Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)
2011-10-14 / 13. szám
HELYTORTENET Deutsch-Kreßtur (Német>Keresztúr) Az eltűnt falu fővárosunkban A XVII. (és egyben Budapest legkeletibb kerülete) csak 1950 óta létezik. Előtte a mai Rákosmentén három másik későbbi, kisebb településsel együtt két nagyobb, középkori falut találhattunk, Rákoskeresztúrt és Rákoscsabát, amely településeknek eredete a XII., illetve a XIII. századig nyúlik vissza. A kerület lakóinak száma az 1950-t követő évtizedekben fokozatosan emelkedett. A török hódoltság után a mai Rákosmente területe szinte teljesen elnéptelenedett. Az első szlovák telepesek a XVIII. század elején érkeztek Keresztúrra. Valamivel később indult meg a németek betelepülése. A XX. század 70-es éveinek közepén a Fővárosi Tanács határozatára a német és a szlovák parasztházakat lebontották. Egyetlen német lakóház sem maradt meg. Deutsch-Kreßtur így teljesen megsemmisült. A falu- rombolásnak jómagam is tanúja voltam, 1970 óta élek ugyanis a kerületben. Báró Podmaniczky Sándor birtokára Mária Terézia rendeletére 1850 és 1870 között Kärtner , Steiermark, Oberösterreich, később Württenberg és Baden tartományokból több hullámban érkeztek a német telepesek. Ok az impozáns Podmaniczky-, később Wächter- (Vigyázó) kastélytól nyugatra éltek a mai Pesti úton és a környező kisebb utcákban. A barokk kastélyt a XVIII. század 60-as éveiben építették. 1906 és 1911 között neobarokk stílusban felújították. Az épületet jelenleg restaurálják. 2011. október 14. A Mária Terézia által iderendelt német betelepülők nem jöttek üres kézzel Kreßturra. Volt pénzük, sokan szekereken hozták a berendezési tárgyaikat, szerszámaikat, állataikat a szekerek mellett hajtották. De a földművelés és az állattartás területén szerzett tapasztalataikat is magukkal hozták. Közülük sokan korábban hegyekben éltek, ahol csak kevés földet tudtak megművelni. Egy teljes évszázadig voltak a báró, majd annak utódainak a „telkes” jobbágyai. Az idő múlásával egyre nagyobbak lettek a saját földjeik, egyre többen tudtak saját teheneket és lovakat tartani. Elűzött lutheránusként eleinte a cinkotai templomba jártak istentiszteletre, de néhány évtized múlva már felépítették Kreßtur szívében a saját templomukat, amelynek felszentelése 1800 húsvét- jára esett, de a torony csak 1803-ban lett kész. Szlovákok, németek és magyarok (utóbbiak akkoriban még nagyon kevesen voltak) együtt jártak itt istentiszteletre, amelyet a mindenkori lelkész a II. világháború végéig három nyelven tartott. 1943-ra épült fel az új, ma is impozáns evangélikus templom. A német telepesek érkezésük után hamarosan felépítették első elemi iskolájukat, ahová egy idő után sok szlovák szülő is szívesen járatta gyermekeit. Mesterségek tekintetében is sokat tanultak a szlovák férfiak a német betelepülőktől, akiknek „férfi emberei” kiváló kézművesek voltak; kovácsaik, asztalosaik, kalaposaik, szabó mestereik, csizmadiáik, pékjeik, mészárosaik igen jó hírűek voltak Kreßturon. Földműveseik eleinte csak gabonát és kukoricát, később burgonyát is termesztettek. Az egyik leszármazott, Podmaniczky Zsuzsanna ötletére kezdték el a németek és a szlovákok a zöldségtermesztést, különösen salátájuknak és paradicsomuknak lett hamarosan jó híre. Györffy Sarolta (dr.Szulyovszky Imréné) NY. MAGYAR-NÉMET SZAKOS KÖZÉPISKOLAI TANÁR Folytatjuk 11 Altziebler Pál fuvószenekara (1929} Téli kreßfüri utcakép (30-as évek)
