Hírhozó, 2010 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2010-05-20 / 9. szám
Református panelmisszió Interjú Sóskúti Zoltán lelkipásztorral A Budapest Rákoskeresztúri Református Egyházközség ebben az évben anyaegyházközséggé ért. Az országgyűlési választás első fordulójának napján, április 11-én iktatta be Sóskúti Zoltán lelkipásztort hivatalába Simonfi Sándor, a Budapest-északi Református Egyházmegye esperese, az igét Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette a vasárnapi istentiszteleten. Két hét múlva, a hétkezdő csendesség után, a reggeli órákban találkozom a fiatal lelkésszel, aki már két és fél éve él Rákoskeresztúron családjával. 'S. Szakács Zsuzsa __ A h ogy elindulok az Újlak utcai lakótelep emeletes házai között meghúzódó hófehér falú, református templom irányába, azon gondolkodom, egy fiatalember vajon milyen céllal indul el Budáról a rákoskeresztúri emeletes házak közé. A válaszra nem kell sokat várnom. Sóskúti Zoltántól megtudom - ahogy beülünk a napfényben fürdő templom padsorai közé -, Kelenföldön nőtt fel, ott volt ifimunkás, és már a teológián is lakótelepi misszióval foglalkozott, ami egy speciális körülmények között, speciális küldetéssel létrejövő közösséget jelent.- Hét év beosztott lel- készi szolgálat után rá kellett jönnöm, Isten kegyelme, ha megnyílnak az ajtók. Megpróbáltam megszólítani az őrmezői lakótelepen élő embereket, akik elszakadtak eredeti közösségeiktől és ebben az új környezetben nem igen találták a helyüket, de nem sok sikert értem el. Amikor eljöttem, ugyanannyian voltunk a gyülekezetben, mint hét évvel előtte. Rákoskeresztúrra érkezvén abban bíztam, az új közösség új lendületet ad.- Sikerült az egymásra találás?- Idegenként érkeztünk ide, és első alkalommal otthonra leltünk. Gyönyörű kertet találtunk, csak szeretni, tovább szépíteni, öntözni kellett. Az itteni gyülekezet panelesekből és kertesekből áll, akik tradicionális falusi gyökérrel rendelkeznek. Hamar István mondása: „Aki bejön, annak ne vegyük el a kedvét!" Nekem is, csak ennyi dolgom volt. A mi közösségünk is úgy növekszik, hogy aki nálunk otthonra lel, elmondja a szomszédnak, ismerősnek, és mi reformátusok nagyon befogadó Sóskúti Zoltán lelkúek vagyunk. Fontos az is, hogy ne ítéljük el azokat, akik nem járnak templomba, hanem irgalommal nézzük, és ha alkalom adódik, örömmel fogadjuk őket magunk közé.- Mit jelent önnek a gyülekezet?- A gyülekezetét Isten szeretete határozza meg, és Isten lelke formálja. Egy közösség, amely befogad, egy család, ahol vannak nagymamák, bölcs öregapák, testvérek, gyerekek, sok-sok történet, amelyek tanítanak, bátorítanak, vigasztalnak, erősítenek.-És a panelmisszió? A panelmisszió aránylag új kezdeményezés, célja, hogy megszólítsuk a lakótelepen élőket, akik elszakadtak eredeti közösségeiktől és nem találják helyüket. A bezárkózás, a közösségi tér hiánya, ezek mind ismert kulcsszavak a lakótelepi embert szorongató valóságból. A református gyülekezet sokat segíthet abban, hogy ezek az el- magányosodó emberek Az egyháznak részt kell vállalnia az emberi közösség életében a templomban olyan közösségi térre leljenek, amely kimozdít a cellalétből, és egyben szerető gyülekezetre is találnak. Az egyháznak részt kell vállalnia az emberi közösség életében, persze nem uralkodva, hanem segítve és szolgálva.- Mennyien osztoznak önnel ebben a feladatban?- Nálunk nem csak a lelkipásztor szolgál, negyven-ötven ember segíti a munkám. Kiemelten kezeljük a lelkigondozói szolgálatot, a rászorultaknak szükségük van a bátorításra, vigasztalásra. Éppen ezért ősszel lesz egy kurzus Veszteséget átéltek címmel, amely felöleli a gyász, a válás és a munkanélküliség - korunk legnagyobb problémáit - okozta fájdalmat. Nagyon sok a környezetünkben élő szegény ember, gyülekezetünkben a szociális összefogás remekül működik. A lakótelepeken a családi krízisek is nagyobbak, ezért arra törekszünk, hogy minél közvetlenebb kapcsolatunk legyen a civil szférával, de kiemelt feladatnak tekintjük a kulcsos gyerekek felé nyitást is, ami csak elfogadással, megfelelő programokkal és beszélgetéssel válhat valóra. Mielőtt két kisgyerekét a közeli játszótérre vinné, még eldicsekszik útközben, hogy ősszel megérkezik a legifjabb Sóskúti a családba, majd arra kér, osszam meg az olvasókkal, hogy a szeretet felfedezése és ápolása mennyire fontos, mert e nélkül minden cselekedetünk csak szemfényvesztés.
