Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)

2011-12-05 / 15. szám

KULTÚRA Vajk megkeresztelkedése Egy matematikus, aki jelen­leg gyesen van harmadik gyermekükkel, felajánlásból, minden ellenszolgáltatás nélkül, öt hónapon keresztül restaurált egy nagyméretű festményt (130x180 cm), amely hosszú évek óta, el­feledve húzódott meg a rákosligeti Magyarok Nagy­asszonya római katolikus templom karzatán, letakar­va. Szabó László nem csak a matematikához ért, de gra­fikus, könyvrestaurátorként húsz éve foglalkozik ezzel a szép hivatással, ami család­jukban már hagyománynak mondható, hisz édesanyja is elismert képviselője a resta­urátor szakmának. Szabó Lászlóval a Pál Apostol Általános Iskola aulájában mesélte el, amit a festmény alkotójáról, törté­netéről kutatásai, munkája során megtudott.- Miután József atya meg­bízott a restaurálással, ku­tató munkába kezdtem és kiderült, az említett kép Unger Alajos (1815-1848) festőművész Vajk megke- resztelkedése című alkotása. A bécsi akadémián tanult Unger Lajos festményének egyik érdekessége, hogy abban az időben még nem volt jellemző ez a sok alakos kompozíció, ahogy Szent István legendája Hartvik püspökről meg lett örökítve. Ez volt életem egyik legna­gyobb munkája, ráadásul na­gyon rossz állapotban került hozzám a kép, több helyen volt kilyuggatva - mutatja László a fotókat -, pergett le róla a festék. Először konzer­válnom kellett, méhviasszal, gyantával itattam át, hogy egyáltalán el tudjam szállí­tani a templomból és neki tudjak állni a restaurálás­nak. Tavasztól őszig dolgoz­tam rajta, izgalmas hónapok voltak, de a templomunk búcsújára sikerült elkészül­nöm vele. Még sok megvá­laszolatlan kérdés maradt bennem a festménnyel kap­csolatban, hogyan, miként került a Győrben készült mű Rákosligetre, de örülök, hogy ez a komoly kultúr­történeti értéket képviselő festmény végre méltó helyre került templomunk falára. Tampu-Ababei József rákosligeti plébánost is felkerestem, ossza meg ol­vasóinkkal gondolatait a Vajk megkeresztelke­dése című képpel, illetve advenntel kapcsolatban: „Templomunk búcsúturné- pére, október 8-ára készült el a restaurált festmény. A templom karzatán évtize­dekig letakarva tárolt kép méreteiből és gazdag ábrá­zolásából ítélve, néha szebb világot látott. Mivel sérülé­sei és rárakódott piszok mi­att már egyáltalán nem tűnt mutatósnak, hosszú évek során nem tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget. Az idei nyár folyamán Sza­bó László, egyházközségünk egyik tagja megtekintette, és felajánlotta annak restau­rálását. A kép történetének feltárása még folyamatban van, de a képhez rögzített pergamentumból annyit tudunk, hogy rákosligeti egyházközségnek lett aján­dékozva. Azt már most sejt­jük, hogy a kép ábrázolása, valamint történetének is­merete egy egészen sajátos világot tár majd elénk, ami­re reméljük, hogy hamaro­san sor kerül, és azt a kerü­let lakosságával is szívesen megosztjuk.” A rákosligeti Magyarok Nagyasszonya Római Kato­likus templom előtti térre közös gyertyagyújtásra hív­ták a többi felekezetű test­véreket Eresch’ Gábor elő­adóművész javaslatára, aki Reményik Sándor versének szavalata után gyújtotta meg az első gyertyát. Az egyházi év kezdetén, az ökumeni­kus adventi gyertyagyúj­táson Nagyné Szeker Éva evangélikus lelkész, Szabó Lajos református lelkész és Tampu-Ababei József kato­likus plébános emlékeztette a jelenlévőket a közelgő ün­nep hangulatának őrzésére. Szakács Zsuzsa J&Ü ADVENTRÓL többnyire karácsonyi előkészület, ajándékozás és családi­as, meghitt hangulat jut az eszünkbe. Pedig, ezen kívül még sok minden más juthatna az eszünkbe, például: önzetlenség, lemondás, odaadás. Az előbbiek, természetesen nem kell hogy kizárják az utóbbiakat, de ha a világ forgatagából próbáljuk le­szűrni a lényeget, sajnos, elég ritkán találkozunk ezekkel a fogalmakkal. Nem kell ahhoz semmi­lyen felekezethez tartoz­nunk, hogy megállapítsuk, hogy az élet lemondással, áldozatvállalással, oda­adó és önzetlen szeretettel egészen más életformát kí­nál, mint egy olyan világ, ahol ezek legfeljebb csak olyan fogalmak, amikkel nagyobb népszerűségre és elfogadásra tehetünk szert. Kezdjünk el úgy élni az idei adventi időben, hogy ezek a fogalmak életünk részévé váljanak, és meg fogjuk tapasztalni, hogy nem csak kará­csonykor, hanem az év többi napján is fogunk ta­lálkozni olyanokkal, akik éhezik és szomjúhozzák az isteni szeretetet. Tampu-Ababei József plébános 20 HÍRHOZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom