Hírhozó, 2012 (22. évfolyam, 1-16. szám)
2012-08-24 / 10. szám
td SPORT Nem mondanám, hogy ifjú' kori álmaimat váltottam valóra ezzel a mongol úttal, hisz motorozni is csak huszonhét évesen kezdtem el, de ma már nem szívesen mondanék le ezekről a túrákról.- Milyen motorral vágott neki az útnak?- Két motorom van, az egyik ezer köbcentis Honda túraendúró, ez kétszázhetven kiló, és van egy kisebb, amivel társak voltunk a Mongoltúrán, egy Suzuki endúró, ami könnyebben kezelhető, hisz „csak” száznegyven kiló.- Gondolom, nem ez a majd húszezer kilométeres táv volt az első túrája?- Nem, dehogy. 2004 óta szervezek motoros túrákat, túravezetői pályafutásom egy szlovák—lengyel háromnapos úttal indult, majd bejártam az osztrák Alpokat, és 2008- ban már Európán kívülre is elmerészkedtem, egészen Tunéziáig. Két éve Jordániáig elmotoroztam, ahol megtapasztaltam a negyven fokos sivatagi hőség és a szokatlanul hűvös időjárás közti különbséget is. A kezdetekben, úgymond kulturált körülmények között, motelekben, diákszállásokon laktunk, de hamar átváltottunk a kempingezésre, illetve a vadkempingezésre. Mostanában egy újabb alternatívaként az ingyenes Couchsurfing online szálláskatalógust is nézegetjük egy-egy út előtt, ahol sokan felajánlják „kanapéjukat” vadidegeneknek. Elmondhatom, a rendszer megbízhatóan működik az egész világon, még Oroszországban is.- Miért pont Mongólia?- Sok érdekes mongol túráról olvastam külföldi internetes fórumokon, de leginkább Walter Colebatch, angol motoros beszámolója győzött meg arról, hogy nekem is el kell oda jutnom. 2008-ban kezdődött a tervezgetés, de 2012. augusztus 24. Motorral Mongóliában Rizmajer László gépész tervezőmérnök hatévesen, a szomszédos XVI. kerületből költözött szüleivel Rákosmentére. Ma Rákosligeten él feleségével és két kisgyermekével. Itt beszélgettünk nyár elején megtett útjáról, hisz nem tartozik a legbejáratottabb nyári úti célok közé Mongólia, ahol ő járt, ráadásul két keréken vállalkozott társaival a 1 8 750 kilométer megtételére. a válság a mi túránkat is keresztül húzta. Nem adtam fel, két éve ismét belefogtam az út szervezésébe, és idén, június 9-én két motoros társammal, Berki Zitával és Krajnyák Csabával végre elindultunk Mongóliába.- Hány napra tervezték a túrát?- Otven napra, de végül negyvenhét nap alatt tettük meg Magyarország-Ukraj- na-Oroszország-Kazahsz- tán-Oroszország-Mongólia- Oroszország-Ukraj na-Ma- gyarország útvonalon a 18 750 kilométert.- Útjuk során mi jelentette a legnagyobb veszélyt?- A hirtelen felbukkanó állatok és az igen rossz utak, amiből Mongóliában volt bőven. A negyvenkilencezer kilométerből csupán ezerhétszáz kilométer van leaszfaltozva, a többi földút.- Milyen volt a közbiztonság az útjuk során?- Sokan ijesztgettek bennünket az indulás előtt, de elmondhatom semmi problémánk nem adódott a negyvenhét nap alatt. Sőt, Csaba barátunk egy tankolás során elhagyta a táskáját, az összes pénzével, papírjával. Visz- szamentünk a couchsurfinges vendéglátónkhoz, akitől minden segítséget megkaptunk. Mozgósított mindenkit, még a helyi rádión keresztül is kért segítséget. Két nap múlva motoros társunknak meg lett a táskája, és folytathattuk utunkat.- Hogy tetszett Mongólia? — Kicsit az volt az érzésem ebben a Kína és Oroszország közé zárt országban, mintha visszaléptem volna ötven évet. A majdnem hárommillió mongol fele városokban él, közülük egymillióan a fővárosban, Ulánbátorban. A lakosság másik fele mindmáig a pusztán, illetve a városok szélén jurtákban lakik, és többnyire ma is lovon közlekedik. Ahogy beérünk Ulánbátor „belvárosába” a városképet a szocreál kockaépületek, neoklasszicista épületek határozzák meg görögös oszloprenddel, díszesen keretezett ablakokkal és helyenként heroikus szobrokkal. A főtéren lévő Opera például »•« * R Á K OS MENTt harsogóan szocreál stílusát korinthoszi oszlopokkal díszítették, és mindez lazacrózsaszínben. Eljutottunk a Naadam-fesztiválra is, amely a mongolok legnagyobb ünnepe, és külön erre a célra épített Naadam-stadionban rendeznek. Az első nomád fesztivált az 1200-as években, Dzsingisz Kán idején tartották, és azóta is minden évben megrendezik a legősibb bátorságpróbát, áltól birkózásban, íjászatban, és a gyerekek 25 km-es lovaglásban mérik ösz- sze erejüket. — Találkoztak magyarokkal? — Persze, magyarok mindenhol vannak. Mongóliában körülbelül százan dolgoznak, főleg a bányaiparban és a magyar étteremben, ahol finom lángost ettünk. — Milyennek találta a mongol ételeket? — Hogy őszinte legyek, a helyi ételekből nem sokat kóstoltam meg. — Merre folytatták útjukat? — Az embert és motort egyaránt próbára tévő déli útvonalon, kó'sivatagot és kisebb oázisokat érintve, hófedte, öt-hatezer magas hegycsúcsok mentén, napi kétszáz kilométert megtéve érkeztünk meg Ulánbátorba. Hazafelé volt, hogy ezer kilométert is motoroztunk, naponta átléptünk egy időzónát. A Bajkál-tó környékén a legnagyobb veszélyt a barna medvék jelentették, akikkel akár a főutak mellett is lehetett találkozni. — Fejben megvan már a következő út? — Mivel egy évig érvényes az orosz vízumunk, jó lenne tavasszal elmenni a Szent- pétervár-Moszkva-Kurszk— Volgograd útra, de 2014-ben ismét Mongólia a cél. Van egy dédelgetett álmom, egy három generációs túra, ahol édesapámmal és fiammal szeretnék együtt motorozni. Szakács Zsuzsa JST 19
