Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)

2014-03-13 / 4. szám

||||j KULTÚRA Raoul Wallenberg emlékére A Magyar Holokauszt Em- lékév programjaként, a Ra­oul Wallenberg Egyesület és Alapítvány rendezésében február 25-én nyílt meg a Vigyázó Sándor Művelődési Házban az Ember az ember­telenségben című vándor- kiállítás a Svéd Intézet és a The Living History Fomm támogatásának köszönhe­tően. Fohsz Tivadar alpol­gármester köszöntőjé­ben kiemelte, különösen fontosnak tartja, hogy Rákosmente ifjúsága, a mai generáció is megismerje a legendássá vált svéd Raoul Wallenberg életútját, aki jelképe lett az emberi helyt­állásnak, az üldözöttek mel­lett való kiállásnak. A Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány - az egyik legrégebben működő kisebbségi emberjogi egye­sület - jelen lévő elnöke, Sebes József megnyitójában hangsúlyozta, több mint huszonöt éve ápolják a svéd embermentő emlékét, aki a nácik által megszállt Ma­gyarországon, 1944-45-ben zsidók tízezreit mentette meg a biztos haláltól. A ki­állítást azzal a céllal hozták létre, hogy az ide látogatók gondolkodjanak el a vész­korszakról, érezzék, értsék, hogy mindig van választás, mindig lehet a jó oldalra állni, az üldözötteknek se­gíteni. A Berlint, Bécset, Egye­sület Államokat és Kana­dát is megjárt vándorkiál­lítás paravánjaira erősített installált képek nagyobbik része a Wallenberg család archívumából származnak, tudtam meg Sebes József­től, az alapítvány elnökétől. Pár fénykép a gyerekkorból, a haifai nyárról, egy olasz­országi nyaralásról, igazol­ványképek, illetve olyan dokumentumok a sok ezer megmentett életéből, aki­ket svéd és magyar munka­társak segítségével, svéd pa­pírokkal és amerikai pénzzel mentett meg Wallenberg a szinte biztos haláltól. Raoul Wallenberg koz­mopolita neveltetésben ré­szesült, szoros érzelmi szálak fűzték diplomata nagyapjá­hoz, aki nagyban befolyá­solta a fiatal fiú szellemisé­gének fejlődését. Iskoláinak befejezésekor már öt nyel­ven beszélt, majd az Egyesült Államokba ment építészetet tanulni. Sokat utazott, és csak huszonnyolc évesen fo­gadta el a Magyarországról kivándorolt Kolomar Lauer által felkínált állást a zsidó származású üzletember stock­holmi kereskedelmi válla­latánál. A harminckét éves Wallenberg 1944 tavaszán érkezett Budapestre és szin­te azonnal bekapcsolódott a zsidómentésbe, mint a svéd követség titkára. Munkatár­saival több ezer, úgynevezett Schutz-Passt, védőútlevelet állítottak ki magyar zsidók számára. Igaz, hogy ez az úti okmány minden nemzetközi jogalapot nélkülözött, de a magyar külügyminisztérium engedélyezte a kiadását, és Danielsson követ aláírásá­val egész meggyőzőnek tűnt. Más külföldi útlevelekkel ellentétben ezt rendkívül nehéz volt hamisítani, en­nek köszönhetően az ellen­őrök is megbíztak benne. Általában még a nyilasok is elfogadták. A svéd ember­mentőnek is bujkálnia kel­lett a nyilasok elől, majd a szovjet hatóságok 1945-ben letartóztatták, és máig tisztá­zatlan körülmények között a Szovjetunióba hurcolták. Egy levelében arról írt, maga sem tudja, vendég-e, vagy fogoly... Azt, hogy Wallen­berg hol és mikor halt meg, a vándorkiállítás sem tudja pontosan megnevezni, hi­szen ha léteznek egyáltalán ilyen bizonyító erejű doku­mentumok az orosz levéltá­rakban, azok egyelőre nem hozzáférhetők. Hódos Mária történész megemlékezett a háború idején kerületünkben élő majd kétezer zsidóról, akik­nek többsége soha nem tért vissza lakóhelyére. A rendezvényen közremű­ködött Fedoszov Júlia, Gusz­tin Rudolf és Loch Gergely. Szakács Zsuzsa 16 HÍRHOZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom