Hírhozó, 2010 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2010-09-09 / 14. szám
OKTATÁS Közös tanévnyitó a Vigyázóban A XVII. kerületi oktatási, nevelési intézmények vezetőinek részvételével Rákosmente Önkormányzata hagyományteremtő szándékkal rendezett közös tanévnyitó ünnepséget a Vigyázó Sándor Művelődési Házban augusztus 25-én. Az eseményen részt vett Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő, Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár, Varjuné Fekete Ildikó, az Oktatási, művelődési és sport Iroda vezetője, Dunai Mónika, az oktatási, kulturális és civil kapcsolatok tanácsnoka, Fohsz Tivadar alpolgármester, Piláth Károly, az Oktatási Bizottság elnöke és Debnár László, az Oktatási Csoport vezetője. Riz Levente beszédében elsőként azt a gondolatot járta körül, hogy milyen irányban kellene haladni a magyar nevelésügynek, milyen az a világ, amire az óvodákban, iskolákban fel kell készítenünk a gyermekeinket. Több szakmai tanulmány szerint a XIX-XX. században dúló ideológiai harc kifulladni látszik, és nő a politika, a gazdaság és a társadalom terén az igény, hogy egymás „leharcolása” helyett a józan észre épülő együttműködés kerüljön előtérbe. Magyarországon az elmúlt 20-25 évben az oktatáspolitika nem elsősorban ezt a célt szolgálta, és ezt nem volt könnyű az ágazatban dolgozóknak elviselni. A liberális elvi megközelítéseknek köszönhetően az úgynevezett „reformdüh” mindenáron változtatni akart, olykor még a gyerekek kárára is. Emellett a fenntartóknak is komoly kihívásoknak kellett megfelelni, az elmúlt években brutális forráskivonásokkal néztek szembe az ön- kormányzatok, az állam oly mértékben vonult ki az oktatás finanszírozásából, amely már a fenntarthatóságot veszélyeztette. A polgármester példaként említette az első osztályosok állami normatívájút, ami 2006-ban 204 ezer forint támogatást jelentett a fenntartó önkormányzatnak egy kisdiák után. 2009-ben 142 ezer, 2010-ben pedig 132 ezer forintra mérséklődött ez az állami normatíva. Mindezek ellenére Rákosmente megvédte a kilencvenes évek közepén kiharcolt, felépített közoktatási értékeit, ennek köszönhetően ma kevés olyan budapesti kerület van, amelyik hasonló színvonalú oktatási rendszerrel büszkélkedhet. Végezetül Riz Levente annak a reményének adott hangot, hogy megvalósul az a kormányzati elképzelés, miszerint a pedagógus bérek finanszírozását az állam vállalná magára. A felszabaduló összeg révén plusz erőforrásokat tudnának biztosítani az intézményrendszer dologi kiadásaira, több pénz maradna az infrastruktúrára, az épületek felújítására, eszközbeszerzésre. Gloviczki Zoltán a tanév aktuális kérdéseiről, a lényegesebb változásokról tartott rendkívül figyelemre méltó tájékoztatót. Néhány alapfogalom tisztázását követően rátért a lényegesebb változásokra, amelyek nem kizárólag csak a pedagógustársadalmat érintik. Az elmúlt években az oktatáspolitika legfőbb funkcióját abban találta meg, hogy a társadalom érdekeit az iskolákkal szemben megvédi, míg az ágazat jelenlegi felfogása szerint egy egészséges társadalomban szülőnek, diáknak és pedagógusnak nem lehetnek az oktatásban különböző érdekeik. Nem értenek például egyet azzal a felfogással sem, miszerint az esélyegyenlőség azt az alapelvet követte, hogy akkor egyenlők az esélyek a közoktatásában, ha olyan szinten határozzuk meg a követelményeket, amit bárki el tud érni. A helyettes államtitkár véleménye szerint viszont az esélyegyenlőség azt jelenti, mindenkinek arra legyen esélye, hogy a saját igényei, képességei szerinti szinten tanulhasson. Szorosan kapcsolódik ehhez a kérdéshez az integráció, szegregáció problémája, ami a pedagógiában két szakkifejezésről, és nem erkölcsi fogalomról szól. Amikor például sajátos nevelési igényű, vagy roma identitásuk miatt nehezen beilleszkedő gyerekeket törvényi erővel behelyeznek egy osztályba, akkor ezzel nem az integrációjukat szolgálják, hanem egy olyan súlyos társadalmi problémát akasztanak a gyerekek, a családok és a pedagógusok nyakába, ami nem iskolai ügy. Pedagógiai szempontból az integráció kívánatos cél, melynek eszköze meglepő módon a szakmailag szegregált oktatás, ehhez azonban speciális szakemberekre van szükség. A Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatban kifejtette, hogy át kell alakítani, mert az se nem nemzeti, se nem tan- terv. Meghökkentő - tette hozzá a helyettes államtitkár -, de Európában egyedülállóan Magyarországon jelenleg semmiféle szabály nincs arra, hogy mit tanítsanak az iskolában. Nem lesz könnyű, de a szaktárcának az lesz a feladata, hogy globálisan tekintse át, mi is az alapműveltség, tantárgyakra vetítve mi az, amire mindenképpen szükség van. A szeptemberben életbe lépő törvényekre rátérve Gloviczki Zoltán az alsó tagozatos buktással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ebben a nevelőtestület fog dönteni, mert nem erkölcsi kérdésről van szó, és nem is a szülő kompetenciája. Szóba került az előző kormány nagy port kavaró elképzelése is, amelyet titokban, mindenféle egyeztetés nélkül csempésztek bele az óvodai alaptantervbe, és ami arra kötelezte volna az óvodákat, hogy tilos bármiféle nemi különbségre nevelni a gyerekeket. A helyettes államtitkár kifejtette, hogy nem elfogadható a nemiség háttérbe szorítása, ezért ezt a törvényt semmissé nyilvánították. Kili Tamás JSÍ HÍRHOZÓ 18 I Gloviczkí Zoltán o tanév lényegesebb változásairól tájékoztatott
