Hírhozó, 2010 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2010-03-25 / 5. szám
Hitélet 2010. MÁRCIUS 25. Húsvéti szokások Böjttől a tojásfestésig ■Js. Szakács Zsuzsa H úsvét, Krisztus fel- támadásának napja, a legnagyobb, keresztény ünnep, amely virágvasárnaptól fehérvasárnapig tart. Mivel ez az időpont folyton változik, mozgó ünnepként tartjuk számon. A húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig negyvennapos böjt készíti elő, a nagyhéten belül a Húsvéti Szent Három napon - nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton - emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról. NAGYCSÜTÖRTÖK. „A harangok elmentek Rómába!" Az esti órákban kezdődő „utolsó vacsora miséjén" elnémulnak a harangok, kezdetét veszi a legmélyebb gyász. Az oltárcsengő helyett kereplők szólnak. A mise végeztével mindent leszednek az oltárról, csak a gyertyatartókat és a lepellel letakart keresztet hagyják ott Jézus szenvedésének és ruháitól való megfosztásának szimbolizálására. Régen elterjedt népi szokás volt a nagycsütörtök esti, vagy a nagypéntek reggeli rituális mosakodás, fürdés. Néhol a lovakat, teheneket is levezették a vízpartra, hogy azok is egészségesek legyenek. NAGYPÉNTEK. Jézus kereszthalálának emléknapja, ez a legszigorúbb böjt és gyász ideje. Ezen a napon szokásos a keresztútjárás, amely során felidézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. Nagypéntek a nép körében általános tisztálkodási nap is: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak, sok helyen e napon nem gyújtanak tüzet. A lányoknak, asszonyok nagypénteken egy kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy hosszabbra nőjön és a moly ne essen bele. Napfelkelte előtt az ajtókat és az ablakokat kinyitották, sok asszony az ágyneműt és más szövevényt a tornácra, kerítésre rakta, hogy jobban szellőzzön. NAGYSZOMBAT. Az igazi húsvéti ünneplés nagyszombat délután kezdődik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de harmadnapra, azaz húsvét vasárnap hajnalára feltámadt. Ekkor van a házszentelés, a tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünnepük a keresztény egyházak. A tűzszentelésnek sokféle hagyománya, szertartása alakult ki. Hamuját, parazsát eltették, gyógyításra használták, tettek belőle a jószág ivóvizébe, az istállóban, a házban és a földeken szétszórták. Estefelé tartják a feltámadási körmenetet. Ekkor ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló hagyományos húsvéti vacsorát. Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe, és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új. HÚSVÉT VASÁRNAP. Egyes falvakban a hívek virrasztva várták, hogyan kel fel sírjából a Nap, és együtt könyörögtek békességért, áldásért. A lányos és fiatal menyecskés házak kapujára barkaágat tűztek, ahol a kapuról reggelre levették, oda másnap nem mentek locsolni. A leányok vasárnap festették meg a tojásokat. A legegyszerűbb mód: hagymalevél vagy zöld dió levél főzetében mártották a tojást, amelyet virágmintákkal vagy levélmintákkal borítottak be. A tojásírást megolvadt viasszal végezték, s ha megszáradt festékbe mártották, a színes tojásról, letörték a viaszt, a helye sárgásfehér maradt. Nagyobb ügyességet igényelt a karcolással, vakarással díszített tojások készítése. A legények húsvét vasárnapjának estéjén jártak locsolkodni a lányos házakhoz, útjukat zeneszó kísérte a leányok borral, tésztával és festett tojással várták őket. HÚSVÉT HÉTFŐ. A locsolók valamikor cukros bódékban vásárolt rózsavízzel öntözték meg a lányokat, asszonyokat, később divatba jött a kölni, de a vödörből nyakba zúdított kútvíz a mai napig nem ment ki a divatból. A locsolás a megújulást szimbolizálta, hogy a lányok üdék maradjanak, ne hervadjanak, amiért persze jutalom járt. Tampu-Ababei József plébános Valaki engem is haza vár! G yerekkoromban talán kétszer is találkoztam nagyanyám egyik távolabbi rokonával, aki apáca szerzetes volt, és élete utolsó évtizedeiben Franciaországban élt. Kilencéves lehettem, amikor utoljára látogatott el nagyanyámékhoz. Alig vártam, hogy hazaérjek az iskolából, mert aznap délutánra várt bennünket, az „unokákat". A várakozást fokozta, hogy egy olyan készüléket hozott magával, amely világhíres kegyhelyre kalauzolta el a nézőt: Lourdes-ba. Az elragadó látnivalót személyes élménybeszámolóival fokozta. Búcsúzóul pedig, addig soha nem evett finom édességekkel ajándékozott meg minket. Emlékszem, hogy akkortól élt bennem a vágy, hogy személyesen is jó lenne el menni Lourdes-ba. Teltek, múltak az évek, főiskolás koromban néhány kispaptársammal elhatároztuk, hogy elutazunk Lourdes-ba. Korábbi lelkesedésem hatására, három hétre ígérkeztem el oda önkéntesnek. Ezalatt volt bőven időm a hely rendkívüliségéről is megbizonyosodni, és a csalódás feldolgozására is sort keríteni... Merthogy a képen még úgy tűnt, hogy akik oda jutottak, azok mind boldogak. Személyes jelenlétem során viszont megállapíthattam, hogy sokukat épp a boldogtalanságuk vitte őket oda. így vagyunk a húsvét ünnepével is. Akár az ószövetségi, akár az újszövetségi ünnep mondanivalóját nézzük: amíg távolról, a képeslapról és a finomságoktól roskadozó asztaltól szemléljük és beszélünk az ünnepről, addig lélekfelemelő érzéssel tölthet el bennünket. De elgondolkodtam-e eddig azon, hogy milyen látnivaló és életérzés töltené el, ha az ünnep lényegi mondanivalóját ismerném meg. Hiszen akkor nem maradhatok közömbös a másik szenvedéséhez, igazságtalan kisemmizéséhez, mivel a sajátomat is másként látom. A húsvét erről szól: akadt Valaki, aki annyira komolyan vette, amit gondolt és mondott, hogy élete feláldozására is kész volt, csakhogy értelmet és célt adjon az életemnek. Őt történetesen Jézusnak hívják, és 2000 évvel ezelőtt született. De amennyiben az ő életét és tanítását megismerem és elfogadom, és én is úgy élem az életem, ahogy ő azt tanítja, akkor a húsvét ünnepe rólam/nekem is szól. Az én szenvedésemre és fájdalmaimra az Isten válaszol: engem is haza vár, mint elfáradt gyermekét!
