Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)

2014-02-13 / 2. szám

Rákosmentét választom Interjú Riz Leventével, Rákosmente országgyűlési képviselőjével 2014-ben három vokso­lás lesz Magyarorszá­gon. Április 6-án új Or­szággyűlést, májusban Európai Parlamentet, az ősz folyamán önkormány­zatot választunk. Riz Levente 2010 óta nem csak polgármestere a kerület' nek, hanem országgyűlési kép' viseló'je is. Idén nem indul újra a parlamenti mandátumért. Arról kérdeztük, mi ennek az oka1 Amikor négy éve az Or­szággyűlés megalakult, elsők között döntöttünk arról, hogy jelentősen csökkent­jük Magyarországon a po­litikusok számát. Az ország népességéhez képest indo­kolatlanul sok volt a parla­menti és az önkormányzati képviselő. Mindkettő szá­mát közel felére csökken­tettük - hozzáteszem, Euró­pában egyedülálló módon. Arról is határoztunk, hogy 2014-től nem lehet valaki egyszerre polgármester és országgyűlési képviselő, a jövőben a két tisztség ösz- szeférhetetlen lesz. Nem volt kérdés számomra: Rákosmentét választom az országos politika helyett, vagyis a polgármesteri mun­kát szeretném folytatni. Mi alapozta meg a döntését? Rákosmentén élek, min­den ideköt. Nagyon szere­tem a városom, a hivatásom. Itt van az az összeszokott csa­pat, amellyel nyolc éve dol­gozom. Ez a munka közelebb áll hozzám, önállóbb, kreatí­vabb, közvetlen a kapcsolat a mindennapokkal. Szere­tek emberekkel foglalkozni, közösséget építeni. Nagyon motivál a városfejlesztés: átalakítani, megújítani a köztereket, épületeket, ahol emberek élnek, dolgoznak, közlekednek. Szép és tartal­mas feladat, sok örömöt ta­lálok benne. A parlamenti képviselői munka szürke lenne? Erről szó sincs. Különö­sen az elmúlt négy évben rendkívüli munkát végzett el a parlament, az országot a csőd széléről kellett men­teni, majd újjászervezni. Ezt elvégeztük. Mellette Rákosmentét képviselve szá­mos jó célra tudtam forrást szerezni kerületünknek. A sokszor öncélú, színpadias parlamenti szócsaták viszont nem lelkesítenek, inkább dolgozni szeretek. Melyek voltak a legjelentő' sebb szavazások, mire gondol vissza a legjobb szívvel? Bőven voltak emlékeze­tes döntések. Az első szívet melengető szavazás a hatá­ron túlra szakadt magyarok számára adta meg az állam- polgárságot - szinte egyhan­gúan. Az igazságosabb közte­herviselés érdekében jó érzés volt megnyomni az igent a bankok és a multik meg­adóztatására. Büszke vagyok a családi adókedvezmény­re, az új Alkotmányra, arra, hogy megújítottuk a GYED- et, hogy a nők 40 év mun­kaviszony után nyugdíjba mehettek, a munkahelyvé­delmi akcióterv intézkedé­seire - amelynek révén ma már negyedmillióval dol­goznak többen Magyarorszá­gon, mint négy éve. Nagyon fontos pillanat volt, amikor az első, második, majd a harmadik rezsicsökkentés- ről döntöttünk. Az elmúlt negyven évben ez a Parla­ment az egyetlen, amelyik ilyen döntést meghozott. És mi volt a legnehezebb? Volt olyan szavazás, amelyre nem szívesen emlékszik? Számos nehéz vita volt például az oktatásügyben, az iskolák államosítása kapcsán, amikor nem volt egyszerű összeegyeztetni az ország érdekeit a helyi érde­kekkel. Ugyanez igaz a köz- igazgatás átszervezésére, itt sikerrel vívtunk, megőriztük az önkormányzati hatáskö­rök nagy részét. Nem mon­dom, hogy minden egyes döntés, amit a Parlament meghozott, hibátlan. Bizto­san nem. De a cél, hogy az ország sorsát jobbra fordítsa, tisztességes, becsületes szán­dékból fakadt. Régi vitatéma, hogy inkább előny vagy hátrány egy vá­rosnak, kerületnek, ha a pol­gármestere egyben parlamenti képviselő is. Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján Ön hogy látja, Rákosmente tudott profi­tálni abból, hogy polgármeste­re ott ült az Országgyűlésben? Melyek azok a konkrét ered­mények, amiket Rákosmente annak köszönhet, hogy a pol­gármester egyben parlamenti képviselő volt? Az elmúlt négy évben a kerületnek erős lobbija volt a Parlamentben. A sikeres uniós projekteken túl kép­viselőként eddig közel há­rom milliárd forint közvet­len kormányzati támogatást 10 HÍRHOZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom