Hírhozó, 2013 (23. évfolyam, 1-16. szám)
2013-05-30 / 7. szám
g|Hy KULTÚRA >JíT R.ÁKOSMENTE Piknik Ligeten Május 11-én a ligetiek a Heltai téren piknikeztek, a XV. utcai sportpályán sportoltak, mint ahogy már tették ezt tavaly is, nagy-nagy sikerrel. A hajnalban felállított színpadon a délelőtti műsor a Bóbita óvoda apró írstep-táncosaival kezdődött, miközben kortársaik helyet foglaltak a fűre elhelyezett színes rongyszőnyegeken, hogy a legjobb pozícióból nézhessék majd Vitéz László legújabb kalandjait a miskolci Csodamalom bábszínház előadásában. A polgári körösök, a sakk egylet és a 264. sz. Hunyadi János cserkészcsapat és még sokan mások által felállított bográcsokban készültek a különféle gulyások, de volt aki slambucot, ismertebb nevén öreglebbencset főzött a fák árnyékában. Ahogy azt már megszoktuk, a Kárpátia Lovasudvar munkatársai és négylábú barátaik ezúttal is önzetlenül, a jó ügyet szolgálva érkeztek a Heltai térre, hogy a gyerekek egy kis ismerkedés, simogatás, répa- és almaetetés után felülhessenek a különböző méretű, de garantáltan szelíd lovak hátára. Kora délután ismét megpezsdült az élet, a gyerekek a piknikre való tekintettel felfüggesztették ebéd utáni alvásukat, attól tartva, hogy lemaradnak valami fontos eseményről. A Hangszervarázs Musical Stúdió ifjú tehetségeinek akrobatikus rock and rollja után következett a napszak fő attrakciója, a kisgyermekeknek szóló zenekarok legújabb generációja, az Apacuka együttes koncertje. Miközben a Heltai téren ettek-ittak-szórakoztak a piknik résztvevői, a XV. utcai sportpályán immár második alkalommal versenyeztek, melyik csapat a legjobb röplabdában, fociban, kosárlabdában és gokartban. Az első három helyezett csapat tagjai a piknik helyszínén vehették át jutalmukat, a Madarak házibulizenekar koncertje előtt. Szakács Zsuzsa JS^ Az utolsó hegycsúcs - mozifilmvetítés a Vigyázóban Május 10-én egy rendkívül elgondolkodtató spanyol dokumentumfilmet láthatott a Vigyázó Sándor Művelődési Ház közönsége, amelyet Tampu Abahei József rákosligeti plébános vezetett fel. „Amikor felkértek, hogy szóljak néhány szót a film megtekintése előtt, először azt gondoltam, hogy nagyon egyszerű feladatom lesz, hisz Pablóhoz hasonlóan én is katolikus pap vagyok, tehát nem lesz nehéz néhány gondolatot megfogalmazni. Időközben azonban, az a gondolat vált irányadóvá, hogy a film valójában olyan személyekről szól, akik tanúságot tesznek egy olyan világban, amelyben nem dívik, sőt nem is mindig ajánlott Istenről, hitről, egyházról pozitívan nyilatkozni. Kívánom, hogy mi is merjünk bátran kiállni az olyan értékes emberek mellett, akikkel a Gondviselő megajándékozni és megerősíteni akar minket! Az igazi cél az, hogy mi is ilyenné váljunk.” Juan Manuel Cotelo alkotása dokumentumfilmes keretek között olyan alapkérdéseket jár körbe, mint a hit mibenléte és megnyilvánulása, az Isten és az ember viszonya a mai világban. Nagy kérdés, hogy a több spanyol- országi filmdíjjal elismert opus mit tud mondani napjaink kiégett emberének, fiiképp a fiataloknak. A legtöbb nem hívő ember életéből hiányzik az az élmény, amely megnyitná őket a transzcendencia felé. E film erre tesz kísérletet, és ez nem kis vállalás. Az ereje teljében, 42 évesen elhalálozott Pablo Dominguez katolikus atya portréját megrajzoló alkotás lökést adhat ahhoz, hogy átértékeljük eddigi életünket. Az interjúk során feltárul az elhunyt pap karizmatikus személyisége, ahogy többször is elhangzik: lényének ég és föld közötti kapocs volta. A film igazi ereje a kérdések felvetése, amelyek kontemplációra késztetik a nézőt, szomorú aktualitását pedig Erőss Zsokék tragédiája adja. Üdvös lenne, ha nemzeti büszkeségünkről is készülne egy hasonlóan mé- lyenszántó mozgókép a közeljövőben. Horváth Tibor J&í 2013. május 30. 17
