Hírhozó, 2015 (25. évfolyam, 1-16. szám)

2015-01-23 / 1. szám

KULTÚRA Emlékezés a málenkij robotra elhurcoltakra A deportálások 70. évfor­dulója alkalmából a volt Szovjetunió Gulag tábora­iba elhurcolt és málenkij robotra kényszerített hon­fitársainkra emlékeztek Rá­koskeresztúron január 9-én. A mintegy félszáz emléke­ző fáklyásmenete az Újlak utcai Általános Iskolától indult a Pesti útl07. szám alatti Bulyovszky-ház falán elhelyezett emléktáblához, amelyet a XVII. kerületi Német Kisebbségi Önkor­mányzat emeltetett a II. világháborúban hősi halált halt katonák, valamint a Szovjetunióba német szár­mazásuk miatt elhurcoltak emlékére. A helyi Német Nemzetiségi Önkormány­zat által rendezett megem­lékezésen részt vett Fohsz Tivadar alpolgármester, Hammer József, a rákoske­resztúri elhurcoltak utolsó túlélője, német nemzetiségi képviselők, közreműködött az Újlak Utcai Általános Iskola német nemzetiségi tagozatának énekkara. A II. világháború során a Szovjetunió és Magyar- ország között egy kény­szeregyezség arra kötelezte hazánkat, hogy jóvátételi munkára többszázezer em­bert biztosítson szovjet te­rületen a német hadsereg által okozott károk hely­reállítására. Összesen 600 ezer magyart vagon íroztak be magyarországi, vagy ro­mániai gyűjtőtáborokban, és vittek el hazájuktól több ezer kilométerre, a győztes nagyhatalmak hallgató­lagos beleegyezésével. A kivégzettek, az éhezésben, betegségekben meghal­tak száma becslések szerint mintegy 200 ezerre tehe­tő, porhüvelyeik valahol Oroszországban, vagy Uk­rajnában nyugszanak jel­telen sírokban. A kerület egykori elődtelepüléseiből összesen 300 embert vit­tek el kényszermunkára a Donyeck-medence szénbá­nyáihoz. A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség hetvennégy gyülekezeti tagját is munkatáborokba hurcolták, közülük tizen- ketten nem tértek haza. Fohsz Tivadar arról be­szélt, hogy napra ponto­san 70 évvel ezelőtt vitték el Rákoskeresztúrról azt a 74embert, akik vagy né­met nemzetiségűek voltak, vagy csak németes hang­zású nevük volt. Lényegé­ben a háború borzalmaiért ártatlan civilek százezreit büntették faji, vagy vallási hovatartozásuk alapján. A nemzetközi egyezmények tiltása ellenére alkalmazták a kollektív bűnösség elvét, amelyre nem csupán a ma­gyar történelemben akad számos példa, de a XXI. század világpolitikai ese­ményei során is. Altziebler Károly megemlékezett Kosa Pálról, aki negyven éven át (1934—1974) volt a Rá­koskeresztúri Evangélikus Egyházközösség paróchusa, és aki a magyar történelem embert formáló időszaká­ban szolgálta az urat. A de­portálásokat követően az ő kezdeményezése nyomán gyűltek össze, és hetente könyörögtek Istenhez az elhurcoltak hozzátartozói a rákoskeresztúri új templom­ban. Az emléktáblát - Ba­busa János szobrászművész alkotása —felszentelte, illet­ve megáldotta Ujházy Lo- ránd római katolikus plébá­nos és Nagyné Szeker Éva evangélikus lelkész. - Ami­kor a katolikus egyház meg­áld valamit, az azt jelenti, hogy kiveszi a profán hasz­nálatból, amivel egy jelen­téstöbbletet akar neki adni - mondta Ujházy Loránd. Ezek az emléktáblák nem csupán emlékeztetnek, de irányt is mutatnak a jövő­re nézve. Ne fordulhasson elő többé, hogy valakinek szenvednie kelljen csupán azért, mert valamelyik et­nikai, vagy vallási csoport­hoz tartozik. Nagyné Szeker Éva hangsúlyozta, a hétköz­napok rohanásában talán észre sem vesszük ezt az em­léktáblát, nem állunk meg előtte. Pedig nagy szükség lenne rá, mert mi, az utódok sem átélni, sem elképzelni nem tudjuk, hogy ezek a szerencsétlen emberek mi­lyen szenvedésen mentek keresztül. Éppen ezért mu­száj emlékezni, mert ez nem egy-egy ember, vagy család, hanem a magyar népnek a története, amiből merí­tenünk kell. Végül Halász Ingrid, a kerületi Német Nemzetiségi Önkormány­zat képviselője olvasta fel á mártírok neveit, majd a megemlékezők elhelyezték a kegyelet koszorúit. Hammer József a Hír­hozónak elmesélte, téve­désből, édesapja helyett vitték el tizenhét évesen. Az első 33 fős transzportot 1945. január 9-én az Újlak utcától szállították teher­autóval Kál-Kápolnáig, onnan marhavagonokban vitték tovább őket Ukraj­nába, Makijevka szénbá­nyáihoz. A felrobbantott Trudovszkaja bányaüzem helyreállításánál dolgozott egy éven át 300 méteres mélységben a vízzel teli tár­nákban, ahonnan csak 32 hónapnyi megpróbáltatás után térhetett haza. Kili Tamás 10 HÍRHOZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom