Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)
2011-03-10 / 4. szám
KULTÚRA RÁKOS Mf NT E Kísérletezés az elemek ábrázolásával Interjú Pannonhalmi Zsuzsanna keramikussal Rákosmente szomszédságában, Pécelen él Pannonhalmi Zsuzsanna keramikusművész, akinek porcelánsamottból készült napórája már több mint tíz éve díszíti a Szabadság sugárúti Általános Iskola bejáratát. A naptár szerint a tavasz első napján, de ennek ellentmondásaként dermesztő hidegben találkoztunk a Ferenczy No- émi-díjas keramikussal és férjével, Gál István János mérnökkel, aki nem csak az életben, de az alkotómunkában is társa Zsuzsának. Amíg István behozza a március 5-én nyíló XIII. Vásárhelyi Kerámia Szimpózium „in memóriám Lechner Ödön" meghívóját, Zsuzsa gyorsan elújságolja, hogy biológus, genetikus leánya, Anikó, férjhez megy a nyáron, majd az elmúlt év izgalmas szakmai kísérletére, a Ballonyi Galériában nemrég bemutatott fényszobraira terelődik beszélgetésünk. Az elmúlt évben sokat kísérleteztem az elemek ábrázolásával, ami igen nagy kihívás minden művésznek, főleg, ha valaki kerámiával akarja kifejezni érzelmeit és véleményét a világról. Családunkban már régi hagyomány, hogy szilveszterkor nem tánccal és mulatsággal, hanem munkával búcsúztatjuk az évet. Az idén külön öröm volt számomra, hogy ezen a napon megmutathattam családomnak az elmúlt év csúcskísérleteként megszületett fényszobrokat, amit majd az építészetbe szeretnék alkalmazni.- Hogyan kezdődött keramikus élete1- Még zenei gimnáziumba jártam, amikor tizenhat évesen színes szobrokat akartam csinálni a görög származású Mattioni Eszternél, de tanultam Kiss Roóz Ilonától és Laborcz Ferenctől is. A Magyar Iparművészeti Főiskolán Csekovszky Árpád volt a mesterem. A diploma után az Iparművészeti Vállalat Kerámiaüzemének lettem a tervezője, ahol kis szériás prototípusokat készítettem, de alkalmam volt porcelánra különböző új agyagmázakat vinni, kísérleteket végezni, majd a gyakorlatban is alkalmazni. Terveztem növénytartókat, építészeti burkolatokat, de feladataim közé tartozott a Török Pál utcai Művészeti Szakközépiskola esti tagozatán a kerámia szakos diákok tanítása is.- Igen sokoldalú művészként egyszerre foglalkozik épület- és építészeti funkciót ellátó kerámiával, kiállításain minden szemlélőt meggyőz alkotásainak széles palettájáról. Alkotói tevékenysége mellett tizenöt éve elnöke a Magyar Keramikusok Társaságának, a Gödöllői Új Iparművészeti Műhely Közalapítvány kurátora, Wartha Vince Kerámiaművészeti Közalapítvány elnöke, és még lehetne sorolni.- Mindig is érdekelt az építészethez kapcsolódó, a teret meghatározó szobrok, domborművek, kutak, a kisméretű finom, porcelántárgyak tervezése, kivitelezése, de folyamatosan kísérletezem a porcelán különböző fajtáival. Szívesen vettem részt alkotótelepek munkájában Siklóson, Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban és 1996-ban létrehoztam Hódmezővásárhelyen a kiváló technológiai háttérrel működő Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumot. Az ottani tapasztalat számomra építő jellegű, hisz a napi aktív részvétel - technikai, régészeti, néprajzi, restaurátori, történelmi, művészet- történeti - észrevétlenül is beépül a munkáimba. A felsorolt funkciók meg sokszor egyszerűbbé teszik az életemet, hisz könnyebb bármit is megszervezni, ha a dolgok összeérnek.- Miért éppen Hódmezővásárhely?- Aki kerámiával foglalkozik, tudja, hogy Vásárhely Közép-Európa legnagyobb kerámiaközpontja. Az Alföldi Porcelánból lett gyárak óriási segítséget jelentenek. De nem szabad megfeledkeznünk Hódmezővásárhely, és egyben Magyarország legrégebbi testvérvárosáról sem, amely 1968-ban jött létre, és ma is élő kapcsolat van Vásárhely és a franciaországi Vallauris között. A magyar alapítók - Dömötör János, Fekete János, Végvári Gyula - mellett, francia részről ott találjuk Picassót, Anton Prinnert, a magyar származású Franciaországban élt művészt (1902-1983), aki festőnek indult Rudnay és Vaszary tanítványaként, de Franciaországban és a világban is legnagyobb sikereit szobraival érte el. Anton Prinner személyisége magával ragadta a párizsi művészvilágot, mély barátság fűzte Picassóhoz, Vallaurisba költözése után elsősorban kerámiák készítésével foglalkozott, amiben közrejátszott, hogy a környék sárgállott a legjobb minőségű agyagtól. Ezért Chagall aranyvölgynek nevezte el Hódmezővásárhely testvérvárosát, Vallaurist. Én azt szeretném és azon munkálkodom, hogy a magyarországi alkotóműhelyek Európa központjaivá váljanak.- Ma milyen a fiatalok érdeklődése a szakma iránt? Elmondhatom, hogy mind a kerámiakészítés, mind a restaurálás iránt óriási. De sajnos ez a mostani, két ciklusú egyetemi képzés alkalmatlan a művészet oktatására. De nem csak a fiatalok, a szakma idősebb képviselői sincsenek könnyű helyzetben. Hatvan évet betöltött keramikusművészeink megérdemelnék, hogy katalógusban és kiállításon láthatnánk pályafutásuk legszebb alkotásait, de részesülhetnének hasonló elismerésben, mint a Nemzet Színésze cím. Szakács Zsuzsa & 2011. március 10. 13
