Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)

2014-09-12 / 11. szám

A kele1>európai zenei hatásoknak van komoly perspektívája Interjú Yorgos Tzortzoglou zenésszel KULTÚRA Yorgos Tzortzoglou ze­nész, festőművész, a Bal­kan Fanatik együttes ala­pító tagja évtizedek óta a magyarországi folkrock meghatározó muzsikusa. Eleinte a Gépfolkrólban, később a Barbaro együt­tesben énekelt, rövid ideig a Vízöntőben is játszott. 2002-ben hozta össze a sors Lépés Gábor zene­szerző-producerrel, és et­től kezdve új irányt vett a pályafutása. Teljesen véletlenül talál­koztunk, amikor egy dal el­készítéséhez kerestem zene­szerzőt. A dal el is készült, sőt mindjárt melegében még egy nagylemezre valót is ösz- szehoztunk. Elkezdtem őt beavatni a népzene rejtel­meibe, és 2002-ben - több évtizedes zenei múlttal a hátunk mögött - úgy dön­töttünk, hogy műfaji és stí­lusbeli határokat átlépve a Balkan Fanatik elektro- ethno formációban egyesít­jük zenei elképzeléseinket.- Sokan úgy tartják, hogy a zenekarotok mulatós zenét ját­szik, milyen stílust tolmácsol valójában a Balkan Fanatik?- Mi nem mulatós, inkább mulattatós zenét játszunk, és a kettő között nagy a különbség. Lepével együtt mindketten népzenészek vagyunk, és a saját ízlésünk szerint adoptálunk magyar népdalokat. A tradicionális énekhangok mellett súlyos elektronikus hangszerelések­kel dolgozunk, és ha nagyon muszáj, akkor mindezt fűsze­rezzük egy-egy népi hang­szerrel is. Ragaszkodunk a hagyományokhoz, ugyanak­kor XXI. századi népzené­szeknek tartjuk magunkat, annak minden előnyével és hátrányával egyetemben. A recept nagyon egyszerű: az ősi melódia mindig adott, amit csak beültetünk a mi kis elektronikus világunkba oly módon, hogy elegyítjük némi betyáros virtussal.- Mi az oka annak, hogy a két alapítón kívül folyton vál­tozik a felállás, gyakori a tag­csere a Balkan Fanatikban?- Nagy ritkán fordult elő, hogy valakitől el kellett bú­csúznunk, mert például más zenekarban is játszott, ránk szervezett, és egyszerűen nem jött el a fellépésre. Ilyen emberrel pedig nem lehet együtt dolgozni. Jellemzően inkább maguktól mennek el a zenekari tagok, ha úgy ér­zik nem ezt a lovat akarták. „Nyitott házasságban” élünk a zenészekkel, senkit nem kötünk le szerződésekkel. — A zenélés mellet marad-e idő a festészetnek is hódolni?- Nyáron nem nagyon, viszont ősztől kora nyárig festek. Ebben az időszakban szinte sehová sem hívják a zenekart, aminek szerintem az lehet az oka, hogy a ren­dezvényszervezők nem na­gyon szeretnek bennünket.- Mennyire fontos számo­tokra a politika? Egy-két rez­zenésetek nyomán ugyanis kaptatok balról is, jobbról is hideget, meleget. — Undorító dolognak tar­tom, amikor valakit mocs­kolnak azért, mert részt vesz egy politikai rendezvényen, legyen az jobb-, vagy balol­dali. Miért nem lehet egy zenész bal-, vagy jobboldali beállítottságú, és egyáltalán miért olyan életbevágóan fontos ez? A szélsőségeket én sem szeretem, de hogy ki hová voksol, szerintem mindenkinek a magánügye, és nem kellene ebből keleti kérdést csinálni. Vitatkozni persze lehet, de a gyűlölkö­désnek nem lenne szabad te­ret nyernie a zenei életben. — Milyen terveket dédelget­tek? — Az a tervünk, hogy az egész országot beterítse a Balkan Fanatik zenéje. Pon­tosan a kelet-európaisága okán, mert úgy érzem, hogy a kelet-európai zenei hatá­soknak van komoly perspek­tívája. Nagy bajba fog ke­rülni a jövő nemzedéke, ha nem tartja meg identitását, és szakít a kelet-európai gyö­kerekkel. Azt tanácsolnám a fiatal zenészeknek, hogy menjenek át a Lajtán túlra, nézzenek körül, aztán na­gyon gyorsan térjenek vissza, és itt, Magyarországon kama­toztassák a tehetségüket. Én ugyanis nem hiszek abban a mesében, hogy ez, vagy az a zenekar, ha kint született volna, mekkora sztár lett volna nyugaton. Tévedés ne essék, én szeretem a magyar együtteseket, Illésen, Met­rón, Omegán nevelkedtem, de számomra nem létezik magyar Rolling Stones. Kö­szönettel tartozom azoknak a zenekaroknak, amelyek en­gem valaha befogadtak és ta­nítottak, hiszen nélkülük ma nem lehetnék az, aki vagyok. Kili Tamás £$ 24 HÍRHOZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom