Hírhozó, 2013 (23. évfolyam, 1-16. szám)
2013-08-15 / 10. szám
■fr Gulybán Gergely az új parókus „A mai világban fontos, hogy hirdessük Jézus Krisztus tanítását” A Rákosmentén élő görög katolikus közösség tizenhárom év után vett búcsút Rákoskeresztúr parókusától, Mosolygó Marcelltől, akit püspöke azzal a feladattal bízott meg, hogy ezentúl Nyíregyházán - ahol egykor segéalelkészként kezdte szolgálatát - építsen új közösséget, vagy a meglévőt erősítse. Helyébe a harmincnégy éves Gulybán Gergely áldozópap lépett, akit beszélgetésünk során arra kértem, meséljen gyermek-, illetve felnőttkoráról, amit az ország számos pontján élt meg. A mai világban sok dolgot megtanítanak, például hogyan kell otthonosan mozognunk a különféle tudományok világában, hogyan kell egy céget működtetni, de magához az élethez nem kapunk semmiféle használati utasítást - kezdi a beszélgetést Gulybán Gergely görög katolikus pap, aki a költözés kellős közepén szakított időt, hogy bemutatkozzon olvasóinknak. - Én hitbéli ismereteim alapján kezdtem el összerakni a világot. Édesapám szintén görög katolikus papként szolgál, ezért kisgyerekként, kis túlzással, minden évben máshol éltünk, amit mi az öcsémmel igen izgalmasnak találtunk. Hatéves voltam, amikor Pécsre költöztünk, tizenkilenc éves koromig éltem ott. Szép és meghatározó időszaka volt az életemnek. — Iskolásként hogyan élte meg, hogy édesapja pap1- A gyerekek teljesen természetesnek vették, hogy van, akinek mérnök, van, akinek tanár, villanyszerelő, vagy éppen pap az édesapja. Semmi különleges nem volt abban. Persze azt én is tapasztaltam, hogy a papgye- rekek felé volt egy egyfajta elvárás, példamutatónak kellett lenni, ami akár teherként is jelentkezhetett volna, de engem ez nem igen zavart. Vagyis nem mindig. Gyermekkoromtól fogva a templomot kiterjesztettük otthonunknak, számomra ez volt a természetes közeg.- Mikor határozta el, hogy ön is a papi hivatást választja1 — Még az általános iskolában, de nem volt semmiféle kényszer. Engem nagyon vonzanak a technikai eszközök, már gyermekkoromban azt mondták az osztálytársaim, hogy vagy pap vagy informatikus leszek. Egy gyerek életében, hogy milyen szellemben nő fel, mindig a szülők határozzák meg. Mi szeretetteljes, bensőséges viszonyban éltünk, ahol helye volt Istennek, akire mint jó barátra gondoltam, akit szívesen meghívok az életembe. Édesapám példáját látva - akit hívei nem csak hitbéli bizonyosságuk okán kerestek fel — én is a papi pályát választottam, így szolgálhatom Istent és az embereket. Az istenes élet egy magasabb szintű szabadságot ad, több jó közül tudok választani. — Pécs után következett Nyíregyháza, ahol szeminá- riumra járt, majd 2005-ben megnősült és még ugyanabban az évben Máraipócson pappá avatták. — Ezután négy évet töltöttünk el Csengerújfalun, majd a Budapesti Görögkatolikus Egyetemen lettem lelkész, a Szinaxis Görögkatolikus Diákotthon igazgatójaként. — És ismét költözik feleségével, két kislányával, most éppen Rákoskertre. — Igen, ismét feladatot kaptam. Magyarország ma missziós terület, ahol új rendszereket kell alkotni, amely a régi tartalmat adja, de új formában. A ma emberét újra meg kell tanítani egészen alapvető dolgokra, például arra, hogy a másik ember a testvére, és hogy a földi életben csakis a jézusi tanítás mellett lehet mindenkinek jobb az élete. Azt szoktam mondani, hogy az emberiség most kezd a kamaszkorból kinőni. A mai világban fontos, hogy hirdessük Jézus Krisztus tanítását, aki mindig az emberhez szól. Ennek fényében kívánok én is majd beszélni azokkal, akik betérnek hozzánk, hogy újra felfedezzük egymásban Isten képmását, az embert, és szeretettel tudjunk egymáshoz szólni. Fontos a templom, mert ott történik a bensőséges, intim találkozás Istennel, de nem elég. A parókiának is nyitva kell állnia a hívők előtt, hisz a lelkipásztorkodás vendéglátás, és ahol van egy jó társaság, oda jó érzéssel mennek az emberek. Szeretnék majd új közösségi helyiségeket kialakítani a fiataloknak, ahol biliárdoz- hatnak, csocsózhatnak. Fontos a személyes találkozások lehetősége szertartáson kívül is, ahol mi felnőttek felkészítjük gyermekeinket arra, hogy legyenek kérdéseik, amire természetesen nekünk választ is kell adnunk. Közösen kell megtapasztalnunk a tisztánlátás örömét, ami mégkülönbözteti a lényegest a lényegtelentől - zárta a beszélgetést Rákoskeresztúr új parókus lelkésze. Szakács Zsuzsa 2013. augusztus 15. 9
