Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)
2011-10-14 / 13. szám
KULTÚRA Cimbalomkongresszus Rákosmentén ♦♦♦♦♦♦♦♦♦ 1. oldalról A Rázene fúvószenekar szabadtéri koncerttel fogadta a Cimbalom Világszövetség 11. kongresszusára érkezett zenészeket október 5-én a Vigyázó Sándor Művelődé - si Ház előtt. A megnyitón Riz Levente, Rákosmente polgármestere köszöntötte a résztvevőket. „A zene szavak nélkül is közösséget teremt. A cimbalom egyike a leg- magyarabb hangszereknek, olyannyira, hogy nagy regényírónk, Jókai Mór »magyar zongorának« nevezte. Büszkék vagyunk, hogy a budapesti székhelyű Cimbalom Világszövetség 1991- ben Magyarországon alakult meg és most százötvenkét tagja bemutatja nekünk nemzetük cimbalomkultúrá- ját. Rákosmente köszönti a résztvevőket és örömmel ad helyet e különleges rendezvénynek” - kívánt a polgármester mindenkinek emlékezetes zenei élményeket és életre szóló találkozásokat. Balassa Sándor zeneszerző Cimbalom Koncert Vonós- zenekarral című művének ősbemutatójával kezdődött a nyitókoncert Herencsár Viktória előadásában. Az este folyamán még fellépett Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band, Demlyén Krisztina, Tóth Andrea, valamint Unger Balázs és a Cimbaliband. A Testőre vonósnégyes és barátai kamarazenekar koncertjével zárult a magyar nap. A kongresszus első munka napján már délelőtt megkezdődtek az előadások, hangszerkiállítások, Mehdi Siadat perzsa improvizációt mutatott be, a törökök já- téktechnikákat hasonlították össze, a színházteremben folytak a próbák, esténként pedig óriási sikerrel mutatkoztak be a különböző országok zenészei. Szombat délelőtt bárki kipróbálhatta a hangszereket, este pedig a kongresszus összes résztvevője nagyszabású gálakoncertet adott. A nézőtéren csak kapkodtuk a fejünket, hogy hányféle cimbalom létezik a világon, az egész kicsiny, hordozhatótól a klasszikus, a nagy magyar cimbalomig. Nos, aki eljött a világtalálkozó valamelyik koncertjére, vagy akár többre is, az láthatta, hallhatta milyen színes, sokhangzású világban élünk. És akkor még nem is beszéltünk az ütőkről (ha egyáltalán így hívják), azok is igen különbözőek voltak. Mi civilek azt láttuk, minden művész a hóna alatt szorongat egy kisebb, nagyobb formátumú hengert, nos ebben voltak a féltve őrzött ütők, amitől a művészek még akkor sem váltak meg, amikor a híres magyar szilvapálinkát kóstolgatták a büfében. Herencsár megteremtette a színpadon a világbékét is, óriási sikerrel közös koncertet adott Kína, Hongkong, Szingapúr és Tajvan küldöttsége. A késő éjszakába nyúló finálé felejthetetlen élmény volt azoknak is, akik a színpadon, és azoknak is, akik a nézőtéren foglaltak helyet. Próbálják meg maguk elé képzelni, hogy húsz ország cimbalmosa Herencsár Viktória vezényletével szólaltatja meg hangszerét és mindnyájan együtt éneklik magyarul a Szántói híres utca című népdalt, ami persze ezen az estén úgy hangzott, hogy Rákosmente híres útja... Herencsár Viktória elnök azzal zárta all. kongresszust, reméli ez alatt a pár nap alatt nem csak előadások, koncertek, de talán életre szóló barátságok is szövődtek, amitől még jobbá válhat világunk, és még több embernek tudnak örömet okozni a közös zenéléssel. „Találkozunk 2013-ban, Tajvanban!” — búcsúzott a résztvevőktől az elnök asszony. Szakács Zsuzsa J&.S’ Amikor húsz évvel ezelőtt megszerveztem az első nemzetközi cimbalom kongresszust, és megalapítottam a Cimbalom Világszövetséget, nem gondoltam, hogy a folytatás ilyen méreteket ölt, és ilyen nagy hatással lesz a világ cimbalmos kultúrájára. Tíz ország csekély számú képviselőinek alapításával ma már négy világrész harminckét országának több, mint ezer tagja tevékenykedik a cimbalom népszerűsítéséért. Megnőtt az érdeklődés hangszerünk iránt, ami a koncertek, fesztiválok, versenyek, ismeretterjesztő előadások számának növekedéséhez vezetett. Ma már nagyon sokan tudják, hogy a cimbalom világszerte használatos hangszer, amelynek neve minden országban a saját anyanyelvén megtalálható. A húsz év alatt iskolák, tanulási lehetőségek nyíltak világszerte, és a hangszer technikai fejlődése megindult valamennyi típusnál. Szakmai összefogással elértük, hogy a fiatalok érdeklődését is felkeltse a már-már csak szűk körben használt ősi hangszer. A húszéves jubileumra tekintettel, most ismét Magyarországon, vagyis szűkebb hazámban, Rákosmentén tartottuk összejövetelünket, anol húsz ország küldöttei mutatták be hazájuk cimbalmos kultúráját. Igen nagy volt az érdeklődés, európai országban még nem rendeztünk ilyen nagy létszámmal kongresszust, százötvenketten jöttek külföldről, plusz a magyar résztvevők. Igaz, a szomszédos országokból több cimbalmosra számítottam, és örültem volna, ha a hazai szakma is nagyobb létszámmal van jelen. Nem volt könnyű ennek az ötnapos programnak a létrehozása,, de sokan segítettek. Szeretnék köszönetét mondani Rákosmente Önkormányzatának, a képviselőknek, a kerületi lakosoknak, a családomnak és a Vigyázó Sándor Művelődési Ház minden egyes dolgozójának, akik négy napon keresztül hihetetlen odafigyeléssel, szeretettel lesték a fesztivál bábeli zűrzavarral járó, több száz résztvevőjének minden kívánságát, óhaját. A Bartók Zeneiskolától kaptunk kottatartókat, székeket, és még sorolhatnám mi mindenben voltak segítségünkre. Nagyon jó hangulatban teltek a napok, fáradhatatlannak tűnt mindenki. Az egész napos programok, fellépések után esténként még hajnalig tartó közös ének- és tánctanulásra is kaphatók voltak. Nemigen akarták, hogy véget érjen a nap. ízlett nekik a magyar étel is, a „nemzetközi zsűri" szerint a világ legjobb marhapörköltjét ették a Vigyázóban, ami szintén hozzájárult világraszóló kongresszusunk színvonalának emeléséhez - összegezte az elmúlt napok történéseit a „cimbalmosok királynője", Herencsár Viktória a tőle megszokott vidámsággal, kedvességgel vasárnap délután, Visegrádon, miközben megpróbálta a buszok irányába terelgette a jókedvű társaságot, mindezt persze már nem hivatalosan, csak barátságból. 20 HÍRHOZÓ
