Hírhozó, 2013 (23. évfolyam, 1-16. szám)
2013-11-14 / 14. szám
INTERJÚ „Szellemi honvédelemmel kell visszaállítanunk önbecsülésünket! 11 Interjú Boross Péter volt miniszterelnökkel Október 23-án kerületünk díszvendége volt Boross Péter volt miniszterelnök, aki emlékezetes ünnepi beszédet mondott az önkormányzat központi ünnepségén a Kegyeleti Emlékparkban. A Szabadságharcosokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke, aki augusztusban töltötte be 85. életévét, lapunknak exkluzív interjút adott.- Beszédében rámutatott, hogy 1956 kapcsán szinte már mindent elmondtunk, de folyamatosan fel kell hívni a figyelmet arra a lelki és szel- lemi szintézisre, amely ebben a tizenkét napban létrejött a magyar népiélekben.- Hogy egy országban rendezettek legyenek a társadalmi viszonyok, ahhoz olyan kormányzatra van szükség, amely erősen elkötelezett a magyar történelem, szellemiség és nemzettudat irányába. Ilyen esetben lehetséges életet lehelni ünnepeinkbe a kötelező sablonok helyett. Nálunk a nemzeti ünnepek a politikai polémiák részévé váltak. Gyermekkoromban március 15-én sosem voltak politikai demonstrációk, hatalmas ünnep volt még e mellett a hősök napja, amely sajnos még nem kapta vissza azt a súlyát, ami megilleti, holott 2000-ben visszaállították.- Trianon fájdalma sokkal élénkebb volt 1920 után. A nemzettudat mennyit roncso- lódott azóta?- A Rákosi által sulykolt „bűnös nemzet” bélyege gyűrűzött át nemzedékről nemzedékre. Azóta is sokan rongálják a nemzettudatot, abszolút értékeket relativizálva, s ezáltal cinikussá téve sokakat. A magyar nemzeti gondolat- világból származó felfogás- rendnek fel kell vennie a harcot ezzel szemben, és vissza kell szereznie domináns szerepét a közgondolkodásunkban. Ha ezt elérjük, akkor a diákok is jobban átérzik majd a hazáért hozott áldozatok erkölcsi és érzelmi súlyát. 1990 után sem javult a helyzet sokat, hiszen a kultúrát a nemzeti érzéstől távol álló gondolatiság jellemzi azóta is, amelyet olyan személyek fémjeleznek, akik saját múltjáért vádolják a nemzetet. Ez az aczéli kultúrpolitika következménye. Most kell, hogy kiegyenlítődjenek a viszonyok ezen a téren is. Az egyetemi tanszékeken a mai napig is ülnek olyanok, akiket egy egészséges nemzettudat nem viselne el.- Egy korábbi beszélgetés- ben említést tett a XX. század nagy tanulságáról: amikor hazánkban a baloldal kor- mányzati lehetőséghez jutott, az mindig szomorú, tragikus következményekkel járt. Jó példa erre Károlyi Mihály tehetetlensége és Kun Béláék rémuralma.- Károlyiék alkalmatlanok, impotensek és tehetetlenek voltak. A Tanácsköztársaság idején a nemzeti színű lobogót is betiltották. E szellemiség maradékának a jelenléte nagyon erős a közéletünkben. Elviselhetetlen országrontó tevékenységüket ideje legyűrnie a nemzeti gondolatvilágnak egy szellemi ütközetben! Fontos azonban, hogy nemes célok érdekében se sodródjanak fiataljaink radikális irányba, amely újabb vádakra ad alkalmat a magyarsággal szemben világszerte. A görcsös szél- sőjobboldaliság mérhetetlenül ártalmas.- Hogyan lehetséges ezt a harcot sikerrel megvívni?- A közgondolkodás józan átalakításával el kell érnünk, hogy a nemzet ismét büszke legyen történelmére, magyarságára, megmaradó képességére. Szellemi honvédelemmel kell visszaállítanunk önbecsülésünket! Ehhez pontos történelemismeret szükséges. Az első világégés után a nemzet egyesült Trianonban és a revízió utáni vágyban. Rákosi viszont mérhetetlenül rossz szellemi örökséget vett át a vörösterror időszakából, ahol ő népbiztos volt. 1945 után hazugságokkal tömték tele a fejeket. Kiirtották a közgondolkodásból, hogy a magyaroknak bármilyen erényük is lenne, továbbá a Horthy-rendszert diktatúraként emlegették. Akkor hogyan is jelenhetett meg akkoriban az igen kemény hangvételű Népszava? A mai hazudozók pedig feudális rendszernek festik le a két világháború közötti időszakot a nagybirtokrendszer miatt. Több generációt is felruháztak ezzel az egyoldalú látásmóddal. Nem titkolom, hogy meglátásom szerint legalább húsz évig egy történelem- könyvből kellene tanítani minden intézményben. Sok történelemtanár szemlélete alapos revízióra szorul. Abszurd az, hogy az ő esetleges értelmezésükre bízzuk a XX. századi magyar történelem oktatását.- A marxista történetírás hemzseg a csúsztatásoktól és a hazugságoktól.- Az egyik legnagyobb hazugság ezek közül, hogy 1945 és 1948 között demokrácia volt, holott a lakosság jelentős részét kizárták a szavazásból. Nem lehetett honatya az, aki az 1945 előtti parlament tagja volt, még akkor sem, ha a németek üldözték. A magyar szellemi élet folyamatos elherdálása zajlott ’45 után, elzavarták a közigazgatás, a kulturális szféra kiválóságait. Kirúgták a horthysta katonatiszteket, leszalámizták a józan baloldaliságot képviselő szociáldemokratákat és üldözték a nyugatosokat is. Nagy Imre visszajövete- le 1953-ban a lényegen mit sem változtatott, az ÁVO-n éppúgy verték az embereket.- Október 23-án megjegyezte, hogy az elnyomás elleni valódi szembeszegülés csak a magyar és a lengyel nép sajátossága.- A lengyelek végig harcoltak a német megszállás alatt is, és hatalmas áldozatokat hoztak. Nálunk viszont más volt a helyzet, 6 HÍRHOZÓ
