Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)
2011-05-05 / 7. szám
KULTÚRA »*« RÁKOSMENTE „A karrier már nem érdekel” / Interjú Bátori Éva operaénekesnővel Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, majd felvételt nyert a bécsi Staatsoper operastúdiójába. 1992-ben a lipcsei, majd 1995-ben a kölni operahiázFioz szerződött. Számos alkalommal fellépett Frankfurtban, Hannoverben és más európai dalszínházakban is. Több alkalommal vendégszerepeit Japánban többek között a bécsi Staatsoperrel, a Wiener Mozart Orchesterrel, valamint az Operaház társulatával. Az Egyesült Államokban is visszatérő vendég. A Magyar Állami Operaháznak 2003 óta vezető magánénekesnője, ahol egyik legnagyobb sikerét Janácek Jenüfájának címszereplőjeként aratta. Jó két évtízeden át a rivalda' fényben úszott, manapság viszont egyre kevesebb hazai és külföldi fellépést vállal. — Hosszú külföldi turné - sorozat után nyolc évvel ezelőtt jöttem vissza Magyarországra. Akkor megfogadtam, hogy nem vállalok többé külhoni fellépést, kivéve, ha régi baráti kérésről van szó. Magyarországon szeretnék élni, itt dolgozni, hiszen a fiam tizenöt éves, és most van legnagyobb szüksége a szüleire. A karrier már nem érdekel, sokkal inkább a családom még olyan áron is, hogy tízszer annyit kerestem külföldön, mint idehaza. Apukám halálos ágyánál jöttem rá arra, hogy hiába van sok pénzem, nem érek vele semmit, ha nem tudok rajta segíteni. Amíg az emberek nem találkoznak ezzel az érzéssel, azt hiszik, hogy a művészetet pénzben mérik, pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz. Annak van értéke, hogy abban a teremben, ahol Bartók megkomponálta az op.l5-öt, az ember kiáll a picinyke színpadra, és a darabot előadja a hálás közönségnek. — Mennyire fontos az ön számára a tanítás, a fiatalok zenei ízlésformálása? 2011. május 5. — Azt gondolom, hogy a mi generációnk el van veszve, mert a pénz hatalmát mindenek fölé helyezi. Egy külföldi kollégám mondta egyszer: „Új Istent imád a világ, úgy nevezik, hogy pénz.” Ebből kikászálódni csak egyféleképpen lehet, a fiatalok megszólaltatásával. Ezért vállaltam én is a tanítást, és ennek a nemes törekvésnek szép példája a Rákoshegyi Bartók Zeneház is, ahol rendszeresen szerveznek komolyzenei gyerekprogramokat. Követendő példának tartom Bokor Jutta vezetésével a ház missziós munkáját, látszik, hogy szívesen jön ide a közönség. — Hogyan ítéli meg a hazai zenei élet, különös tekintettel a Magyar Állami Operaház helyzetét? — 2003 óta öt igazgatója volt a pesti operának, de egy színháznak nem tesz jót, ha az igazgatók egymásnak adják a kilincset Ez egy olyan bizonytalanságot gerjeszt, ami minden ott dolgozó ember lételeme lett, és ezt végtelenül károsnak tartom a magyar zenei életre, elsősorban az opera életére. Az a legnagyobb baj, hogy mi magyar emberek zsigerből csinálunk mindent, ez egy ilyen nép hála Istennek. El még a magyar virtus, a művészet keveredik a politikával, és nem tudunk sem hidegen politizálni, sem hidegen énekelni.- Külföldön mennyiben más a zenei miliő, mit lenne tanácsos átvenni? — Odakint magától értetődő és természetes, hogy a közönség igénye a fontos, ezért olyan darabokat tűznek műsorra, amit a publikum szeretne látni. Maximálisan kiszolgálják a közönséget, a sajtót, külön koncert dukál a bérleteseknek, közönségtalálkozókat rendeznek, ahol mód nyílik beszélgetni a művészekkel. Mindez nálunk nincs. A nehéz gazdasági helyzet ellenére a fővárosi operaház évente 5 milliárd forint állami támogatást kap, amiből a mindenkori vezetésnek kutya kötelessége lenne megelégedésre kiszolgálni a művészeket, a dolgozókat, nem utolsó sorban a közönséget. Azt kellene valahogy elérni, hogy a művészeti igazgatót legalább öt évre válasszák meg, akkor lenne ideje építkezni.- Mennyire ismert Bartók muzsikája külföldön?- Nagyon, különösen a zenekari darabok. Nincs ma már olyan számottevő szimfonikus zenekar szerte a világban, amelyik ne játszana Bartókot. Igazi zenei csemegeként tavalyelőtt a Seattle Opera műsorra tűzte a Kékszakállú herceg várát, amelynek külön érdekessége volt, hogy a darabban kanadai művészek magyarul énekeltek. Külföldön általában mindenhol igyekeznek kottahűen játszani Bartókot, és ezt magyarként nagyon jó érzés ott megélni. Kili Tamás JSS 13
