Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)

2011-09-22 / 12. szám

y Laborcz Mónika életmű-kiállítása a Vigyázóban Laborcz Mónika keramikus szobrász 70. születésnap­ja alkalmából nyílt életmű-kiállítás a Vigyázó Sándor Művelődési Ház Fórum termében augusztus 31-én. A képzőművész 70 alkotását közszemlére bocsájtó tár­latot Szakonyi Károly Kossuth-díjas író nyitotta meg, közreműködött Bajovics Milán hegedűművész. A 70 évesen is rendkívül aktív Laborcz Mónikát a művelő­dési intézmény dolgozói is felköszöntötték. A művész műhelye az Is­ten-utánzás műhelye, és Laborcz Mónika tudja ezt — mondta beszédében Szako- nyi Károly. Agyagot gyúr, formáz, gipszet önt, csiszol, vés, éget, és egyszer csak létrejön egy teremtmény. Ősi anyaggal dolgozik: a földdel, a tűzzel. A nagy masszából veszi anyagát, kimarkol valamennyit az enyészetre ítélt világból, hogy hite szerint megme­nekítse az örökkévalóság­nak. E nélkül a hit nélkül vajmi keveset ér a művé­szet. Alakokat álmodik a jövőbe: egy káprázatosán karcsú nő kalappal, vagy három csúfondáros néni, akik néznek minket furcsa grimasszal, vagy egy egyip­tomi szépség. Nők, akik szebbek a szépeknél. Az egyik levelek közül emel­kedik ki, mint egy szent iván éji Titánia, egy másik nő élete csigaházából bú­jik elő gyanakvó tekintet­tel. Százféle alak, alakzat, mind azért, hogy vitázzon a valósággal, ami mindig kevesebb értékű, mint a fantázia. Mónika fantáziá­ja határtalan. Néha színek követelik a teret. Laborcz Mónika festményein fák hajladoznak, nyúlnak a fény felé, a művész belső villanásai. Miért is lenne más a kép meg a plasztika, hiszen ugyanaz az indulat támasztja életre valameny- nyit. Ezek a művek egy erős egyéniség alkotásai. Azért jöttünk, hogy lás­suk Mónika műhelyének titkait, hogy beértve ide, megpihenjünk egy kicsit az odakinti világból, és felvi­dítsuk szellemünket. Meg azért is, hogy ezek között az alkotások között megtalál­juk önmagunkat. Laborcz Mónika Évek hídja 70 év, 70 mű, 70 haiku című könyvkataló­gusát Lovag Zsuzsa művé­szettörténész mutatta be a szép számban megjelent nagyérdeműnek, a művész pályatársainak, barátai­nak. Kiemelten méltatta a könyvben is megjelent verseket, véleménye sze­rint a haikuk teszik nagyon értékessé a kiadványt. A japán költészet egyik vers­formája, a három soros, 5-7-5 szótagos haiku rend­kívül jól illik a művészhez és közeli rokonságban van munkáival. Mint ahogy Laborcz Mónika alkotásai­ban, az általa megfogalma­zott haiku is mindig valami természeti képből indul ki, az örökkévalóságból egy megállított pillanatot akar befogadni és kisugározni. Kili Tamás JgZ LABORCZ MÓNIKA 1941-ben született Budapesten. Édesapja, laborcz Ferenc szob­rászművész műhelyé­ben nőtt fel agyaggal a kezében, ahol a szabadfoglalkozás, az önfegyelem, az alkotás létszükséglete ivódott belé. 1959-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Gimná­ziumban, 1 965-ben szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskolán. Kezdetben kerámia dísztárgyakat, később samott kerti plasztikákat, majd porcelán figurákat készített. Festményeinek kizárólagos témája a fa, kerámiáiban a raku technika a fő kifejezési formája. Alkotásai fel­lelhetők többek között a budapesti Iparművészeti Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Mú­zeumban és a hódme­zővásárhelyi Kerámia Gyűjteményben. ló HÍRHOZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom