Hírhozó, 2015 (25. évfolyam, 1-16. szám)
2015-01-23 / 1. szám
„Attól még nem rossz egy színház, hogy nem csak a mocskot tárja elénk” Interjú Szabó Ágnessel, a Gózon Gyula Kamaraszínház igazgatójával A Gózon Gyula Kamaraszínház már a 16. évadját tapossa, ami egy magánteátrum esetében önmagában is elismerésre méltó. A színház igazgató asszonya, Szabó Agnes töretlen lendülettel vezeti intézményét ma is. A direktort 2013-ban a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság alelnökévé is megválasztották, amely komoly presztízzsel bíró pluszfeladatot is jelent. Hogy látja az elmúlt tizenöt évet? Ez a történet még a XX. században kezdődött...- Zenész végzettségemmel 1984-től dolgoztam színházban. A Miskolci Nemzeti Színháznak 1992— 1994 között ügyvezető igazgatója voltam, ez volt „állami”karrierem csúcsa. A ’90-es évek közepén aztán elkezdtem az értelmiségi kényszervállalkozók létét. Persze függetlenségre is vágytam, ezért szakadtam ki az állami színházi keretből. Mai eszemmel valószínűleg már nem vágnék bele, de akkoriban azt gondoltam, hogy nincsenek leküzdhetetlen akadályok.- A Gózonban bemutatott előadásoknak ön a producere. Milyen feladatot takar ez?- Van koncepcióm arra, hogyan tartsuk életben a színházat, de a választott darabok a közlési vágyaimat is le kell, hogy fedjék. Kiválasztásuknál ez vezérel. Hasonlóképpen vagyok producer, mint Orlai Tibor vagy Karinthy Márton, csak éppen Rákosmentén. Nagyon fontos, hogy nálunk producereknél van az „utolsó vágás” joga, hiszen felelősséget mi vállalunk az adott előadásért. Ez persze óhatatlanul is konfliktusokhoz vezethet, de nyilvánvaló, hogy egy Csiszár Imre vagy Arkosi Árpád szintű rendezővel nincs művészi konfliktus.- A következő bemutató a Teljes napfogyatkozás lesz Csiszár Imre rendezésében. — A társalgóból ki kellett venni egy tartóoszlopot, hogy végre rendes stúdió- színházunk legyen. Erre már tíz éve készültem. Óriási élmény volt annak idején Balikó Tamás rendezésében látnom a Teljes napfogyatkozást főszerepben Balkay Gézával és Kaszás Gergővel. A szerelem a legfontosabb életérzések egyike. Az ifjú Rimbaud süvöltő tehetsége magával sodorja a házas Verlaine-t. Egyébként Rim- baud-nak később 18 gyermeke született, nem sokat vacakolt az életben... — A Ma reggelben kihang- súlyozta, hogy a Gózon egy konzervatív színház— Igen, de ez nem jelenti azt, hogy ne feszegessük az élet alapkérdéseit. Csiszár Imrével áprilistól szántuk rá magunkat, hogy színpadra visszük ezt a darabot. — 2013-ban a Magyar Te- átrumi Társaság alelnökévé választották. Ez a Gózonnak is komolyabb súlyt adhat. — A megbízatásom öt évre szól. Ez a civil egyesület 2008-ban alakult nyolc állami színház alapította Vidnyánszky Attila elnökletével. Megalakulását az indokolta, hogy enyhítsen a szakma addig fennálló egysíkúságán, és a mindenható színikritikusok véleménymonopóliumának megtörését is előidézze. Attila hat gyermek apjaként derűsebben szemléli az életet, valódi kincsnek tartva azt. Pozitívabb életszemléletű színházi stílust akart megteremteni hazánkban, amelynek ugyanakkora létjogosultsága van, mint a pesszimista, cinikus vagy reményvesztett daraboknak. Attól még nem rossz egy színház, hogy nem csak a mocskot tárja elénk.- Az Akár akárki sem egy tipikusan életigenlő színmű...- Nem az, de nagyon erős irónia van benne, ami megszabadít a bűntudattól. Borbély Szilárd darabja nem azt sugallja, hogy az élet értéktelen és értelmetlen. Ez az „amoralitásdarab” egy tanúságtétel a szememben. Hasonló, mint a Zoltán újratemetése a Nemzetiben Vidnyánszky rendezésében.- Mi a feladata alelnökkéht?- A Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) OFF programjának egyik szerkesztője vagyok már két éve. Új feladatom a Magyar Teátrumi Társaság és a Nemzeti Művelődési Intézet között létrejött együttműködési megállapodás értelmében mentorok biztosítása, koordinálása a hagyományos színjátszó körök újraélesztésében országos szinten. A program jelenleg 5 megyének 24 településén indul.- Mennyire sikerült rászok- tatni a kerületi és az agglomerációban élő embereket a színházba járásra?- A színházba járás alapvetően önkéntes dolog. Másképp rezdül az itteni közönség, mint a belvárosi. Hozzánk nem divatból járnak az emberek, mélységesen befogadók, nagyon kíváncsiak. Az igaz, hogy sokkal többet kell hirdetnünk az előadásainkat, de tegyük hozzá, sokak számára még az 1700 forintos jegyár is magas. Horváth Tibori 12 HÍRHOZÓ
