Hírhozó, 2012 (22. évfolyam, 1-16. szám)
2012-08-02 / 9. szám
KULTÚRA RÁKOSMENTE Fókuszban a természetfotós Makovinyi Zoltán saját magát dokumentalista fotósnak nevezi, de aki ismeri, tudja róla, hogy a természet nagy kedvelője, egyben megörökítője. Evek óta vezeti a Vigyázó Sándor Művelődési Házban működő Bársony István fotóklubot, beszélgetésünk során megpróbáltam kideríteni, miként járta be az utat a fekete-fehér analóg kezdetektől a felgyorsult digitális világig. Itt születtem, és most is itt élek feleségemmel és két lányommal Rákoscsabán. Életem során nagyon sokszor költöztem már, egyszer mentem túl a kerület határán, de gyorsan visszajöttem. Szeretek itt élni. A fotózást vagy harminc évvel ezelőtt, egy Szmena 8 analóg géppel kezdtem, amit később lecseréltem egy Zenit 12xP cserélhető optikás gépre. Evekkel ezelőtt nyertem a totón hatvanezer forintot, akkoriban kb. háromezer forint volt egy havi fizetés, én ezt a nyereményt teljes egészében egy optikára költöttem, amit négy nap múlva elloptak tőlem. — Kitóí, hogyan tanult meg fotózni?- Autodidakta módon sajátítottam el a fényképezés tudományát, mint sok más fotós barátom, ismerősöm. A kezdetekben én is otthon hívtam elő a fekete-fehér képeket, színessel nem próbálkoztam, mert arra nem volt pénzem, de azt is tudtam, hogy kevés a fotózás szeretete, az előre vivő kíváncsiság, tanulnom kell. Voltam tagja a Rákosmenti Fotóklubnak, majd az újjá alakult Kőbányai Fotóklub vezetője meghívott maguk közé, ma is büszke vagyok arra, hogy 2004-ben, Pákoz- don készült lovas fotómmal különdíjat nyertem egy nemzetközi pályázaton.- Aztán visszajött a kerületbe, és megalakította 2006-ban a Vaki 17 Digitális Fotóklubot. — Gyorsan nevet változtattunk, mert Takács Sándor alapító tagunk megkereste a Bársony István Alapítványt, hogy engedélyezzék számunkra a magyar természetírás egyik legnagyobbjá- nak, Bársony Istvánnak a névhasználatát. A digitális fotózás igen népszerű az utóbbi években, tagjaink is azok közül kerültek ki, akik ezt a fotózási módot 2012. augusztus 2. magasabb szinten akarták művelni, és a technikai használat elsajátításán túl egyfajta művészi képmegformálást is meg akartak tanulni. Ezért hoztuk létre hat évvel ezelőtt a mai napig sikeresen működő klubunkat Forgács Istvánnal és Takács Sándorral, akik szintén természetfotósok. De mindenki jöhet közénk, tagjaink között most is vannak épület-, illetve modell fotósok is, és nagyon sokat tanulunk egymástól, együtt fejlődünk. Akik a kezdetekkor csatlakoztak hozzánk, kb. huszonötén, kilencven százalékuk ma is köztünk van.- Miért pont a természetfotózást választotta?- Mert ingyen van a modell - válaszol, kicsit viccesen Makovinyi Zoltán, de gyorsan hozzáteszi -, persze a mai benzinárak mellett már a természetet sem olyan olcsó fényképezni, hacsak nem gyalog megyek. De azért, ha tehetem, szívesen megyek ki az erdőbe, mezőre, ahol az állatok és növények őszinte szépségének lehetek a szemlélője, és egyben az őrzője is, mert a természetfotós mindig szem előtt tartja, hogy soha ne zavarja meg a kinti világot, fontos, hogy mindig nyom nélkül fényképezzünk. Én mindig két szemmel fényképezem, az egyikkel belenézek a keresőbe, a másikkal meg pásztázom a terepet.- Milyen a jó fotó?- Az alap a kötelező élesség, az expozíció és a kompozíció. Egy jó kép ismérve, hogy ne, vagy csak nagyon nehezen legyen reprodukálható. Egy kis túlzással a természetfotózásnál csak egy százalék a tudás, a többi a szerencsén múlik.- Van kedvenc fotóalanya?- A madarakat szeretem a legjobban fényképezni, mert az folyamatos kihívást jelent. Szeretnék egy jó ölyves képet csinálni, de még karvalyt sem tudtam lencsevégre kapni. Nagy vadas területre nem igen tudok eljutni, ráadásul az általam szívesen látogatott társasvadászat főleg az apróvadakról szól. Gyakran járok a Merzsére, hisz ott majd mindent megtalálok, vannak növények, állatok, madarak.- A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének (MAFOSZ) idei megmérettetésén igen jó eredményt értek el.- A MAFOSZ minden évben meg- versenyezteti a különböző alkotócsoportokat. Három évvel ezelőtt tizenöt fotóból álló klubkollekciónk tizenhatodik lett hetven pályázó közül. Idén tíz kategóriában háziversenyt rendeztünk, és a fotósokból, grafikusból és festőművészből álló zsűri választotta ki a versenyre küldött huszonnégy képet. A kollekcióval a hatvanhét alkotó csoport közül összpontszámban második helyen, a falra került képek pontszáma alapján pedig negyedik helyen végeztünk. Ráadásként kiérdemeltük a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus különdíját, amire különösen büszke vagyok, hisz ez egyben szakmai elismerést jelent. Június 30-án Tiszafüreden lesz a díjátadás. Szeretném még elmondani, két éve, a National Geographie magyarországi fordulóján elhoztunk egy első és második helyet, a Sajtófotó pályázaton szintén másodikok lettünk. Ribényi Csaba Alfonz klubtársunk, a Nikon nemzetközi pályázatán, a világ 153 országának majd huszonhárom ezer fotósa közül második helyen végzett.- Mi a nyári program?- Fotózunk, hisz a természet ebben az évszakban teljes gőzzel üzemel... Búcsúzóul, még a parkban megállunk, hogy fényképet készítsek az újságunk számára Makovinyi Zoltánról, segít átállítani automatán lévő fényképezőgépemet, és biztosan tudom, nem hiúságból, hanem szakmai igényességből tetszi... Szakács Zsuzsa JSÜ 13
