Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)
2014-03-27 / 5. szám
KULTÚRA RÁROSMÍNTE Március idusa Rákosmentén Hazánk egyik legdicsőbb küzdelmére, az 1848-49- es forradalomra és szabadságharcra emlékezett Rákosmente március 15-én, az 513. utcai Honvédsíroknál. A koszorúzási ünnepségen részt vett Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő, Szilágyi György országgyűlési képviselő, valamint a székelyföldi Gyér- gyószentmiklós testvérvárosi küldöttsége Mezei János polgármester vezetésével, illetve a lengyelországi Krosnói Járás testvérvárosi küldöttsége, élükön Andrzej Guzik elöljáró-helyettessel. Közreműködött a Missio Cantorum Vegyeskar Bartal Lajos és a RáZene Városi Fúvószenekar Dely Csaba vezényletével. Mi, akik itt vagyunk, és 1848. március 15-re emlékezünk, mindannyian vágyakozunk az egyenes útra, a szép szóra, az igazságra - mondta ünnepi beszédében Dunai Mónika, a Rákosmenti Erőforrás Bizottság elnöke, önkormányzati képviselő. „Mindezek a fogalmak önmagukban is örökérvényűek, de értéküket csak akkor kapják meg, ha mindennapi életünkben mindenkor és mindenben jelenvalóak ma éppúgy, mint 1848-ban. A hősök tisztelete és a szabadságharc emlékének továbbadása a fontos, hogy a felnövekvő nemzedék értse a forradalom eszméit. A korabeli forradalmárok, szabadság- harcosok és mindenkori hőseink példája arra tanít bennünket, hogy egy ember, egy nemzet, egy nemes ügy keresztre feszítése nem a halált és a véget jelenti, hanem csak az igazságtalanság időleges megnyilvánulását. A hősök példája igazolja azt, hogy az ember számára vannak a létezésnél, a puszta életnél magasabb rendű értékek, és ezen értékek választása mindig üdvösehb, mint megalkuvó- an eltűrni az elviselhetetlen helyzeteket. Az 1848-as forradalom a hittel kezdődött. A magyarok hittek abban, hogy Magyarország megáll a saját lábán és ér annyit, mint más nemzet. A magyar nemzet nemcsak a szabadságért küzdött akkor, hanem mindazokért a jogokért, amelyek Európa bármely más nemzetét megillették. Közösen, erős közösségben tudta akkor elérni a magyar nemzet a dicsőséget, és így van ez ma is. Március 15. a szabadság ünnepe. Igazi közösségi ünnep, szolidaritást teremtő és érzelmeket megmozgató. E nap dicsősége nem múlhat el soha, mindig itt kell élnie szíveinkben, és merjük remélni, hogy gyermekeinkében is. Amíg vannak, lesznek olyan emberek nemzetünkben, akik szenvedélyesen keresik az igazságot, és mindig bátran ki is mondják azt, amíg vannak, lesznek olyan emberek nemzetünkben, akik szenvedélyesen keresik a szabadságot, és mindig bátran készek is tenni érte, addig nem kell félnünk a jövőtől, addig nem kell félnünk nemzetünk széthullásától! Mérlegeljük a napokban mindannyian, mit akarunk: továbbra is kezünkben tartani saját sorsunkat, vagy hagyni, hogy mások tartsanak bennünket a markukban... Most is ez a kérdés: válasszatok!” Az ünnepség zárásaként a városvezetők, a testvérvárosi delegációk, majd a helyi nemzetiségi önkormányzatok, pártok, civil szervezetek, oktatási intézmények képviselői helyezték el koszorúikat az emlékmű talapzatán. Miután Riz Levente polgármester megkoszorúzta a Pesti úton található Bulyovszky-, és a Melczer- emléktáblát, a program a Vigyázó Sándor Művelődési Házban folytatódott, ahol Körtvélyessy Zsolt Jászai Mari-díjas érdemes művész és a Kecskés együttes adott zenés, irodalmi műsort nemzeti ünnepünk tiszteletére. Az állófogadáson Mezei János, gyergyószentmiklósi polgármester pohárköszöntőjében a 166 évvel ezelőtti forradalom hőseire emlékezett, kiemelve a lengyelmagyar barátság fontosságát. Kili Tamás -é£f 21 2014. március 27.
