Hírhozó, 2010 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2010-10-21 / 17. szám
KULTÚRA RÁKOSMENTE Ismét hódítottak a vasútmodellek Idén ősszel is nagy volt a sikere az 1-es Villamos Klub által rendezett háromnapos vasútmodell-kiállítás- nak és játszóháznak a Vigyázó Sándor Művelődési Házban, ahol nyolc HO méretarányú modulterepasztalon futottak a digitális vonatok, villamosok, autóbuszok, illetve a „légtérben” időnként feltűnt egy kis piros RC helikopter is. A kiállítás első napján igen sok óvodáscsoport látogatott el a művelődési házba, ahol vasutasként vezérelhették a HO-s terepasztalt, játszhattak a favonatos játszótéren, és megcsodálhatták a nagy kedvencet, a mindig csilingelő Thomas vasutat. A legóváros az idén is lenyűgöző volt, csak a templom tíz kilót nyomott és itt is vágányokon futott a vonat és körbe forgott a szélmalom. A klub elnöke, Kovách László kísért végig a kiállításon, ahol megnéztük az idén felépült balatoni kempinget és a nem éppen jól csengő Leninvárost, ami hűen tükrözi a hatvanas évek formavilágát, úgy az épületeken, mint a járműveken. A magyar vasútmodellgyártás egészen 1963-ig világhírű volt, utána viszont csak NDK gyártmányú modelleket, maketteket lehetett vásárolni. Ebből, az egykor félretett karácsonyi ajándékból készült el a most bemutatott makettváros, amit majd egyéves tervező munka előzött meg. A világviszonylatban is ritkaságnak számító kilencvágányos rendszeren hiba nélkül közlekedtek a különböző szerelvények, némelyiknek még az ablaka is világított. Az apró sárga villamosokról kiderült — méretükből adódóan — sokkal ügyesebben tudnak mozogni, mint a vonatok, akár kör alakban is képesek megfordulni. Egy két négyzetméteres modulterepasztalba legalább egy kilométer hosz- szú vezetéket építenek be, és több száz forrasztás is szükséges ahhoz, hogy elinduljon a vonat... Szakács Zsuzsa JS$ Japán kerámiaégetés az Erdős Renée Házban Egy régi japán kerámiaégetési technikával, a rakuval ismerkedtek az érdeklődők október 2-án az Erdős René Ház udvarán, ahol egyben kemencebemutató is zajlott. A majd másfél órás performansz, ahogy sötétedett, úgy lett egyre látványosabb. Orosz Károly keramikus-iparművész „tárlatvezetésével” próbáltuk követni, mi is történik a rákoshegyi kiállítóház udvarán, ahol egy óriás üstből gőz gomolygott kifelé, körülötte pedig különböző nagyságú edények sorakoztak virágfölddel, faforgáccsal és fagyapottal, megszáradt falevelekkel megpakolva. Japánban a rakut már a tizenötödik század óta széles körben alkalmazzák, mi most ismerkedünk ezzel az izgalmas kerámiaégetési technikával, amelynek az a lényege, hogy a kerámiát még izzó állapotban kiveszik a kemencéből és hirtelen lehűtik. Az eljárás nélkülözhetetlen darabja, a magas samott-tartalmú mázas agyagedény - amely már átesett a „hőfrászon” egy órára bekerül az úgynevezett raku kemencébe, ami ezer fokra felmelegszik. Amikor a máz megolvad, átkerül egy másik edénybe, ahol a gyors lehűlés okozza a raku máz jellegzetesen repedezett felületét. A különböző redukciós anyagok - faforgács, fagyapot, fű, levelek, szalma - váratlan szépségű színhatásokat érnek el, 2010. október 21. a folyamat végén a kerámiát többnyire vízbe mártják, ezzel fixálják a végeredményt — hallottuk Orosz Károly szakszerű magyarázatát a majd ötszáz éves japán kerámiaégetési technikáról a huszonegyedik század elején. Szakács Zsuzsa & 13
