Hírhozó, 2013 (23. évfolyam, 1-16. szám)
2013-05-10 / 6. szám
KULTÚRA Rákoskert 80 éves Helytörténeti kiállítással és ünnepi műsorral indult a programsorozat Fennállásának 80. évfordulója alkalmából rendhagyó helytörténeti kiállítással és ünnepi nyitóeseménnyel programsorozat indult a Rákoskerti Művelődési Házban a Rákoskerti Polgári Kör és a ház közös szervezésében április 13-án. Ünnepi köszöntőt mondott Fohsz Tivadar alpolgármester, Szelepcsényi Sándor, a polgári kör elnöke, valamint Hatvani Zoltán rákoskerti önkormányzati képviselő. Közreműködött Berkó Domonkos és Eszenyi Zsombor klarinéton, Janikné Megyeri Rita és Madarasi Tamás zongorán, valamint Zsuzsa Mihály Aranykoszorús nó- taénekes, aki Juhász Sándor: Rákoskerti fakereszt című versének elszavalása után saját szerzeményeivel emelte a születésnapi műsor ünnepi fényét. Múltidéző, a településrész kezdeti időszakát bemutató előadásában Szelepcsényi Sándor elmondta, az ünnepi készülődés során a polgári kör tagjai elhatározták, hogy egy helytörténeti kiállítást rendeznek, bemutatva milyen volt régen a lakóhelyünk, és miként fejlődött igazi kertvárossá. Ám az anyaggyűjtés során kiderült: annyira bőséges a befnu- tatnivaló, hogy két részre bontva a mai napon csak az első negyven év dokumentumait, tárgyi relikviáit tudják a nagyközönség elé tárni. A terület, amelyen a mai Rákoskert fekszik, Rákoscsabához tartozott, valószínűleg az Árpád-kortól kezdődően, amióta csak Rákoscsabát számon tartjuk. Nevének említése először egy 1067- ben kelt oklevélben törté20 nik, mint Chaba Racusa. A törökök elleni felszabadító harcokat követően 1715- től a Laffert bárói családé lett a falu. A község lakosai mezőgazdálkodásból éltek, művelési területük magában foglalta a Kecskeharaszt és Üllői úti dűlőkön lévő azon földeket is, amelyeken a mai Rákoskert terül el. A Jászberénybe vivő országos út és az Ecserre menő fasor kereszteződésében (Kucorgó) már nagyon régóta állt egy csárda. A legendák szerint ebben a sokak által látogatott és híres csárdában az alföldi betyárok, köztük Rózsa Sándor is gyakran megfordult. Báró Laffert Matild 1909-ben bekövetkezett halálával lánya, ifjabb báró Schell Gyuláné tulajdonába került ez a földterület, aki a húszas-harmincas évek fordulóján elhatározta, hogy a mai Rákoskert helyén fekvő birtokot felparcellázza és a kialakított házhelyeket eladja. 1931 januárjában már készen voltak a tervek, megnyílt a Kucorgó csárda egyik bérelt helyiségében a parcellázási iroda. Gondot jelentett, hogy a megközelítés nem volt biztosítva. Bár a Keleti pályaudvar és Üjszász-Szolnok közötti, 1882-ben megépült kétvágányú vasútvonal érintette a birtokot, Rákoshegy és Ecser között nem volt megállóhely. A bárónő költségén hamarosan felépült az állomás épülete, és közbenjárása nyomán 1933 végétől, ha feltételesen is, de megállt a vonat Rákoskerten. 1935- ben kijelöltek tíz telket, aránylag jó helyen, nem túl messze a vasútállomástól, és ezeket ingyen odaadták olyan jelentkezőknek, akik vállalták, hogy két éven belül felépítik rá a házukat. Kihasználta a lehetőséget egy egymással rokoni, jó ismerősi kapcsolatban lévő kör és 1937-ben már állt is a „Tízházak” közül kilenc a Tárogató és Rózsa utcában. Rákoskert helytörténésze beszélt arról is, hogy a település hogyan vészelte át a második világégés hosszú éveit, majd a politikai rendszerváltás keserves napjairól, amikor megszűntek az istentiszteletek az iskolában, de kedvező fordulatként elmondható, hogy lassan beindult a társadalmi élet is. Az ötvenes években Rákoskertet Budapesthez csatolták, Rákoskert ezzel elveszítette minden reményét, hogy valaha is önálló település legyen, de mint Rákosmente része, igyekszik megőrizni az egyéni arculatát. Hagyományok is teremtődtek, amelyeket ünnepeink biztosítanak: nyár elején a Rákoskert Napja, valamint augusztus 20-án a Szent Ist- ván-napi ünnepség. A születésnap jegyében a rendezvénysorozat június 2-án, Rákoskert Napján folytatódik, majd októberben az Akikre büszkék vagyunk című pódiumesttel és a rákoskerti képzőművészek csoportos tárlatával zárul Rákoskerten. Kili Tamás jSS' HÍRHOZÓ
