Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)

2014-03-13 / 4. szám

L & ... „ - KULTÚRA Agyigó - Egy nő sorsa a XX. században Fotó: Ilovszky Béla A Mindenütt Nő elneve­zésű országos rendezvény- sorozat keretében Szabó Magda Kossuth-díjas írónő, műfordító emlékére verse­iből és önéletrajzi ihletésű prózaköteteiből rendezett zenés irodalmi estet a Gózon Gyula Kamaraszínház febru­ár 22-én. A műsort Czeizel Gábor szerkesztette, közre­működött Nagyváradi Erzsé­bet Főnix-díjas színművész és Gerendás Péter Liszt Fe- renc-díjas zeneszerző. A Mindenütt nő program- sorozat női alkotókat, női sorsokat és a nők problémáit állítja a középpontba. A ren­dezvényt az a gondolat hívta életre, hogy a nők ma nem kapják meg azt a figyelmet és tiszteletet a társadalom részéről, amelyet megér­demelnének, valamint új tartalommal töltsék meg a nemzetközi nőnap ünnepét. A 2013-ban útjára indított rendezvénysorozathoz idén 81 intézmény, 19 város csat­lakozott, és összesen több mint 160 programot rendez­nek. A Gózon színház aulája ideális helyszínéül szolgált a produkciónak, mert míg Gerendás Péter elhúzódva a reflektorfénytől muzsikált, Nagyváradi Erzsébet „be- játszotta” az egész előteret, olykor még a nézők soraiba is beült. A színművésznő érzelemdús előadásában és Gerendás Péter gitárművész zenéjén keresztül beszélt a nagyérdeműhöz Agyigó. Lí­rai, feltárulkozó írásokból szemezget a kétrészes darab, felvillantva egy nagyszerű élet kulisszatitkait, megis­merjük, vagy inkább újra fel­fedezzük a múlt század egyik meghatározó nőalakját. A színpadi esten elhangzó ver­sek közül Gerendás Péter a színház felkérésére többek között az Utolsó levél, a Ka­rácsony, a Madár és a Vég­rendelet című költeménye­ket zenésítette meg. Szabó Magda ember volt, olyan, mint mindenki más. Küz­dött, félt, harcolt, szeretett. Kimondta azt, amit mások nem mertek, vagy nem te­hettek. Szabó Magda, akinek sok írása foglalkozik női sor­sokkal és kapcsolataikkal, a Debreceni Református Kol­légium Dóczy Gimnáziumá­ban érettségizett 1935-ben. 1940-ben a Debreceni Egye­temen kapott latin-magyar szakos tanári és bölcsészdok­tori diplomát, majd a helyi Református Leányiskolában tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1940-ben jelölték Ba- umgarten-díjra, de a jelölést még aznap visszavonták, és 1958-ig nem publikálhatott. A jeles írónőt 2007-ben, 90 éves korában, otthonában, olvasás közben érte a halál. Kili Tamás J&5 Viczián Pál tárlata Rákoshegyen Viczián Pál rákosligeti fo­tóművész február 22-én az Erdős Renée Házban mu­tatta be az elmúlt években készített természetfotóit, és műtermi alkotásait. A ki­állítást Rózsahegyi Péter, Rákosliget önkormányzati képviselője támogatta kép­viselői keretéből, a megnyi­tón közreműködött Gyárfás István gitárművész. Köszön­tőjében Adám Ferenc, az Erdős Renée Ház vezetője elmondta, különleges tárlat­nak lehetünk szemtanúi, hi­szen önálló fotókiállítással a ház eddig még nem nagyon dicsekedhetett. A kiállított 50 fénykép nagy része a Balaton környé­kén készült, illetve néhány európai helyszínen is sike­rült megörökíteni a pillanat szépségeit. A természetfotók szenvedélyesek, a teremtett világ megannyi csodáját fe­dik minden rafinéria nélkül, természetes egyszerűséggel. Hérics Nándor grafikus- művész megnyitóbeszédében utalt Viczián Pál 30 éves pá­lyafutására, ami éppen ele­gendő volt ahhoz, hogy fo­tóművészként a fotó minden műfajában jeleset alkosson. Művészetében megjelennek a rockkoncerteket bemutató képei, amelyek társadalmi és szociológiai tudósítások is egyben - korról, divatról, életérzésekről beszélnek. Ké­peiben sokszor banálisnak tűnő részleteken keresztül ábrázolja azokat a motívu­mokat, amelyek eddig alig használatos témák voltak eb­ben a művészeti ágban. Al­kotásaiban feltűnik egyfajta kritikai, dokumentarista látásmód: az 1981-es dorogi rockfesztiváltól napjainkig tart ez a korszaka, ami már önmagában is életmű érté­kű. Fontos megemlíteni rek­lámfotóit, amelyekkel több pályázaton is eredményesen szerepelt, hazai és nemzet­közi elismerések egész sorát hozták. Különösen értékes a művész utazási élményeit megörökítő tájképsorozata annak ellenére, hogy ember nincs jelen a képeken, mégis tudjuk, róla szól. Befejezé­sül Hérics Nándor elmond­ta, Viczián Pál fotói meg­erősítik benne, hogy nem kell temetnünk még a fotó művészetét, az igét bárki hirdetheti, de csak avatott papokon keresztül válik táp­lálékunkká. Kili Tamás JSÜ 22 HÍRHOZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom