Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)
2011-05-05 / 7. szám
KULTÚRA Képeslap'kiállítás a Renée Cafée^ban A rákoshegyi képeslapokat bemutató kiállítás folytatásaként Rákosliget régi képeslapokon címmel nyílt kiállítás az Erdős Renée Ház kávézójában. A kerületrész 92 megsárgult fotóját digitalizált változatban bemutató tárlatot Ádám Ferenc intézményvezető nyitotta meg, köszöntőt mondott Rózsahegyi Péter ligeti önkormányzati képviselő, közreműködött a Gregor József Általános Iskola öttagú alkalmi énekkara. A Rákoskeresztúrhoz tartozó munkástelepre 1899- ben kezdtek beköltözni az új telepesek, akik 1907-re érték el, hogy Rákosliget önálló nagyközséggé alakuljon. Ekkorra már kezd átalakulni a társadalmi összetétel — Rákosliget inkább tisztviselőtelep lesz, de a legkorábbi képeslap, amely valószínűleg a századfordulón készült, még a munkásházakat ábrázolja. Hamarosan itt is megjelentek a település elegánsabb részeit bemutató látképek, mint például a vasút melletti Ligetsort ábrázoló, vagy a Fő út elejét mutató képeslapok. Ádám Ferenc kitért a budapesti kiadókra is, akiknek a fotósai végigfényképezték a települést, majd kiadták a lapokat Rákosligetről is, például Divald, Divald és Monostory, Monostory utóda Kalántay. Jellemzőbb volt azonban, hogy Rákosligeten helyi üzletemberek, papír- és könyvesboltosok adtak ki lapokat. 1905 előtt Wollner Alajos, később a Garai-féle papírkereskedés, Grünfeld Albert áruháza, Pfeifer József papír- és könyvkereskedése. A kiállítás anyaga DVD-n is megjelenik hamarosan Debnár László áldozatos munkájának köszönhetően. Rózsahegyi Péter hangsúlyozta, az volna jó hogy 100 év múltán a mi életünket, kulturális és közösségi tevékenységünket bemutató képeket is ugyanilyen érdeklődéssel nézhetnék az utódaink. Reméljük, ugyanolyan szép nyomokat tudunk majd hagyni rájuk, mint azt a századelőn élők tették, hogy az máig ható, a helyi kötődésünket a lakókörnyezetünkhöz nagyban meghatározzák. Kili Tamás JS$ „Nem akarom elfelejteni, hogy magyar vagyok" Márabest Bálint András előadásában A magyar költészet napjának alkalmából Márai-esten vehettek részt a szépirodalmat kedvelő rákosmenti polgárok a Vigyázó Művelődési Házban. A költészet napja nem csupán József Attilának a születésnapja, hanem Márai Sándoré is, aki 1900-ban látta meg a napvilágot. A két világháború közti időszak ünnepelt regényírója számos publicisztikája mellett naplót is írt. Bálint András színművésznek, a Radnóti Színház igazgatójának ezek a kedvencei, amelyben sokszor kaján módon, de rendkívüli humorral reflektál a korra. Márai különös figurája volt a XX. századnak, aki 41 év emigráció után, 89 éves korában lőtte főbe magát. Az estén az 1945 és 1949 közötti időszak naplóiból kaptunk ízelítőt, amely a kommunista diktatúra kiépülésének sötét korszaka volt. A naplóbeli részleteket briliáns versek színezték. (Babits Mihály: Esti kérdés, Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség, Vörösmarty Mihály: Előszó, Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat) Márait nem hatja meg a köztársaság kikiáltása 1946-ban, mert emlékszik még a tiszavirág életű 1918-as köztársaságra. Az alkotmányos királyság, a központi tekintély egyetlen előnye, hogy a hatalom stabilitásáról bizonyos tájékozódási lehetőséget nyújt egy olyan szegény és műveletlen országban, mint Magyarország. Márait taszítja a sváb házak kollektív fosztogatása. Az agg Herczeg Ferenc azt tanácsolja fiatalabb 14 pályatársának, hogy menjen el az országból, de ne túl messzire. Az írót lehangolja az igaz barátok hiánya, maró gúnnyal szól a korszak kommunista potentátjairól és a tehetségtelen, önjelölt fűzfapoétákról. Üde kivételt képezett ez alól Diny- nyés Lajos, aki a következő mondatáról híresült el: „Képzelheti, milyen mélyre süllyedt ez az ország, ha én vagyok a miniszterelnöke.” Az est fénypontja volt a naplónak az a bejegyzése, amely a Magyar Kommunista Pártot boa constrictorként ábrázolva leírta, hogyan is kebelezték be a szociáldemokratákat, akik ennek még örültek is. A szerző külföldön megtapasztalja kisfiának gyér magyar szókincsét. „Ha egy gyerek nem lakik be minden nap az eleven nyelv bőségéből, nyelvi öntudata fogyatékos marad. Ez az, amit sosem fogok megbocsátani a bolsevistáknak.” Má- rai 1949-ben megjegyzi, nagy szerencsének tartaná, ha még egyszer magyar író lehetne. Ez év novemberének végén úgy véli, hogy Magyarország nem lesz, hanem volt. Az est záróakkordjaként Márai talán legjobb versét, a Halotti beszédet hallhattuk. Az író Nápolyban minden reggel megevett egy almát, aztán félórán át olvasta a Bibliát, majd Arany és Vörösmarty verseit, amelynek kettős célja volt: „Nem akarom elfelejteni, hogy magyar vagyok, és nem akarom elfelejteni, hogy ember vagyok.” Horváth Tibor & HÍRHOZÓ
