Hírhozó, 2015 (25. évfolyam, 1-16. szám)
2015-06-08 / 7. szám
HITÉLET drasztikusan lecsökkent. Mivel küzd ez ellen a katolikus egyház?- Az iszlám társadalmakban szervesen jelen van az emberek életében a vallás. Már olvasni is a Koránból tanulnak. Európában viszont megtörtént az állam és az egyház szétválasztása. Itthon az elmúlt öt évben ismét volt közeledés az állam felől, hiszen rájöttek, hogy az egyházi szervezetek alapvetően a jó állam partnerei és számos helyen segíthetik egymást. Nyugaton a vallás fokozatosan kiszorult a közügyekből, és átment a magánszférába. Sokan ráébredtek már, hogy vannak olyan területei a vallásnak, amely közügy, ilyen például a humanitárius segítségnyújtás. Európa jelentős részén mára múzeumok lettek a templomok. Mind a protestáns, mind a katolikus közösségek érdekérvényesítő ereje lecsökkent.- Miért alakult ez így?- Az egyház intézményesen, az egyes emberek pedig személyesen nem ébredtek tudatára annak, hogy megváltozott a világ, más időket élünk. Az emberek teljesen máshogy élnek, mint száz évvel ezelőtt. Régen a templom információs központként is funkcionált. Az egyház sajnos nem követte elég rugalmasan az emberek életét. Hiányzott hozzáállásukból a nagyvonalúság is. A rossz szellemiségű papok által vezetett közösségek óhatatlanul beszűkültek.- Sokakat taszíthat egyes papok gőgös, didaktikus stílusa is.- Nagyon fontos, hogy ne akarjuk senkire se rákényszeríteni a gondolatunkat! Ez alapvetően ugyanis kontraproduktiv.- Mikor dőlt el, hogy önből pap lesz?- Sokan ilyenkor azt várják, hogy számoljak be egy látomásomról, amelyben megjelent előttem a Szűzanya, de ilyennel nem szolgálhatok. Józan megfontolás vitt erre a pályára, mindig is szerettem a templomba járó embereket, akikért tenni is szerettem volna. 18 évesen léptem be a szemináriumba, 24 évesen szenteltek pappá, ezt követően Rómába kerültem, ahol ledoktoráltam.- Hogyan tevődik össze egy napja?- A beszélgetésünk után még be kell fejeznem egy recenziót, amely egy szakmai lapban fog megjelenni. Ezután rohanok házat szentelni. Holnap reggel megyek az egyetemre, majd részt veszek egy műhelyvitán, ahol véleményeztem egy doktori értekezést. Ez egy fegyelmezett, mondhatni katonás életformát követel. Számomra egyaránt fontos az egyház és a magyar állam szolgálata. Ez utóbbit pedig soha nem felejtettem el, amikor egyházi intézményekben tanultam külföldön.- Nem csodálkoztak rá önre az oktató katona kollégái? Mit keres köztünk egy pap?- Kezdetben valameny- nyire meglepődhettek, de mivel szakmailag jól teljesítettem, elfogadtak. Ide is úgy érkeztem, hogy tanulni akarok, ezért is alakultak ki nagyon jó barátságok komoly szakemberekkel. Ez a közös munkánkat nagyban megkönnyíti.- A katolikus egyház jó ideje paphiánnyal küzd. Ez pedig felvet egy másik kardinális kérdést is: meddig érdemes a cölibátushoz ragaszkodni?- A cölibátus nem dogmatikai, hanem egyházfegyelmi kérdés. Egyházunk alapítója, Jézus is nőtlenül élt. Dogmatikai tétel például a Szentháromság tana, a böjt pedig szintén egyház- fegyelmi kérdés. írtam erről egy hosszabb tanulmányt, ugyanis azt gondolom, s ezzel nem vagyok egyedül, hogy erről gondolkodnunk kell. Nagyon régóta fennálló rendszerről van szó, ezért roppant nehéz a változtatás. Éves szinten egyházmegyénként 4-5 pap hagyja el a szolgálatot a házassági tilalom miatt. Ez már önmagában elgondolkodtató. A rendszer törékenységét az ortodox hagyomány is fémjelzi, ahol a papoknak van feleségük. A legnagyobb baj az, hogy érdemben nem beszélünk erről a kérdésről, holott ez a kötelem nagyon sok kóros dolgot kitermelt az elmúlt időszakban.- Ez elképesztő károkat okoz a katolikus egyháznak...- Kár tagadni, hogy sok probléma származhat a nem helyesen megélt papi nőtlenségből. És itt nemcsak a szexuális elhajlásokra gondolok, hanem az önzésre, a magányra, a különböző függőségekre. Tegyük hozzá azt is, hogy más rendszerek is teremtenek visszás helyzeteket. Egy angol barátom azt mondta, hogy az anglikán egyházban általában csak a homoszexuálisok nem házasodnak meg, és sokszor ők lesznek a püspökök...- A paphiány pedig kitárja a kaput olyan emberek pappá szentelése előtt, akik korántsem erre a hivatásra termettek.- Nagyon sokan intellektuális szinten nem alkalmasak a papi pályára. Persze tegyük gyorsan hozzá, hogy ez ma igaz más klasszikusan értelmiségi életpályákra is. Az intellektus szintjén hatalmas társadalmi hanyatlás tapasztalható.- Van valami szenvedélye? RÁKOSMENTE — Nagyon szeretem a régi festményeket, rézkarcokat, porcelánokat, bútorokat. Gyakran eljárok bolhapiacokra is. A kevés szabadidőmben pedig konditerembe is megyek, hiszen a sportolás szerves része az egészséges életnek. — Hogyan működhetne hatékonyan egy XXI. századi egyház? Mitől telhetnének meg újból a templomok? — Ilyen receptjeim nincsenek, de mindenkivel szemben jóindulatúnak kell lennünk. Ez ugyanis mindenkinek jár. Sokaknak rossz a tapasztalatuk az egyházzal kapcsolatban, például nem éreztek segítőkészséget. Tudatosítanunk kell, hogy az egyház nem csupán misézésből áll. Azt gondolom, Erdő Péter bíboros nagy áldás a magyar egyház és társadalom számára. Érti a társadalom és az egyház problémáit, amelyeket említettem. Ráadásul olyan fórumokon is ott van, ahol korábban nem voltunk jelen, például az MTA-ban. Én is ezt az iskolát képviselem: igényesen jelen lenni a társadalomban. Ferenc pápa kezdeményezése is rendkívüli jelentőségű: jelenjen meg az emberarcú egyház, támogassuk az elesetteket. Ezt a célkitűzést a saját plébániám programjába is beépítettem. Szegény családból származó gyerekek ebédjét álljuk, a nyári táboroztatásukat megszervezzük, sokak elmaradt közüzemi díját kifizetjük. Gyűjtöttünk az ungvári gyermekkórháznak is, hogy megújulhasson az ebédlőjük. Igen jó a kapcsolatunk az önkormányzattal és a polgármester úrral. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen bennünk érzékenység mások elesettsége iránt. Horváth Tibor jgZ 2015. június 8. 13
