Hírhozó, 2013 (23. évfolyam, 1-16. szám)
2013-11-14 / 14. szám
történelmi gátja volt annak, hogy a szövetségesünket hátba támadjuk. Ugyanakkor 1956-ban nem volt pardon a szovjet megszállással szemben. Ez a cseheknél ’68-ban csak a bársonyos forradalomig jutott. A katonailag kilátástalan szabadságharcaink mögött olyan belső lélektani indíték húzódik meg, amelyet népiéleknek nevezünk. Ilyenek vagyunk! Ekkora történelmi vérzivatarok között megmaradnunk egy csoda volt, ezt kéne megérteni mindenkinek. Mikszáthttal pedig csak egyetérteni tudok: „A magyar hátán szántani is lehet, csak az ekevas nemzeti színű legyen.” — Az ethosz hiányával jelle- mezte a hazai baloldalt. Miben nyilvánul ez meg?- Az egész magyar történelemhez való viszonyulásukban. Például szobrot emelnek Károlyi Mihálynak, aki hatalmas bűnt követett el Magyarországgal szemben puszta hatalomvágyából és kormányzati tehetségtelenségéből eredően. Borzasztó dolog, amikor egy ilyen képességű ember elhivatva érzi magát, hogy az ország vezetője legyen. Abszurdnak tartom, hogy szobra lehet ennek az alaknak.- Elnök úr hogyan élte meg a szocializmus visszasírását 1994-ben? — Tudtam előre, hogy ez lesz. Nem a tömeggyilkos Kádár ’56-os és azt követő tettei számítottak a választóknak, hanem az előző 5-6 év, amikor mindenki kapott útlevelet. De ne feledjük, hogy 1989-ben az egész ország némán nézte végig a spontán privatizáció folyamatát, amelynek során egészen elképesztő módon jutottak komoly vagyonokhoz az állampárt prominensei. Az 1994-es választások szocialista sikeréhez nagymértékben hozzájárult az a hatalmas balliberális túlsúly a médiában, amelyet fenntartottak a rendszerváltozás után is. Az emberek csalódtak az MDF-ben, hogy nem jött vissza a 3,60-as kenyér. Talán mostanra már javult a helyzet kommunikációs téren, de ehhez több mint húsz év kellett, és egy új generáció. — Püski Sándor szerint a Kádár-rezsim legnagyobb bűne, hogy megpuhította az emberek gerincét, a ’80-as évek lágyuló diktatúrája pedig megvásárolta őket. Nagy kérdés, hogy ekkora kitérő után, hogyan találunk vissza a keresztény erkölcsiség fundamentumához? — Európa a keresztény elvekre alapozottan épült fel, és akkor tudott igazán összefogni, amikor ennek szellemében egyesült még a reformáció előtt. Ha azt mondom kereszténység, nem vallási kategóriára gondolok és nem is feltétlenül istenhitre, hanem egy olyan erkölcsi alap letételére, amely Európát olyanná formálta, amilyenné vált. A keresztények istenét kétszer lökték le a trónról a történelemben: először a francia forradalomban, majd a lisz- szaboni szerződésben, amiből kihagyták a kontinens keresztény mivoltát. Ez egy kóros eszmeáramlatnak köszönhető, amelyet én a liberalizmus vadhajtásának nevezek. Ez vezet oda, hogy eltűrik az egyén szabados aberráltságát. Jelenleg a fehér civilizáció alkonyát éljük, amelyben a család, mint alapsejt megrendült. Ha ezt az alapsejtet egy kormány erősíteni akarja, akkor egyből falakba ütközik. Domináns módon csak a kereszténységből adódó erkölcsi normákra lehet építeni egy konstruktív társadalmat, ezt normális ember nem vitathatja. A neoliberalizmus eldobta a családot, helyébe állított egy torz emberkultuszt és az aberráció akceptálását. Sajnos rengeteg ostoba gondolatnak van keletje a mai világban, de nekünk, magyaroknak ezek ellen védekeznünk kell minden erőnkkel. Nyugodt lélekkel csak az távozhat az élők világából, aki ezt a kötelezettséget magára vállalja még akkor is, ha ez nem kifizetődő. Horváth Tibor JSS 2013. november 14.
