Hírhozó, 2012 (22. évfolyam, 1-16. szám)
2012-03-30 / 5. szám
„Amíg élek, csak festeni akarok” Húsvéti beszélgetés Ballonyi Pál Margit festőművésszel Ballonyi Pál Margit, Rákoshegyen élő festőművészt Felkészülés című húsvéti kiállításának megnyitója előtt, otthonában kerestem fel, hogy megossza velünk gondolatait életről, halálról, kegyelemről, barátságról, helyünkről a világban, kultúráról, amely szerinte mindig szakrális eredetű. Az elmúlt évek megpróbálta- tásait felfoghatja valamiféle lehetőségként is. Érzelmeit, gondolatait, megválaszolatlan kérdéseit kifestheti magából, hisz festő. És mint tudjuk, a művészek nem csak jókedvükben alkotnak.- Anyósommal nem szerettük egymást, de halálos betegsége folytán az Úristen a kezembe adta ó't. Imádkoztam, hogy képes legyek róla úgy gondoskodni, úgy ápolni, mintha saját édesanyám lenne. Elmondhatom, a legnagyobb szeretetben vettünk egymástól búcsút. Ez kegyelem volt mindkettőnknek. A férjem, Ballonyi László betegsége ellen tíz körömmel harcoltam, mégis elvitte a Jóisten. Ebben az időszakban megtanultam az alázatot és a lemondást, de évekig nem tudtam festeni. Közvetve ez is kegyelem volt. Majd én néztem szembe a halállal, de azt is leküzdöttem. Ez is kegyelem volt. Végig kellett járnom ezt a nehéz utat. Akkor kaptam az élettől Andrást, aki segített túlélni. Újból elkezdtem festeni. Most tőle is búcsút kell vennem. De már soha nem hagyom abba a festést, amíg élek festeni akarok. — Annak a századnak, amelyben felnőtt, sokszor útjában állt a kereszténység. Isten iránti elkötelezettsége neveltetéséből fakad? Beleszületett a katolikus hitbe? — Az Istennel kialakított kapcsolatom lételem. Édesanyámtól tanultam meg imádkozni, a rákoshegyi templomban voltam elsőáldozó, ott bérmálkoztam, ma is oda járok, de szeretek idegen templomokba is betérni. Édesapám klerikális beállítottságú volt, de leginkább sakkozni, tekézni szeretett. Régebben úgy tartották, csak az öregek és a tanulatlanok járnak templomba. Ez mára kicsit változott, de most már nem kunszt, az ötvenes években, akkor igen, amikor egy fel- támadási körmenetnél, a rákoshegyi templom mind a négy sarkánál álltak a jelentő asszonyok. Munkám során sok hátrányom származott abból, hogy a kereszt ott volt a nyakamban. De a mai napig érzek egy bizonyos fokú megkülönböztetést a szakrális témájú képekkel kapcsolatban, kereskedelmi szempontból most sincs igazán értékük. De én így akarok apostolkodni, ha a Jóisten ezt megengedi nekem. Amíg képeimmel akár egyetlen egy embert megérintek, már megérte.- Ebben az összekuszált világban mit jelent önnek a barátság? Képes volt élete során megtalálni azt a barátot, szellemi társat, akivel azonos értékrendet vall?- Ballonyi László, a férjem volt életem során igazi szellemi társam, ráadásul szakmailag is közel álltunk egymáshoz. A barátságról pedig az a véleményem, nem igaz, hogy rosszak az emberek. Az elmúlt nehéz időszakban én annyi szeretetet, megértést kaptam a gyerekeimtől, testvéreimtől, művész kollégáimtól, barátaimtól, a szomszédaim, ha kellett, papucsban rohantak át hozzánk segíteni. Nem hagytak a bajban egy percre sem egyedül. Jók az emberek.- Emlékszik az első festményre, amire rácsodálkozott? Milyen korszakban festett volna legszívesebben?- Tizenegy-tizenkét éves lehettem, amikor a szomszéd fiatalember, aki átjárt édesapámhoz sakkozni, hozott nekem Munkácsy-, Benczúr-, Paál-albumokat. Ezeket másoltam, és ugyan úgy akartam festeni, mint ők. Én mindig festő akartam lenni, egészen kis koromtól. Kedvenc korszakomnak az expresszív festészetet említeném. Kiing György enteriőr- és tájképei ma is hatással vannak rám. Az általa használt föld színektől azóta sem tudok szabadulni - mutat a mellette lévő képekre —, ráadásul szeptemberi születésű vagyok. Kedvelem az impresszonizmust, a lázadást a konvenciók ellen, szeretem a modem dolgokat is. Képeimet pasztell és vegyes technikával készítem, a pasztellt sokszor párosítom kollázzsal, temperával. Rettentően élvezem, ha mind a tíz ujjammal bele tudok szólni képeim végső alakulásába. — A hxisvét, a kereszténység egyik fontos ünnepe. Március 30-án nyílik a Rákoscsabai Művelődési Házban „Felkészülés" című tárlata ebben a témakörben. Hogy készült, milyen képeket válogatott ős?- sze erre az alkalomra? — Régóta hívtak már Csabára kiállítani. Most jött el az ideje, és a húsvét misztériuma remek alkalom, hogy megmutassam a nagyközönségnek is szakrális műveimet. Mert ezek a képek nem kereskedelmi célra készültek, a gyerekeim a falakról szedték le, hogy ki tudjuk állítani. Vegyestechnikával dolgoztam, képeimen látható a feltámadás, a keresztrefeszítés, de az Arkangyalok sorozat is a kiállítás része lesz, és egy meglepetéssel is készülök. Céljaim között is csak szakrális képek szerepelnek, szeretném a közeljövőben megfesteni a Fájdalmas anyát. Mondtam már, de szeretném megismételni, amíg élek, csak festeni akarok. Szakács Zsuzsa Js?ő 201 2. március 30. 17
