emlékezéshez! Az elárvult 75. születésnap tortája a két nappal ezelőtti ünnepi asztalon, az ünneplő családi, baráti kör megmerevült tekintete nem érti, mi történt... Meglopták őket. A megrendült hajdani tanítványok a közösségi oldalon hordják tisztelgő halomba tanári, emberi arcod még felnőtt korukig is zsebükben hordott morzsáit a hírre: bíztatásaid, nevelve tanításod, a kamaszok tiszteletét kivívó törődésed, táborok és kirándulások emléke. Az emberségedé. Most látni, mennyi szeretetre érdemes pillanatot írtál a diáklelkekbe! Nem hiába, tanár voltál. A történelmet nem csak tanítottad, ő is tanított, mikor megélted vargabetűit, s kerested benne azt az állandót, ami vállalha- tóan a tied maradhat belőle a végső elszámoláskor. Apaságodban, tanárságodban, kutatómunkádban megtaláltad. Sokszor előfordul az életben, hogy valakik elkezdenek egy fontos tevékenységet, aztán, amikor ki kell állniuk a sorból, ezt senki sem tudja tovább folytatni. Szokták mondani: helytörténettel csak a „megszállottak” foglalkoznak! Ilyen-jó értelemben vett - megszállottak voltak a helytörténeti gyűjtemény alapítói, és ilyen voltál te is, aki az 1990-es évek elején átvetted tőlük és folytattad azt a munkát, amely nagyon fontos egy magára valamit is adó, múltjára büszke település életében. Munkádat komolyan vevő szakemberként nem csak folytattad, hanem számtalan új ismerettel, kutatási eredménnyel gazdagítottad is a helytörténetet. E munkádat is „tanító történészként” végezted, a tudásodat nem öncélúan halmoztad, hanem tovább is adtad a tanítványaidnak, a lokális história után érdeklődőknek. Jól illusztrálta ezt, hogy a gyűjteménybe látogató kutatók sokszor éppen a te tanítványaid közül kerültek ki, s Tanár Úrnak neveztek. (Sőt! Az utóbbi időben már „történész-unokáid”, azaz a tanítványaid tanítványai is szakdolgozatokat írnak, sokszor ugyanabból az anyagból, amelyet még te gyűjtötték) Hiányozni fognak a hétköznapi darálóban el-elmaradt beszélgetéseink. De dr. Dombóvári Antal továbbra is megkerülhetetlen személyiség lesz Rákosmente hely- történetében! Csak kérdéseinket ezután sajnos már nem tudjuk személyesen Neked feltenni, hanem elő kell venni valamelyik könyved, tanulmányod. Szinte semmihez nem lehet úgy hozzáfogni a ma és a jövő kutatójának, hogy ne Rád hivatkozzon! Legyen az Rákosliget története, a keresztúri iskolatörténet, vagy a csabai lengyel menekült katonák históriája... Tanár úr! ... A táblán befejezetlen mondatot hagyott, a krétacsonk az asztalon felejtve pihen, a nyitva hagyott kalendárium lapjait pedig gazdátlanul lapozza az idő. Mintha megfelejtkeztél volna rólunk .... mi nem felejtünk. Adám Ferenc és Raffay Gábor 2016. január 21. * Parrag Emil köszöntése
