Hírhozó, 2012 (22. évfolyam, 1-16. szám)
2012-12-19 / 16. szám
L j hitélet Hirdetek nektek nagy örömöt... „Isten szeretete átalakítja a világhoz való viszonyunkat is” Hirdetek nektek nagy örömöt... Karácsony sajátságos tragikuma, hogy örömei megfojtják igazi örömét. Ebben az időben valóságos örömszerzési láz fogja el az embereket. Hónapokon, heteken át készülődnek. Keservesen megtakarított pénzek előkerülnek a fiókok rejtekeiből. A takarékossági ösztön megsemmisül a karácsonyi örömszerzési lázban, mely mögött a szeretet húzódik. Az emberek ilyenkor közelebb kerülnek egymáshoz, közömbös idegenek közelebb kerülnek egymáshoz. Az örömszerzési láz mögött a jobbulás vágyódása dolgozik. Az emberek lelkén megreped az önzés kemény kérge, közömbösségüket felváltja az egymásért való érdeklődés meghitt melegsége. Szeretnének jobbak lenni, több melegséget, tisztább jóságot vinni. Ezek az egyetemes emberi vonások karácsonyt a szeretet, a jóság, az örökember ünnepévé teszik. Így lesz azután sokak számára karácsony tiszta emberi ünneppé, melyből azonban hiányzik a Megváltó Krisztus! Keresztyén jellege megkopik. A karácsonyi örömök sokszor megsemmisítik karácsony igazi örömét, mely nem más mint: „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden ember számára”. Az első karácsony előtti időszak embere nem ismerhette teljesen az Istent. A parancsoló, a számonkérő, az ítélkező Istent ismerte csupán, de nem ismerte az irgalmas Istent, ki kegyelmesen lehajol az emberhez. Isten saját képére teremtette az embert, de ez a hasonlatosság üres álarccá vált. Isten nézi az elfordult és eltorzult embert: kicsoda segíthet rajta? A választ is megadja - Megváltót küld. A távolinak vélt Isten emberközelbe jön, Atyánkká lesz. Felszínes a karácsonyunk, ha mindezt nem látjuk és nem vesszük komolyan, hogy karácsony nincs befejezve a kegyelem tényével. Krisztus ezerszer is megszülethetne Betlehembe, ha egyszer nem születik meg a mi szívünkbe. A karácsonyi kegyelem tanít, útbaigazít, irányt szab. Vallási fogalmaink tartalommal telnek meg. Isten nem dogma számunkra, hanem személyes lény, kit cselekedeteiből ismerünk meg. Megismerjük értünk folytatott harcát, lelkünk üdvösségéért való viaskodá- sát és megérezzük, hogy ma is ugyanaz a szeretet vezeti, mint egykoron. Isten szeretete átalakítja a világhoz való viszonyunkat is. Adjuk tovább a kapott ajándékot: Isten feltárult atyai szívét - a szeretetet. Nagyné Szekér Éva, evangélikus lelkész
